Melody - Hyunlix(BEFEJEZETT)

12.rész

Tényleg elrontok mindent, mindig. Jobban belegondolva, ha nem mutatok rá arra a tényre, hogy nem kéne a tanárom szájára rátapadnom, talán még most is ott lennék. Hülye voltam, de ő is, amiért még hallgatott is rám. Én csak a hirtelen rám törő pánik miatt mondtam ilyeneket, de neki nem volt miért kétségbe esnie, számtalanszor járt már más szájában, én nem. Igazából ő a bolond és nem is én. Legszívesebben pofon ütném magam, még meg is mondta, hogy érdeklem őt, közvetlen a csók után. Szerintem pánikba fogok esni, újra. Túl sokat stresszelek ennyire hétköznapi dolgok miatt, igazából csak tetszem egy olyan személynek, aki nekem is bejön. Ráadásul még meg is csókolt..Ebben semmi különös nincs. Csak lélegezz, Felix, az nem nehéz. Miért olyan nehéz az, hogy valami több legyen köztünk? Jó, valahol megértem, hogy miért mondta, de akkor minek kellett megcsókolnia? Nekem még csak arra sem volt erőm, hogy nemet mondjak, mégis ki mondana nemet arra, ha ő meg akarja csókolni? Vagy a bolond vagy az, aki nem meleg. Bárcsak soha ne csókolóztam volna. Sóhajtva kopogok be az ajtón, várok arra, hogy Chan vagy Minho kinyissa az ajtót, igazából amikor ez megtörténik, csak el szeretném sírni magamat azon, amilyen szerencsétlen vagyok. Mind a ketten érdeklődve néznek engem, meg sem várom, hogy bármit is mondjanak, csak felmegyek Chan szobájába és az ágyra vetem magamat. El akarok bújni Hyunjin és az érzelmeim elől, az egész világ elől.

-Mi a baj? - vetődik mellém Minho. - Nem volt jó az óra?

-Nézz csak ide. - emeli fel a fejemet Chan, mire felülök. Hagyom, hogy az arcomat összenyomja, szerintem úgy nézek ki mint egy hal. - Kit csókoltál te meg?

Hirtelen kapom a szám elé a kezemet, még bele is vörösödöm. Nem is akartam nekik ezt elmondani, vagyis nem ennyire hirtelen. Azt hittem lesz időm előtte kihisztizni magamat és csak azután belevezetni őket ebbe.

-Ez látszik? - tapogatom meg a számat. - Nagyon? - fordulok Minho elképedt feje felé.

-Nem. - fintorog Chan. - Én csak vicceltem az előbb. Te tényleg megcsókoltál valakit? Kit? Várj... Kitekerem Hyunjin nyakát.

Még a levegő is bennem reked, amikor közelebb von magához és a fejemet jobbra - balra forgatva keres valamit, csak azt nem tudom, hogy mit. Még a pólóm alá is be les, mire rácsapok a kezére és érdeklődve fordulok Minho irányéba, aki velem együtt szintén elvesztette a fonalat.

-Csak gyanús foltokat kerestem. - szűkíti össze szemeit. - Őszintén, kell rendőrt hívni? Akartad azt a csókot? Megfektet... Volt más is? - javítja ki magát.

Egy párnát teszek magam elé, hátha meg kéne védenem magamat a barátom kirohanásán. Közelebb csúszom Minhohoz, aki biztatóan simogatja a hátamat, igazából ez megnyugtat. Tudtam, hogy ők meg fognak nyugtatni, legalábbis az egyik próbálkozik, Chan szerintem a tanárom kivégzésén gondolkodik.

-Nem kell rendőrt hívni. - mosolyodom el fejemet rázva. - És persze, hogy akartam. Majdnem olyan volt, amit elképzeltem, csak jobb. Ugyan nem tudom, hogy hogyan történt meg miért...Jó, azt tudom, hogy miért csinálta, mert azt mondta, hogy érdeklem, szóval ezrét. Csak utána mondta azt, hogy nem kell több lennie köztünk, mert ő a tanárom. De, ha nem világosítottam volna fel őt erről, lehet nem is mondta volna ezt. - csapongnak mindenfelé a gondolataim. - Nagyon elrontottam? - nézek rájuk.

-Dehogy is. - vágja rá Chan. - Legalább te nem fejelted le, mint én a csajt.

Nevetve nézek rá és el is dőlök az ágyon újra, hogy kényelmesebben panaszkodhassak nekik. Mind a ketten követik a példámat és mellém telepszenek le. A plafont bámulom, próbálom kitalálni, hogy miért kellett nekem feleslegesen jártatnom a számat, bezzeg, amikor kellett, nem csináltam semmit sem.

-Most azért vagy szomorú, mert megcsókolt a tanárod?

-Azért vagyok az, mert nem lesz ebből semmi sem. Ő azt mondta. De nem értem, hogy akkor miért csókolt meg, ha nem akar semmit sem tőle, már így is eléggé oda vagyok érte, nem kellene tovább húznia az agyamat.

Chan mellkasára fekszem, jelezve neki, hogy piszkálgassa a hajamat, rajtam pedig Minho heverészik. A legjobb párnák a barátaim, akik még nyugtatnak is. Nem is kell nekem semmi dögös pasi.

