Melody - Hyunlix(BEFEJEZETT)

7.rész

Szerintem kedvelem Jiwoont. Nem volt rossz az a randi, sőt még kellemesnek is mondanám. Olyasmi találkozó, amit talán máskor is megismételnék, kíváncsi lettem, hogy milyen a személyisége, miket szeret vagy éppen miket nem. Egész hétvégén ezen gondolkodtam, vártam is, hogy talán valamilyen formában jelentkezik, én rá nem írtam volna! A végén még beismerem, hogy valami megfogott benne. Lehetséges, hogy csak egy kis időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ne valamiféle hiányérzetet keltsen bennem, hanem egy megmagyarázhatatlan tökéletességet. Ha már randizok valakivel, saját magamtól elvárom, hogy ilyeneket keltsen bennem és nem kevesebbet. Elgondolkodva nézek magam elé, órák után mindig itt várjuk, hogy Chant elvigyék a gitár órájára, most még sem vagyok itt lélekben, csupán csak szemléltetem, hogy velük vagyok. Idegesít, meg is ijeszt a tény, hogy hétvégén azt vártam, valamilyen formában jelentkezzen, érdekes volt a találkozás, ha ilyen vele randizgatni szívesen mennék vele még. Nagyokat pislogva nézek a barátaimra, amikor már rengetegszer szólítanak, böködnek meg. Mind a ketten sejtelmes vigyorral néznek engem, tudom, hogy tisztában vannak vele merre járnak a gondolataim, de nem vagyok hajlandó nekik beszámolni semmiről sem, ugyanis ők löktek ebbe bele. Nem tudom, hogy ennek örülnöm kéne vagy sem, az még várat magára.

-Lix, mondd már meg, hogy milyen volt a randi. - szenved Minho. - Tuti, hogy azon agyalsz, Chan is ilyen hülyén vigyorog, amikor a csajra gondol. Ismerem ezt a mosolyt.

Azonnal rendezem az arcvonásaimat, észre sem vettem, hogy mosolyogtam volna. Mivel mind a ketten választ várnak sóhajtva vonom meg a vállamat, igazából nem tudok nekik olyan dolgokról beszámolni, amit szeretnének is hallani.

-Nem tudom. Először feszengtem, mert olyan barátaim vannak, hogy felkészülési idő nélkül löknek bele az első randimba. - nézek rájuk mérgesen. - Utána sokkal jobb volt, elmentünk a kedvenc parkomba, ott jobban el tudtam engedni magam, igazából csak ott voltunk és beszélgettünk. Kiderült, hogy Hyunjin volt barátja, a nap végén pedig megakart csókolni, de én nem akartam, szóval nem történt semmi sem. Ja, lehet még fogok vele találkozni, kicsit ürességet érzek amúgy. Jelenleg többet várok még az érzéseimtől.

Felváltva kapkodom a tekintetemet Chan és Minho között, teljesen megrökönyödve néznek rám. Most nem is mondtam semmi hülyeséget, ők akarták azt, hogy beszámoljak róla, valóban nem azt érzem, amit elvárok, sőt amire vágyom. Az első szerelemnek pezsdítőnek kell lennie, mint, amikor először lép színpadra az ember az előadásával. Izgulás, rettegés, mégis boldogság. Ezt a némaságot az töri meg, hogy a folyosó végén látom Hyunjint közeledni. Egyenesen felénk. Ezt az érzést keresem, ezt akarom, erre vágyom. Már csak a puszta jelenléte is arra késztet, hogy olvadozzak. Szabályosan eggyé tudnék válni a padlóval, kizárok mindenkit, aki nem ő, a mosolya engem is vigyorra késztet, alig várom, hogy legalább közelebb kerüljön hozzánk. Ennyit arról, hogy túl teszem magam rajta, a fenéket teszem túl, örökre leragadok nála.

-Mr. Hwang. - hajolunk meg mind a hárman egyszerre.

-Sziasztok. - mosolyog. - Most épp lógtok óráról? Akkor ajánlok egy eldugottabb helyet.

-Várjuk, hogy Chant elvigyék órára. - döntöm oldalra a fejem. - Csak kicsit késik a tanár, ezek a zene tanárok mindig késnek. - pillantok rá mosolyogva.

-Egyszer volt órád velem, honnan tudod, hogy mindig kések?

A pohár, benne a kávéval még most is ott van a kezében, ahogy mindig. Szokatlan volt, hogy a metrón nem láttam reggel, igazából nagyon rossz volt, soha nem hittem volna, hogy valaha hiányozni fog, pedig csak később jött iskolába. Azért titkon remélem, hogy máskor nem lesz ilyen. Jól áll neki az, hogy csak ennyire hanyagul felköti a haját és már jön is suliba, így is olvadozom tőle, mi lenne, ha még jól is akarna kinézni. Egyből szívinfarktust kapnék. Nem is válaszolok a kérdésére, szinte el is felejtem, egyszerűen csak nézem őt, egy teljesen másik világba jutva, melynek kapuja a gyönyörű szemei, amivel úgy néz rám, hogy kedvem támad a karjaiba ugrani. Ilyennek kéne lennie az első szerelmemnek, bárcsak azt az érzést Jiwoon is ki tudná belőlem váltani.