Melody - Hyunlix(BEFEJEZETT)

22.rész

Kicsit izgulok a mai nappal kapcsolatban, ugyanakkor már nagyon vártam, hogy végre újra fel tudjak lépni helyeken. Újra érezni akartam azt az izgulást a fellépések előtt, amik csak elősegítik azt, hogy tökéletesen játsszam el a darabot, a megnyugvást, amikor mindenki előtt leütöm az első hangokat és egyenként fordulnak felém, hogy végig kövessék a dallamokat, miket megszólaltatok. Egyszerűen lélekemelő, mikor átjárja minden porcikámat a szerző akkori lelki világa, és az akár több perces szereplés is csak egy pillanatnak hat. Izgulva kapom fel a táskámat az ágyamról, amiben a ruhák lapulnak, miután elköszöntem anyuéktól elindulok a metróra, hogy minél előbb a suliban lehessek, mert szerintem már mindenki ott van rajtam kívül. Nem szeretek késni, de mindig én vagyok az egyetlen a társaságban, aki sose képes időben ott lenni, ahol kell neki. Megnyugodva veszem tudomásul, hogy ne csak én vagyok idő szűkében, mikor Hyunjin az egyik megállónál felszáll. Sokkal jobb úgy látni a metrón, hogy tudom, ő valamilyen szinten hozzám tartozik, hogy az, amit iránta érzek bőven felülmúlja azt, amit a zene vált ki belőlem és az, hogy e kettő együtt jár, csak fokozza a bennem lévő érzéseket. Mosolyogva húzom magam jobban össze, hogy mellém tudjon ülni, mások is láthatják rajtam azt, hogy mennyire rabul ejtett engem ez az ember? Remélem ez is csak olyan, amit én tapasztalok és senki más nem tud róla. Jelenleg nagyobb ködben mászkálok, mint eddig voltam, nem is tudom, hogy valaha el fog ez szállni. Mind a két lány már az iskola előtt állnak és ránk várnak, sőt még a sofőr is minket várt csak. A gyors névsor olvasás után végre el is foglaltuk a kisbuszba a helyünket, ketten elöl foglaltak helyet, nekünk pedig hátul maradt helyünk, amit nem bántam, nem mintha így lett volna bármi esélyem is arra, hogy egy kicsit is együtt legyünk, mint egy pár, de a tanárom úgy gondolja, hogy neki az elég , ha az ülések takarnak minket. Lassan teszi kezemre az övét és összekulcsolja ujjainkat, automatikusan is előre kapom a fejemet, de mindegyikük az utat nézi.

-Izgulsz? - kérdezi mosolyogva. - Ha kell előbb is oda tudunk menni és gyakorolhattok amennyiszer jónak látjátok.

-Tanár úr. - fordul hátra Yeon, mire gyorsan elengedem Hyunjin kezét. - Azt nem tudja, hogy mikor kerülünk sorra? Szeretném többször is eljátszani, hogy biztos legyek benne, ez lesz az első fellépésem.

-Nem tudom pontosan, de a végén lesztek mind a hárman. - nyomogatja a telefonját. - Azt írták lesz lehetőségetek bőven gyakorolni, amint elfoglaltuk a szállást el is mehetünk a suliba.

Egyszerre bólint mindenki, jelezve, hogy megértettük a dolgokat. Megnyugodtam, hogy lesz időnk még eljátszani párszor a számot, lehet nem olyan nehéz a dal, amit kaptam, de nekem feladta a leckét, főleg azokkal a hangjegyekkel. Tetszik, hogy emiatt kicsit nehezebb akadályt kell megugranom, ez talán elősegíti azt, hogy a jövőben tovább tudjak foglalkozni a zongorával. Hamarosan meg is érkezünk a motel elé, ami éjjelre ad helyet nekünk. A kulcsokat átvéve követjük a hölgyet, aki a megfelelő folyosóra visz minket, elhaladunk egy kávéautomata mellett, amit Hyunjin szinte hálálkodva fogad.

-Lányok, ez a ti helyetek lesz. - nyújtja át a kulcsokat. - Az egyetlen két ágyas szoba. Felix, a te szobád a folyosó végén lesz, ha minden igaz. - pillant rám. - Az enyém meg pont itt van. - húzza ki magát mosolyogva. - Ha most szeretnétek a suliba menni, akkor csini ruhában kéne mennünk, mert úgy több időnk lesz. Fél óra múlva ugyanitt találkozzunk.

Mindenki egyszerre foglalja el a szobáját. Értetlenül nézem a szobában elhelyezkedő ágyat, még két személy is elveszik egy ekkora ágyban, nem még én egyedül. Alig pakolom ki a cuccaimat, de már kivágódik az ajtó és Hyunjin lép be rajta, az értetlenségem csak jobban fokozódik erre a mutatványra, amit ő meg is mosolyog azzal a tipikus sunyi vigyorával.

-Szóval betörsz hozzám? - vonom fel a szemöldökömet. - Vagy én törtem be hozzád?

-Egy lehetőséget nem szabad veszni hagyni. Ezen még el is férünk, egy egyszemélyes ágyon is alhatunk. - pakolja ki a cuccait. - Nem hagylak egyedül, a lányok meg úgyis azzal vannak elfoglalva, hogy kész legyenek.