Melody - Hyunlix(BEFEJEZETT)

21.rész

Mind a ketten figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy tulajdonképpen még mindig a földön fekszünk, pontosabban csak én, mert a tanárom valahogy kényelemesebbnek talál engem. Nevetve emelem fel a fejemet, hogy megcsókolhassam Hyunjint. Tetszik, hogy minden alkalommal egyre jobban hagyja, hogy vezessem őt, ahogy jó nekem, így teljesen egymás ajkainak mozgására hangolódva. A bizsergés nagyobb erővel tör rám, mikor puha ajkaival durvábban csókol, ujjaival pedig gyengédebben simít végig karomon. Érzem, hogy mosolyog a csók közben, miközben a kezeimet fejem fölé szegezi, szabad kezével újra a kezemen húzza végig ujjait, egészen az arcomig, lassan válok el tőle a szemeibe nézve. A melegség és a szokatlan bizsergés mellett csak az aggódást érzem, ami egy kis félelemmel vegyül, fogalmam sincs éppen mi jár a fejében, de abban biztos vagyok, hogy egy olyan dologra nem állok készen. Mosolyogva hajol újra az ajkaimra és térdem alá nyúlva húzza fel lábaimat, ahogy a derekam alá nyúl érzem, hogy egy picit megemelkedik, így a nyaka köré kulcsolom a kezeimet, hogy fel is tudjon emelni és a kanapéra tudjon ülni velem együtt. Próbálok nem arra koncentrálni, hogy Hyunjin ölében ülök, de ez a sunyi mosoly, amivel méreget nem hagyja, sokkal inkább azt éri el, hogy egyre vörösebb legyek. Derekam köré fonja karjait, fejét pedig vállamra hajtja, közelebb húzva magához. 

-Nem akarom, hogy haza menj. - dünnyögi halkan. - Tanárodként azt mondom, hogy büntetésben vagy és nem mehetsz haza, ilyet szabad? 

-Nem hiszem, hogy szabadna. - kuncogom. - Főleg úgy, hogy ez a saját házad. 

Hirtelen dől el velem a kanapén maga alá fordítva engem, teljesen lehetetlenné téve számomra minden mozgást. Nehezen szabadítom ki a kezemet, majd lassan simogatni kezdem a hátát, kezdem úgy érezni, kifejezetten élvezi, ha ölelgethet. Addig fekszünk így, míg a csengő meg nem szólal, mire én össze is rezzenek, mivel erre nem számítottam, de annyi előnye van, hogy Hyunjin leszáll rólam. Halkan morogva megy ki az ajtóhoz, én felülök és összehúzom magamat a kanapén, talán itt a megfelelő alkalom arra, hogy hazaszökjek. Amikor Jiwoon megáll az ajtóban, gyorsan kelek fel a helyemről, hogy megölelhessem őt, túl régen nem láttam az iskola miatt. Érzem, hogy valaki elkezdi böködni a vállamat, elengedem a másikat, hogy a tanárom felé forduljak, aki összevont szemöldökkel néz rám, szomorúan pislogva. Megfogja a kezemet, hogy magához húzhasson, újra akadályozva engem minden mozgásomban. 

-Nem csapom le a kezedről. - nevet fel Jiwoon. - Amúgy se tudnám. 

-Hyunjin, kérlek engedj el. - motyogom a mellkasába. - Nem szökök meg, ígérem. 

Újra a kanapén kötök ki, csupán azzal a különbséggel, hogy Jiwoon is velünk tart. Nevetni tudnék Hyunjinen, egészen aranyos ilyen féltékenyen és úgy veszem észre, hogy élvezi, amikor az ölében kötök ki, mert most is oda húz és folytatja az ölelgetésemet, talán tudomást sem vesz rólunk, ahogy a nyakamba bújva szuszog.

-Nem akarom megzavarni a meghitt pillanatotokat, de edzeni akarlak vinni, Jinnie. - böködi meg barátját. - Megígérted. Lix, gyere te is, mert úgy néz ki, nélküled nem mozdul. 

-Ha ez a feltétele, lehet jobb, ha nem is megy. - pislogok nagyokat. - Én meg az edzés két különböző dolog, de aranyos, hogy próbálkozol. Lehet már nem fogok szabadulni soha, pedig jövőheten is itt leszek.

-Alig vagyunk együtt három órája, de már le akarsz lépni mellőlem. Ez egy hosszú kapcsolatnak ígérkezik. - húz magához közelebb. - Neked csak el kell viselned, hogy ölelgetlek. Amúgy meg, jövőhéten egy másik városban leszünk valami iskolában. Ott ilyet nem csinálhatok, szóval bepótolom.

Szerintem én ma nem is jutok haza. Jiwoon óvatosan testi kezét a térdemre, látom rajta, hogy nagyon próbálkozik nem elnevetni magát, bár az nekem is nehezemre esik, majd magyarázhatom anyuéknak, hogy a szokásos másfél óra helyett miért maradtam három órát. Hyunjin a kezemet megfogva teszi a hátára, jelezve, hogy simogassam, amit meg is teszek rázkódó vállakkal, még azt hittem én igénylem a törődést. A derekam körül a szorítása egyre jobban lazul és a levegőt is mélyebben, egyenletesebben veszi. Értetlenül nézek Jiwoonra, hátha elmondja, hogy tulajdonképpen mi történik, bár szerintem teljesen egyértelmű, hogy elaludt rajtam.