-Lehet, hogy nem is akart megcsókolni téged. - veti fel az ötletet Chan, mire összevonom a szemöldökömet. - Mármint, hogy meg akart, csak nem szerette volna kimutatni. Biztos, hogy tetszel neki, ha már egyszer azt mondta, csak elkapta a pillanat, utána meg megbánta, mert mégis csak a tanárod. Még rendőrt is hívhatnak rá. - mondja az, akinek ez volt az első mondata.-

-A drágánk azt szeretné mondani, hogy meg van kötve a keze. - sóhajtja Minho. - Azt, hogy ennek ellenére is miért tette, azt csak ő tudja. Beszélj vele, ha ennyire zavar. - ez még hülyébb tanács. - Nem egy egyszerű esetbe szerettél bele.

A legkevésbé sem egyszerű eset ez az egész. Még mindig érzem azt a melegséget és a bizsergetést, amit az ajaki okoztak, annyira szeretném újra, ő minden, amire vágyom, amit nem kaphatok meg, vele akarok lenni. Egy olyan világba vezetett be, ami olyan érzésekkel tölt el, ami hasonló ahhoz, amikor játszom. Mind a kettőnél hevesen dobog a szívem, elfelejtem hol is vagyok, mit csinálok és csak szárnyalok az érzéssel, a fellegekbe repít. Hiányzik az érzés, pedig még csak el sem telt olyan sok idő, ebben ez a legrosszabb, hogy ezt az egészet csak vele érzem, hiába állított le mindent.

-Legalább jó volt az első csókod. - próbál felvidítani Chan. - De most komolyan, megverhetem? Nem érdekel, hogy mitől fél, hülye az az ember. Még egy ilyen, tényleg megverem.

-Chan, ő egy felnőtt férfi, mit akarod megverni? - üti vállon Minho. - Felix ma vesztette el a szüzességét. Mármint a csók félét. Remélem csak azt. - néz rám gyanakodva.

A hasamra fordulok, hogy eltakarjam az arcomat, ami már megint vörös. Egy ciki témából mindig tudnak valami cikibbet kihozni, azt sem értem, hogy a csóktól hogyan jutottak el odáig, hogy ágyba bújtam vele. Még egy puszitól is lángba borul az arcom, ha olyan dologba keverednék elevenen égnék el, ott helyben. Már csak attól kimelegedem, ha egy sima csókra gondolok, ehhez túl ártatlan a lelkem. Szerintem egész életemben ez lesz a legitimebb dolog, amit valaha csináltam

-Akkor fájna a hátsója. - csap az említett helyre Chan. - Jó, hogy nem érdekelnek a fiúk, az fájna. Mint, majd Lixnek. - nevet fel. - Fogsz te még másokkal is csókolózni, nem kell leragadnod Hyunjinnál. Lesz majd más szerelmed, akivel együtt fogsz lenni, ő is meg fog majd csókolni. Túl fogsz esni az első sze...retkezéseden majd mással.

-Erről nem beszélt senki sem. - fordítom oldalra a fejemet. - Igazából nem érdekel az egész, ha tetszem is neki, valószínűleg nem egy teljesen tapasztalatlan valaki mellett fog maradni. Talán egy kicsit ciki lesz a következő pár óra, amin lenni fogok, de majd valahogy túl teszem magamat rajta. Muszáj leszek.

Érdeklődve veszem elő a telefonomat, ami rezegni kezd. Fogalmam sincs, hogy ki írt, hiszen a barátaim itt vannak mellettem. Hyunjin az. Nem akarom, mégis mosolyogni kezdek, pedig csak a következő óra információit írta le nekem. Sóhajtva dugom a párna alá a készüléket, nem fogok neki semmit sem írni, azt sem akarom látni, hogy írt. Legalább csak a mai napon tudjam elfelejteni őt meg azt a csókot, amit annyira élveztem és akarom még mindig. Ki akarom verni a fejemből, mégsem megy. Ez az ember mindent felborít magam körül de élvezem.

-Miért mindig akkor bukkan fel, amikor egy kicsit el akarom felejteni? - fúrom a fejemet a párnába. - Teljesen kikészít ez az ember, nem is érdekel. El fogok felejteni, ki fogom verni a fejemből, sőt ignorálni fogom.

-Ez nem biztos, hogy jó ötlet. - veregeti meg a vállamat Minho. - Szerintem az csak rosszabb, ha nem figyelsz az érzéseidre, főleg, ha arról van szó, akire vágysz. Minél jobban figyelmen kívül hagyod, annál inkább akarni fogod.

-És még ő is. - sóhaj fel Chan. - Az emberek mindig jobban akarják azt, amit nem kaphatnak meg. De te tudod.

Értetlenül nézek rájuk. Nem jó az a megoldás, hogy hagyom magam az érzéseimnek, de az sem jó, ha ignorálni akarom őket. Ebből a helyzetből egyáltalán lehet menekülni vagy örökre Hyunjin rabja leszek és annak, amit érzek mellette? Úgy érzem magam, mint amikor folyamatosan elrontottam azt a darabot, azt Hyunjin segítségével sikerült megtanulnom. Most nélküle fogom túltenni magam rajta, mert nem akarom, hogy miatta érezzem rosszul magamat. Majd kiderül, hogy a barátaimnak lesz igaza vagy nekem, egy próbát megér.