Melody - Hyunlix(BEFEJEZETT)

10.rész

Nagyon izgulok és félek is, ugyan nem tudom, hogy mitől, de valami miatt rossz érzésem van. Vagy nem is rossz, lehet inkább jó érzés ez, őszintén nem tudom, nagyon össze vagyok zavarodva. Nyöszörögve fordulok Minho meg Chan felé, akik kritikus szemmel nézegetnek engem, felvont szemöldökkel nézek végig magamon, nem értem, hogy most mi a bajuk azzal, ami van rajtam. Ez már a harmadik alkalom lenne, hogy visszafordítanak, mert át kell öltöznöm, még csak meg sem indokolták. Engem sem izgat hogyan nézek ki, őket miért? Csak egy sima zongora órára megyek, nem pedig randira, így szoktam az iskolába is kinézni. Még rossz is belegondolni, hogy esetleg randevúra megyek Hyunjinnel, akkor nagyon izgulnék, sokkal jobban, mint most, akkor magamtól öltöznék át minimum hatszor. Figyelmen kívül hagyom a szúrós szempárokat, amiket rám meresztenek, még a sustorgást is, ami abból ered, hogy rólam beszélnek, inkább csak megfogom a táskámat, hogy elpakoljam a kottáimat. Ezek a fontosak, nem az, hogy mennyire nézek ki jól vagy éppen rosszul. Mintha a tanárom azt nézegetné mikor mi van rajtam, sokkal inkább azt figyeli, hogy mikor melyik hangot ütöm félre.

-Át kell öltöznöd. - jegyzi meg Chan, miközben Minhon fetreng. - Sürgősen.

Szemforgatva dobom le a táskámat az ágyamra, eltalálva túl kritikus barátomat. Szenvedek, de nagyon. Hyunjin ebben a pillanatban ír rám, hogy az utca elején van, tehát pillanatokon belül meg is fog érkezni hozzám, még csak időm sem lenne átöltözni vagy ruha nélkül állok elé. Mondjuk akkor meghalnék, az biztos. Jobb, ha minél több ruha van rajtam.

-Ez egy haspóló? - fordul felém Minho is. - Azonnal vedd le.

-De van alatta póló. - emelem fel a pulcsimat, ami alatt van még ruha. - Mi bajtok van? Nincs időm öltözni, Hyunjin itt van már szinte az ajtó előtt. Suliban is volt ez már rajtam, nagyon sokszor.

Ebben a pillanatban szólal meg a csengő, gyorsan megyek le a lépcsőn, hogy a cipőmbe bújjak. Egyre jobban izgulok, bárcsak ne mondtam volna erre igent, most már nagyon bánom, rettentően. Nem akarom ezt, nagyon nem, a gyors szívverésem fog sírba vinni. Gyorsan megnézem magam a tükörbe, ami előtt a cipők sorakoznak, teljesen jól nézek ki, még szerintem is, de ez nem fontos, elvégre zongorázni megyek. Hiába mondom magamnak, hogy nem érdekel miképp is nézek ki, végülis nem véletlenül vettem pont ezt fel, de ezt a többieknek nem kell tudni.

-Az a bajunk, hogy akkor nem egy férfi lakására mentél. - suttogja hangosan Chan. - Egy felnőtt férfi lakására, egyedül leszel vele, lehet nem is fogják hallani a sikításokat. A lényeg, hogy ne tedd szét a lábad, ne is hajolj le, sőt inkább ne fordíts neki hátat. Bár elől is lehet, inkább ne menj.

Ha még apám mondaná ezeket, megérteném. Megrázom a fejemet, kár volt nekik elmondani, hogy megyek hozzá. A mosolyomban inkább pánik van, mint őszinteség, igaz nem azért van ez, mert izgulok Hyunjin miatt, inkább remélem, hogy semmi olyan nem hagyja el a szájukat, amivel kellemetlen helyzetbe hoznak. Belőlük kinézem. A vigyorom csak kiszélesedik, amikor meglátom a tanáromat, kezében az elengedhetetlen pohárral, most ki kéne nyögnöm egy köszönés félét, de jobban leköt az, ahogy kinéz. Szerintem nemrég kelhetett fel, mert a haja kócos egy kicsit, még csak fel sem kötötte, sokkal vonzóbb így. Lejjebb ugyan nem merem vezetni a tekintetemet, mert félek, hogy túlságosan is sok időt töltenék el a bámulásával.

-Figyelni fogom magát, Mr. Hwang. - áll mellém Chan. Eddig tartott, amíg kellemetlen helyzetbe nem hoztak.

-Addig figyelsz, amíg jól esik neked, csak tegezz. Öregnek érzem magam így.

-Hát de maga öreg. - csatlakozik a beszélgetéshez Minho is. - Figyelni fogunk, Hyunjin.

El akarok menni innen, most már inkább Hyunjin lakásán lennék, mint itthon, ahol a barátaim kísértenek engem. Sóhajtva vágódom ki az ajtón, megfogom a karját és már ki is vezetem a kapun, a barátaim is követnek és van olyan szerencsém, hogy az ellenkező irányba fordulnak el. Mondjuk ehhez lehet az is hozzá tartozik, hogy csúnyán nézek rájuk. Nekem csak az a lényeg, hogy egyedül hagytak Hyunjinnel meg a formás hátsójával. Nem, mintha megnéztem volna, inkább az nézett engem. Eléggé feszülten próbálok egyenesen nézni vagy az utat, még izzadni is kezdek, miért ilyen nehéz kibírni azt, hogy ne nézzem meg? Nagyot nyelek, ahogy megérzem a kezét pulcsimon, amivel folyamatosan lehúzza, értetlenül nézek fel rá, szinte még zavarba is jövök a nézésétől. Ennyire furán néznék ki? Még ő is megnéz, szóval valami nagyon nem stimmelhet ezzel a ruhával.