The days of our love // Charles Leclerc

2.

Charles Leclerc

2022. Március 19. Szombat, Bahrein

- A tegnapi szabadedzések jól mentek, szóval szerintem jó eredményekre számíthatunk a mai edzésen, és az időmérőn is, de akármit észlelsz az autón, azonnal szólj! - figyelmeztetett Binotto, és tudósított a tegnap történtek felől, amit én is észrevettem.

- Tudom, akármilyen furcsa, de én ültem az autóban. - próbáltam viccelni, de persze a Ferrari csapatfőnökét semmi sem hatotta meg, ezért amikor még mindig fapofát vágott, előrukkoltam egy normális válasszal. - De persze, azonnal szólok. - biztosítottam Mattiát.

Miután meg tudtam nyugtatni a piros autó csapatfőnökét, egyedül folytattam utamat a boxom felé, hogy beszélni tudjak a szerelőkkel, és Carlossal is, de meglepetésemre most nem követett folyamatosan egy bizonyos Ferraris, fotós csaj, ami nem csak döbbenetemre, de csalódottságomra is volt.

Amint sikeresen eljutottam a boxig, egyetlen akadályozó ember nélkül, megtaláltam a szerelőket, akikkel sikerült megbeszélnem mindent, az autóval kapcsolatban, s utána nagy fáradozásom eredményéül megtaláltam Sainzt is. 

- Hey amico! Azt hittem, hogy sosem talállak meg. - köszöntem csapattársamnak, amikor a nagy kavalkádban találkoztunk. - Hol voltál báránykám?

- Isaval beszéltem. - dörzsölte meg a szemeit. - Kiakadt, mert este nem hívtam fel. - sóhajtott fel fáradtan barátom.

- Ez megbocsájtható bűn, amico. - próbáltam jobb kedvre deríteni. - Minden rendben Isaval? - kérdeztem barátom barátnőjének hogyléte felől.

- Szerintem igen, de mostanában eléggé nyűgös. Tudod, mindig azt mondja, hogy nem szereti, amikor ennyire messze vagyok. - nézett rám, miközben kiálltunk a boxutcára, hogy nézzük a csapatokat miközben dolgoznak. - De nekem is nehéz. - gyötrődött tovább.

- Lehet, hogy terhes. - vicceltem, hogy végre ne legyen olyan kedve, mint egy halottnak. - Akkor bajban vagy.

- Ne hozd rám a frászt, ember. - lett teljesen sík ideg Carlos. - Anyámék kinyírnak. - kezdte újból dörzsölni szemeit, miközben fel-le járkált.

- Nyugi, csak vicceltem. - próbáltam menteni a menthetetlent. - Ne már Carlos, tuti nemm. - húztam el a szó végét.

- Sziasztok puncsok! Mi a pálya? - jött oda hozzánk Lando. - Ennek mi a baja? - nézett Sainzra furcsán, teljesen jogosan.

- Isa. Lehet terhes. - vakargattam a tarkómat tanácstalanul.

- Én még nem állok készen kicsi Carlosokra. - suttogta magának ezeket, s ehhez hasonló mondatokat Sainz. - Hogy leszek én apa?

- Lehetek keresztapa? - lelkesült fel teljesen Lando, annyira, hogy örömében még ugrálni is kezdett. - Anyukám annyira büszke lenne rám. -vigyorgott, mint egy hülye

- Ember, nem is te csináltad őket! - kiáltottam oda Landonak, miközben Carlos már a sírás szélén állt. - Ennyi hülyével együtt. - suttogtam magamnak.

- Mi folyik itt? - jött oda hozzánk Cora, meglátva keserves helyzetünket. - Ki csinált, mit? - nézett értetlenül felváltva hármunkra.

- Carlos, gyerekeket. - mondtam nevetve a helyzeten, mert valljuk be, ez már nevetséges volt.

- Ikrek lesznek? Gratulálok. - jött oda hozzánk még Hamilton is, majd megveregette az én vállamat, gratulálva nekem, a születendő gyermekeimhez.

- Nem, ne nekem! Nem én vagyok a szerencsés apa! - kiáltottam el magam, elszörnyedve a feltételezésén. - Carlos a készítő.

- Ja, értem. Már azt hittem, neked meg Corának lesznek gyerekeitek. - vigyorgott a brit pilóta.

- Jesszus. Most kezdtem a Ferrarinál, és már rögtön megfektetne?! - háborodott fel Cora is rögtön, Lewis feltételezésein, amik őt is érintették. - Hova jöttem? - temette kezeibe az arcát, s rázni kezdte a fejét, mint aki el sem tudja hinni, hogy került ide.

