The days of our love // Charles Leclerc

29.

Charles Leclerc

2022. Szemptember 1. Csütörtök, Monaco

- Tudod mi a legfurább az egészben? - kérdezem a velem szemben ülő embertől, miközben az ujjaim között lévő cigit meggyújtom. - Hogy meg akarom tartani.

Szívok bele a cigarettámba, majd pillantok rá, aki heves fejrázásba kezd, nyilván magyarázatot keresve az egész helyzetre.

- Ismersz eléggé ahhoz, hogy tudd, sosem akartam senkivel családot ebben az elkúrt életemben. - nevetek fel keserűen, míg kifújom a füstöt. - És most ott tartunk, hogy egy pár hónapos kapcsolatban semminél sem vagyok biztosabb, mint hogy fel akarom azt a gyereket nevelni.

- Sosem kételkedtem abban Charles, hogy egyszer találkozni fogsz egy olyannal, aki ezt a hülyeséget - amit már bocsánat, de nem nevezhetek másnak - megváltoztatja benned. - kapcsolódik össze a tekintetünk a mondandója alatt.

- Én pedig sosem gondoltam, hogy ez valóban megtörténik azok után, amiken keresztülmentünk. - kezdek most én heves fejrázásokba.

- Attól, hogy nálunk ez nem működött, nem jelentette azt, hogy másnál nem fog. - vonta meg a vállait, miközben elkezdett mosolyogni. - Tudod Charles, sose tudtalak hibáztatni a döntésedért, és nem is foglak, ebben az életben biztos nem. Ezt tudnod kell.

- Csodállak téged ezért. - nyomom el a cigarettámat a mellettem lévő hamusba. - A saját gyerekünket nem akartam. Undorodok még a mai napig saját magamtól.

- Ez évvekkel ezelőtt történt, Charles. - fogta meg gyengéden a kezemet. - Nem hibáztathatod magad érte. És hogy az igazat megmondjam, szerintem a sors akarta így.

- Mármint ezt hogy érted? - húztam össze szemöldökeimet.

- Az első nem működött, és ez teljesen rendben van. - szorította most meg kezeimet. - Talán azt akarta Isten, hogy másodjára már felkészült légy. Az igazival.

- Meglehet, hogy igazad van. - bólintottam egyet, majd lágy csókot leheltem homlokának közepére. - De minden egyes alkalommal el kell, hogy mondjam, sajnálom, ami történt.

- Nekem pedig minden egyes alkalommal el kell mondjam, hogy nem kell sajnálnod. - hajtotta fejét a vállamra, miközben vállával gyengéden meglökött. - Amúgy pedig bolond vagy. 

- Ő is ugyanezt mondaná. - mosolyodtam el.

Pár órával később

Cora Penelope Klimmer 

Bőgök. 

Az elmúlt fél évben többször fakadtam sírva, mint egész életemben összesen, de most valami merőben más ez az egész. Ahogy a szememből kicsordul a sokadig könnycsepp, egyik kezemet a szám elé teszem, miközben ajkaimon lassan egy mosoly jelenik meg. 

Valóban merőben más az egész, mert amióta a Forma 1 világában dolgozom, ezek az első örömkönnyeim, amiket valaha hullattam, s azt hiszem, nem túlzom, ha azt mondom, hogy életemben is ezek az elsők, ahogy elkezdem másodjára is olvasni a remegő kezemben szorongatott levelet. 

Lelkitársamnak

Csak fekszem melletted, és nézem, ahogy halkan alszol, miközben a benned növekvő babára gondolok. Semmi másra sem tudok gondolni. 

Mindig is tragédiaként fogtam fel, hogy apa legyek. 'Nem nekem való dolog' gondoltam örökösen. De amikor elmondtad, hogy a szíved alatt az én gyermekemet hordod, az őszinte reakcióm még saját magamat is megrémisztette. Azt vártam, hogy dühös legyek, vagy bármilyen egresszív érzelmet érezzek, de mikor a kezeidet a hasadra tetted, az egyetlen érzelem bennem az öröm volt, Cora. 

Nem akarok több titkot, fél igazságot, csak boldogságot veled, ezért az elmúlt pár órában fel kellett keresnem azt az embert, akivel ez a helyzet jóval az előtt, hogy akár megismerhettelek volna, megtörtént már, és az egyetlen embert, aki segíthetett nekem tisztán látni a dolgokat. Végzetes hibát vétettem akkor, és annyira kimondhatatlanul szeretlek téged, és azt a valakit, aki benned növekszik, hogy nem akarom ugyanezt a hibát eljátszani veletek is. 

Ha bármikor is felmerült benned az a kérdés, hogy az életem hátralévő éveit mellettetek akarom-e tölteni, ha bármikor is felmerült benned az a kérdés, hogy eléggé szeretlek- e ahhoz, hogy veled maradjak ezek után is, ha bármikor is felmerült benned az a kérdés, hogy szeretnék- e egy olyan babát az életembe, aki kiköpött mása neked, hát ne tedd, szerelmem. 

Mert igen, mellettetek akarom tölteni életem hátralévő éveit, mert igen, szeretlek téged eléggé ahhoz, hogy ezek után is veled maradjak, mert igen, szeretnék egy olyan babát az életembe, aki kiköpött mása neked, mert igen, ezekben a pillanatokban, rájöttem mit akarok az élettől. 

Titeket. 

Lelkitársadtól