The days of our love // Charles Leclerc

10.

Cora Penelope Klimmer 

2022. Március 25. Péntek, Szaúd Arábia 

- Miért mentél tegnap annyira korán? - kiérdezte Angela, Hamilton jobbkeze. - Láttam, amit láttam. 

- Hamarabb végeztem a munkámmal. - vontam meg a vállam, a hazugságom közben. - Így visszamentem a szállodához. 

- Ne hazudj nekem, Cora! - állított meg, majd fogta meg mindkét vállamat. - Feldúlt voltál. 

- Csak egy nehéz nap. - sütöttem le szemeim. - Szokott ilyen lenni. 

- Charles van a képben, igaz? - fürkészett úgy, mint anya a lányát. - Azt is láttam, hogy egész nap ideges volt. Úgy mászkált mindenhol, mint egy időzített bomba, ami bármikor és bárhol felrobbanhat. 

- Te mindent is látsz? - sóhajtottam egyet, mert semmi kedvem nem volt a pilótáról beszélni. 

- Ne terelj! - figyelmeztetett. - Mindketten furán viselkedtetek, szóval mostmár biztos vagyok benne, hogy ő van a képben.

- Nem hagyhatnánk ezt a témát? - kezdtem hisztizni. Jó szokásommá vált. - Nem akarok róla beszélni. 

- Munka után megkereslek és elmegyünk egyet kávézni, oké? - nézett rám úgy, mint egy aggódó anyuka. Rövid idő alatt, azzá is vált számomra. 

- Rendben. - adtam be a derekam. Talán mégis jó lenne valakinek elmondanom ezt az egész hülyeséget. 

- Most pedig szépen bemész hozzá és szuper fotókat készítesz róla, amik majd címlapra kerülnek. - mosolygott rám biztatóan. - Menni fog! 

- Ebben kételkedem. - dünnyögtem. 

- Na, gyere ide! - húzott magához egy ölelésre. - Hívj, ha bármi van! 

- Köszönöm! - suttogtam a vállába. 

Miután elköszöntünk egymástól, végig haladva a boxutcán, Charles boxja felé tartva, amihez igazán nem fűlött a fogam, írtam egy üzenetet Kimnek, hogy este felhívom majd. Reméljük ez tényleg így is lesz. Amint megérkeztem, szinte rohantam be a box hátsó felébe, hogy ha itt van, akkor se vegyen észre. Szerencsére még nem érkezett meg.

A kamerámat a nyakamba akasztva vágtam neki a hosszú boxutcának, hogy addig is valami fotózható alanyt keressek magamnak. A próbálkozásom nem tartott sokáig, mert azonnal beleütköztem egy magas ember mellkasába, amikor a kamerámat állítgattam. Ki is lehtett volna, ha nem Charles Leclerc? 

 Azt viszont látni lehetett, hogy mindketten kínosan érezzük magunkat, s nem tudjuk, hogy hogyan viszonyuljunk egymáshoz. Végül a "meg sem szólalok, mert mérges vagyok rá" posztot választottam. Charles a "tegnap semmi sem történt"-et látta a legjobbnak. 

- Délután 1-kor lesz az első szabadedzésem. - mondta, miközben én haladtam tovább. - Most nem fog hozzám szólni? 

- Tudom. - fordultam hirtelen felé, ami következtében az egész hajam az arcomba csapódott. Szuper. - Még valami? 

- Hova megy? - kérdezte, miközben beletúrt a barna hajába. 

- Még nem tudom. - vágtam rá azonnal az igazságot. - De amúgy, semmi köze hozzá. 

- Oké. - emelte fel a kezeit. - A boxomban leszek, ha fotózni akarna. 

A válaszom már csak egy bólintás volt, s folytattam utam a "még nem tudom hova megyek" válaszom végett. Mentségemre szóljon, tényleg nem tudtam, hogy hova is megyek. 

A helyzeten az sem segített, hogy teljesen összezavart a Charlessal való találkozás, de igazán nem akartam nyaggatni Angelát a kicsinyes gondjaimmal, főleg úgy, hogy a Mercedes most sokkal rosszabb helyzetben van, mint azt akarták. Szóval ezt az ötletet elvetettem és végül pár új fotóval a tarsolyomban visszaballagtam Leclerc boxjához.