Melody - Hyunlix(BEFEJEZETT)

28.rész

Mélyet szusszantva húzom a párnát a fejemre, hogy Hyunjin ne piszkáljon tovább azzal, hogy keljek ki az ágyból. Eddig kitartóan ide szeretett volna vinni, most meg minden áron ki akar szedni, csoda, ha összezavar? Hagyom neki, hogy a párnát ledobva húzzon az ölelésébe, ez sokkal jobban tetszik, mint az, hogy folyamatosan keltegetni próbál. Nyakába bújva hunyom le újra a szemeimet, reménykedve újra a békés pihenésben, de ez csak addig tart, míg el nem kezdi folyamatosan simogatni a hátamat, egyre lejjebb haladva rajta. Összevont szemöldökkel fordítok neki hátat, még a takarót is magamra húzom, hogy minél távolabb tudhassam magamtól, a takaró alá bújva nyom egy puszit combomra, majd megszívja bőrömet, nyöszörögve fordulok jobban a hátamra, mikor mellkasom is ugyanezt megcsinálja. Lassan nyitom ki szememet és a felettem tornyosulóra nézek, aki egy féloldalas mosollyal néz le rám.

-Ha nem mész magadtól, én viszlek a zuhany alá. - csókol fülem mögé. - Bár, ha jobban belegondolok...maradj csak nyugodtan itt, majd én beviszlek.

-Mintha az én hibám lenne.

-Jó, én összemocskoltalak téged, te meg a takarókat, ahogy henteregsz bennük, szóval kvittek vagyunk. - takar ki mind a kettőnket. - Úgyhogy kapsz még tíz percet és viszlek magammal.

Miután magamra hagy egyből visszahúzom a takarót a fejemre is és elhelyezkedem kényelmesen. Egyrészt valóban álmos vagyok, mivel a simogatásaival teljesen lenyugtatott és elálmosított, másrészt pedig kezd tudatosulni bennem, hogy nem rég mégis mit műveltem vele, ha akkor már nem is voltam zavarban, most kezdek egyre jobban abban lenni. Nem feltétlenül kellene így éreznem, mivel ez előbb vagy utóbb megtörtént volna vagy valami más ilyen, csak túl gyorsan történt ahhoz, hogy akkor felfogjam. Így utólag egy picit bánom, úgy érzem, talán még egy ilyen dologgal is vártam volna még tovább, viszont pont emiatt lett olyan tökéletlenül tökéletes, egy pillanatra sem kételkedtem benne és abban, hogy vigyázna rám. Már majdnem vissza is alszok, mikor hallom, hogy Hyunjin határozott léptekkel közelít felém, mire csak jobban összehúzom magamat.

-Nem megyek, mert meztelen vagyok. - érvelek, bár szerintem nem hatja meg. - És te is.

-Nem akarlak megijeszteni, de már láttalak ruha nélkül. - kezdi el lehúzni rólam a takarót. - És hozzá tenném, hogy tetszik, amit látok.

Pírral az arcomon hagyom, hogy felhúzzon a takarók és párnák halmai közül és a fürdő felé terel. Ahogy belépünk a helyiségbe orromat egyből megcsapja a tusfürdő kellemes illata és a víz melege, miközben a gyorsan berendezett kellemes hangulatú szobán nézek körbe magamon érzem Hyunjin tekintetét is. Azonnal görcsbe rándul a gyomrom, mikor szembe fordulok vele, minden alkalommal el tudok veszni a tekintetében, teljes csodálattal nézni rá, mindig egyre jobban szeretve őt és annyira leírhatatlanul jó érzés, hogy hasonló dolgokat látok tükrözni szemeiben. Kérdőn döntöm oldalra a fejemet, mikor közelebb lép hozzám, szeretném tudni mi jár a fejében, de ahelyett, hogy ezt megosztaná velem, megcsókol, úgy, mintha ez lenne az utolsó tette életében. Szeretném minél előbb a habok takarásában tudni magamat, eltakarva magamat sóvárgó tekintete elől, így gyors beszállok a kádba, mögém pedig beül ő, közelebb húzva magához.

-Szerintem. - hajol vállamra. - Sőt biztos vagyok benne, hogy így tetszel a legjobban.

-Kócosan, álmos fejjel és tiszta mocsokkal? - nevetek fel a kijelentésén. - Elbüvölő lehetek.

-Igen. - öleli át a derekamat. - Kócosan, álmos fejjel és tiszta mocsokkal. - nyomatékosítja. - Így vagy a legvonzóbb, nem törekszel arra, hogy a legjobb formádat hozd, emiatt vagy ilyenkor a leggyönyörűbb, legyél akármilyen kócos vagy mocskos. - neveti. - Szerencsésnek érzem magam, hogy így láthatlak, hogy én vagyok az, aki így láthat téged és azért, mert megbízol bennem.