Melody - Hyunlix(BEFEJEZETT)

9.rész

Minho meg Chan telebeszélte a fejemet. Nem kellett volna hagynom tegnap, hogy olyanokat mondjanak, amivel elhitetik velem, hogy lehet némi esélyem nála. Addig egészen jó volt, amíg Chan be nem toppant mérgesen, amiért nélküle ültünk neki ennek a beszélgetésnek, mintha anyám meg apám beszélgetnének velem olykor. Nem is nézem merre megyek, csak a padlót bámulom, most, hogy nem pénteken vannak a zongora óráim, egyedül kell haza menjek, ami duplán szomorú. Nem elég, hogy csak Hyunjin jár a fejemben a barátaim miatt, még csak le sem tudom őket szidni emiatt, mert nincsenek velem. Ezt a feszültség dolgot sem értem, csak észrevenném, hiszen az két ember között szokott lenni, akkor valahogy nekem is kéne valamit éreznem. Pontosabban érzek bizsergést, akárhányszor csak ránézek vagy a közelében vagyok, szóval csak belőle kéne valamit kiváltania a közelségemnek. Gyorsabban szedem a lábam, a suli padlóját bámulva, tudom, hogy Jiwoon kint vár engem, aminek örülök, mert szerettem volna beszélni vele. Hirtelen érzek valamit a homlokomnak nyomódni, mire értetlenül nézek fel. A szívem abban a pillanatban dobban meg, szinte fájdalmasan, mégis kellemesen, ahogy tanárom szemibe nézek, mik engem figyelnek. Oldalra dönti a fejét, alig láthatóan néz végig rajtam, mégis elég feltűnően ahhoz, hogy teljesen zavarba hozzon.

-Ha szeretnél egy ölelést csak szólj, nem kell belém szaladni. - vesz el az ujját homlokomról, amivel megállított.

Akarom. Most azonnal akarom. Talán még közelebb is megyek Hyunjinhez, ugyan teljesen tudattalanul teszem, mégis szinte elszégyellem magam, amiért így ugrom majdnem minden szavára. Ezt majdnem annyira akarom, mint azt,hogy megcsókoljon. Szerintem az ölelés az előbb össze jönne, mint bármi más, de arra mindig emlékeznék.

-Kérsz cukrot? - tartja felém a zacskót. - Dinnyés, meg epres.

Dögös és aranyos egyszerre. Szerintem el fogok ájulni, érzem, ahogy az ájulás közelében vagyok tőle. Felvont szemöldökkel nézek rá meg a kezébe tartott zacskóra, legszívesebben maradnék még, itt vele.

-Cukros bácsi lettél? - nevetek fel. - Hány gyereket vettél rá?

-Te vagy az egyetlen, akti el szeretnék csábítani. - lép tőlem messzebb. - Pont az eseteim a barna, szeplős, aranyos srácok, akik nagyjából tíz centivel alacsonyabbak és Felixnak hívnak.

Szerintem lefagytam. És vörösödöm is, határozottan érzem, hogy pirosodom és még a víz is lever. Nem tehetek róla, most mondta ki álmaim mondatait még akkor is, ha az egész csak viccből mondta ezeket. Sóhajtva hátrálok tőle, mielőtt még teljesen megrészegít engem az illata is, illik hozzá ez a parfüm.

-Mennem kell. - nyökögöm nehezen.

A lehető leggyorsabban kerülöm ki őt. Nem fogom tagadni, hogy még ez is segít abban, hogy jobban beleéljem magam abba, amit a barátaim mondtak nekem. Annyira szeretném azt, hogy ezeket ne csak valami viccelődésből mondja ezeket nekem, hanem azért, mert komolyan is gondolja. Kitartóan követ engem, ki az iskola kapuján, ami előtt Jiwoon van és rám vár. Mielőtt még Hyunjin újra lecsapna rá és elcipelné előlem, gyorsan hozzá sietek, hogy megöleljem. Mondjuk ezt ő kezdeményezi, de nem fogom ebben megállítani, mert jól esik, bár nem hiszem, hogy túlságosan is etikus a helyébe képzelnem egy teljesen másik személyt. Lassan tol el magától, kezét a derekamra csúsztatja és közelebb húz magához. Egy hang az súgja nekem, hogy ő bizony csókot lopna, ami miatt muszáj elfordítanom a fejemet. Egyenesen Hyunjinnal találkozik a tekintetem, a távolból méreget minket, innen nézve elég mérges, valóban magamra fogom haragítani egyszer.

-Kicsit hülyének érzem magam. - néz el ő is ugyanabba az irányba. - Tetszik neked Jinnie.

-Én ilyet nem is.... - rázom a fejemet. - Nem is mondtam ilyet.