Melody - Hyunlix(BEFEJEZETT)

23.rész

Tudnék még aludni, de Hyunjin és a puszijai ezt nem igen teszik lehetővé. Álmosan pislogok fel rá, hátha megkönyörül rajtam és legalább öt perccel tovább hagy aludni, mint valami kiváltságos személyt. Azt hiszem már csak attól annak számítok, hogy a barátomnak tudhatom őt. Mosolyogva dönti oldalra a fejét, ahogy végig néz rajtam, lehet azon szórakozik ilyen jól, hogy ilyen kábult fejem van a kora reggeli órákban. Mélyet sóhajtva lököm le magamról a kezét és messzebb is kúszok tőle, reménykedve abban, hogy kapok még néhány percet arra, hogy legalább észhez térjek. Lassan vezeti az oldalamra a kezét, talán kiharcoltam magamnak azt a kis időt, de ezt az álomképet abban a pillanatban dönti szét, ahogy az oldalamba csíp. Szenvedve, ugyanakkor nevetve ülök fel az ágyban, csuklója után kapva, elkerülve a további támadások lehetőségét is.

-Ez nagyon gonosz volt. - húzódom messzebb tőle. - Csak egy kicsit hagyhattál volna tovább aludni.

Mosolyogva nyúl az állam alá, hogy az ajkaimra hajoljon egy gyors csók erejéig, amit el is mélyítek. Ezt minden reggel eltudnám viselni, azt hiszem gyorsan hozzá tudnék szokni. Ugyan az álmosságom az eltűnt, de helyette a csók utáni kábultság vette át a helyét. Sóhajtva kelek fel és a fürdőbe veszem az irányt, szorosan mögöttem tanárommal, aki a derekamra kulcsolja kezeit, majd egy puszit nyom a fülem mögé.

-Visszabújhatunk az ágyba.

-Hagynál még aludni? - vonom fel a szemöldökömet. - Eddig nem úgy tűnt.

-Nem erre gondoltam. Egyébként így is tovább hagytalak aludni, mint kellett volna. Picit késésben vagyunk, tíz percünk van elkészülni, ráadásul szerintem a többiek kint vannak a folyosón, szóval nem tudom hogyan megyek ki innen.

Ezután már teljesen figyelmen kívül hagyom az álmosságomat vagy éppen a kábultságomat. Villám gyorsan szedegetjük magunkra ruháinkat, bár engem főleg az köt le, hogy hogyan juttatom ki innen Hyunjint úgy, hogy azt lehetőleg a másik kettő diák észre se vegye, sőt az lenne a legjobb, ha jelen pillanatban senki sem tartózkodna a folyosón. Óvatosan nyitom ki az ajtót, próbálva nem feltűnést kelteni, majd körül is nézek, ugyan a cuccaik kint vannak egyiket sem látom, ami megnyugvásra ad okot.

-Siess gyorsan ki. - fordulok vissza hozzá. - Most nincs itt senki.

-Ez a helyzet még mindig jobb, mintha a szüleid házából kéne kimennem.

Valószínűleg be sem engedtem volna a házunkba, ha ők otthon lennének. Viszonylag probléma mentesen sikerül kicsempészni onnan Hyunjint és a cuccait, majd az enyémet is kivonszolni a folyosóra. A haza úton is ugyanúgy utazunk, ahogy jöttünk, annyi különbséggel, hogy fura mód nem használja ki a helyzetünket. A két lányt a hozzájuk közelebbi utcában rakjuk ki, minket pedig a suli előtt tesznek ki, hogy elindulhassunk azon az utcán, ami a barátomhoz vezet minket.

-Nem biztos, hogy be kéne jönnöm. - teszem le a cuccaimat az ajtóba. - A végén megint itt leszek több, mint három órát és akkor rád fogok, ha anya szerint valami illegális dolgokba keveredtem.

A tipikus féloldalas mosolyával közelít felém és fog a derekamra határozottan, majd a nappali felé kezd el tolni. Mindig, amikor egy kicsit is határozottabban viselkedik velem és nem azzal a megszokott gyengédségével sokkal hevesebben kezd el dobogni a szívem és izzadni a tenyerem. Mellette még ez az érzés is tetszik.

-Nem fog aggódni anyukád. - ad egy puszit kézfejemre. - Mert talán arra a lapra, amit neked adtam kicsit későbbi időpontot írtam rá, hogy itt is tudj lenni kis ideig.

-Hyunjin! - ütöm vállon. - Ez...Ilyet szabad csinálnod egyáltalán? - nevetek fel. - De tetszik az ötlet.

A vállára hajtom a fejemet és hagyom, hogy a felkaromat simogassa. Látom rajta, hogy valamin nagyon elmélkedik, ami talán bántja is, elkezdek azon aggódni, hátha valami rosszat mondtam neki, amivel megbántottam.