- De várj, ha ikrek, kettőnek lehetek a keresztapja? - lovagolt még mindig ezen Lando. - Az nagyon király lenne. A bemutatkozásom ez lenne, hogy: Lando Norris, Forma 1-es pilóta, és kétszeres keresztapa. Hát mi ez, ha nem jó? - lelkesedett fel teljesen és végérvényesen is Norris.

- Szerintem segítenünk kellene neki. - vetette fel az ötletet Lewis, aki az egyetlen volt közülünk, akinek időben megjött az esze.

- Talán nem lenne rossz ötlet. - értettem egyet, a jelenlegi visszamaradott, de még mindig versenyben lévő pilótával. - Már eleget szenvedett.

Miközben mi Hamiltonnal próbáltuk megnyugtatni Carlost, és biztosítottuk őt, hogy barátnője nem terhes, addig Cora megbeszélte Landoval, hogy közel sem olyan biztos, hogy Isa állapotos, mint ahogy azt állítottuk.

Amint minden a helyére került, Hamilton szórakozottan, s egy kicsit aggodalmasan, Sainz még mindig teljesen sokkosan, Lando csüggedten, és nagy részben csalódottan, Cora pedig leamortizáltan, de mind elkezdtük a saját munkánkat, ami kicsit zsúfolttá vált, tekintve iménti beszélgetésünket, aminek a vége számomra már közel sem volt olyan vicces, mint az eleje.

Az időmérő után

- Gratulálok Charles! A pole pozíció nem semmi. - gratulált nekem Cora, miután megállítottam az autót, s odamentem hozzá.

- Ms. Klimmer, mi mást várt tőlem? - kérdeztem, próbálva nem túlagyalni dicséretét, amit eddig nekem nem osztogatott. - Tudja, nem hiába enyém ez egyik Ferraris autó. - mosolyogtam rá.

- Ne legyen ennyire biztos a dolgában, Leclerc. Holnap van a futam. - vigyorgott ördögien, amire nehéz volt nem regálni.

- Fogadjunk. Benne van, Ms. Cora? - kérdeztem biztosan a dolgomban. - Kockázatos, szóval ha kihátrál, nem hibáztatom. - tudtam, ha ezt mondom, nyert ügyem lesz.

- Hogy mondhatnák nemet önnek, Mr. Leclerc? - emelte fel állát, s várta fogadásunk egyik feltételét.

- Ha az elkövetkező három futamban benne leszek a top 3-ban, akkor el kell játszania, hogy a barátnőm, ebben a szezonban, és velem kell jönnie minden olyan eseményre, ahova nekem is mennem kell. - mondtam magabiztosan. - Még mindig benne van?

Amikor megszabtam az én feltételeimet, olyan sápadt lett, mint a fal, utána pedig szinte látni lehetett, hogyan forognak az agyában a kerekek, majd pár perc mérlegelés után, de meghozta az általam annyira áhított választ.

- A saját feltételem, ha nem sikerült magának a 3 dobogós hely, akkor segíti a karrierem. Ezalatt azt értem, ha bárki, bárhonnan érdeklődne felőlem, akkor kedvesen válaszol, hogy igen, jól végzem a munkám. A másik pedig, hogy teljes mértékben békén hagy. Nem beszélünk, nem találkozunk, s leginkább nem záporoz a fárasztó beszólásaival a kamukapcsolatunk után. - amint kimondta saját kéréseit, hatalmas vigyor terült el az arcomon, s tudtam, hogy az idei autóval biztosan megnyerem a szükséges futamokat.

- Maga sosem fúj visszavonulót, jól gondolom, Ms. Cora? - tettem fel a kérdést, hogy tovább húzzam az agyát. - Miért olyan fontosak számára ezek a dolgok?

- Én? Én, soha. - vigyorgott még mindig feltartva a látszatot, miszerint teljesen nyugodt, de láttam rajta, hogy ez már közel sem így van. - Hogy nagyobb sikereket tudjak elérni a karrieremben, ezzel fejlődni is tudjak. A másik pedig, hogy meg legyen a lelki nyugalmam, és békésen tudjak aludni végre. - mondta a jordanét fixírozva. - De menjen már. - kezdett el tolni hátulról.

- Akkor holnap találkozunk, Ms. Klimmer. Álmodjon velem. - mondtam, miközben elkezdtem hátrálni a pihenőm felé.

- Ahogy ön is velem. - hajolt meg előttem Cora, majd utána elindult az irodája felé, hogy összepakoljon, s visszamenjen a szállodájába.

- Amúgy nem válaszolt a kérdésemre. - kiáltottam utána, miközben már a boxutcán sétált végig. - Mit várt tőlem?

- Legyen az az én titkom. - kiáltott vissza, hátra sem nézve.