Melody - Hyunlix(BEFEJEZETT)

8.rész

Amikor zongorázom és leütök egyszerre két hangot az szépen tud szólni, részei a dallamnak, ezek teszik teljessé, viszont ez az életre nem igaz. Egyszerre két dolgot nem akarhatunk, főleg, ha személyekről van szó. Ez egy alapszabály, hiába akarjuk, egyszer a kettő közül valamilyen szinten választani kell, ha nem tesszük, az már játszadozásnak is minősülne, ami nem éppen etikus. Ezért kéne eldöntenem, hogy mégis kitől várok jobban valamilyen üzenetet. De én egyszerűen azt akarom, hogy mind a ketten keressenek, túlságosan is sokat szeretnék. Nem tudom csak úgy megválasztani, hogy most akkor csak tőle várok valamit, ez nem megy. Vagy arra kéne rájönnöm, hogy miért is várok tőlük akármit is. Szenvedve dugom be a fülembe a fülhallgatót, hogy a gondolataimat valahogy elnyomjam, mert azok túlságosan is kikészítenek engem, legalább a zene segít ebben. Néha. Máskor csak azt segíti elő, hogy lehetetlen szituációkban tudjam magamat elképzelni. Kiszámíthatatlanok ezek az érzések, az enyémeim meg főleg. Az egész szenvedésemet Minho kopogása szakítja meg, amit már nagyon vártam hiába éreztem bármikor is úgy, hogy velük erről nem számolok be, most szükségem van egy hatalmas beszélgetésre, ami rendbe teszi bennem a dolgokat, mert ez így hosszútávon nem lesz jó. Felülök az ágyban, hogy barátomnak is helyet engedjek.

-Chan ki fog nyírni, ha megtudja, hogy nélküle dumálok veled erről. - fekszik el az ágyamon. - De mindent mondj el, a legapróbb részletet is.

Mosolyogva fekszem én is hasra, próbálom összeszedni a gondolataimat, ami nehéz, főleg most, hogy nem Hyunjin a fő téma. Olyankor mindig ömlenek belőlem a szavak, most meg teljesen leblokkol az agyam.

-A suliban minden érdekes dolgot elmondtam. - vonok vállat. - Tényleg nem csináltunk több dolgot.

Minho unottan néz rám, valószínűleg nem erre számított de nem is tudom mit mondhatnék neki. Ők ketten többet randiznak, sokkal tapasztaltabbak még a részletek elmesélésében is. Én meg semennyire, ehhez is hozzá kéne szoknom, ha valóban többet szeretnék randizni Jiwoonnal.

-Meg akart csókolni Hyunjin volt barátja. - mutat rá a lényegre. - Neked meg az a legfontosabb, hogy dumáltatok? Elment az eszed?

-Lehet. Őszintén nagyon össze vagyok zavarodva. - ölelem magamhoz a párnámat. - Én nem szerettem volna őt megcsókolni, de nem azért, mert nem lett volna jó a nap. Az jó volt, jobb volt csók nélkül. Nem tudom kiverni a fejemből azt, hogy Hyunjinnal járt, szóval ő meleg vagy legalábbis érdeklődik a fiúk iránt. - piszkálgatom a párnámat. - Ez az, ami egy kicsit nehezebbé teszi. Azt is várom, hogy mind a ketten írjanak, bár főleg azt várom, hogy Hyunjin írjon, mert szombaton megyek hozzá és izgulok miatta.

Tudtam, hogy ezt nem kellett volna mondanom, mert barátom elég meglepődve néz rám. Korábban már mondták, hogy addig a háza közelébe sem menjek, amíg nem ismerem meg jobban őt...Erre én mit csináltam? Rábólintottam arra, hogy felmegyek hozzá, csak azért, mert megkért rá. Kinézem magamból, hogy arra is igent mondanék, ha egy másik országba akarna költözni velem.

-Csak a zongora órák miatt megyek arra, mert sok új diákja lett. Áttoltuk szombatra, neki így jobb, engem meg nem zavar az, hogy nála leszek.

Inkább örülök neki, amióta megtudtam, hogy volt egy barátja, megnyílt egy kapu. Mintha közelebb érezném magamat hozzá, bár ez lehetetlenség, nem hiszem, hogy pont én lennék az esete egy olyan pasinak, mint Hyunjin.

-Fura, hogy két pasi közt nem tudsz választani. - nevet fel. - Akik közül egy nyíltan nyomul rád, a másik meg szeretne téged, csak nem tesz semmit sem. Mondjuk érthető, biztos meg szeretné tartani az állását, amit csak most kapott meg.

Értetlenül támasztom meg magam alkarommal, ugyanis a felét ennek nem is értettem. Minho a fejére esett, biztos vagyok abban, hogy Hyunjin semmit nem át bennem, ami felkeltené az érdeklődését, maximum csodálja, azt, ahogy szeretem a zenét.