The days of our love // Charles Leclerc

13.

Charles Leclerc 

2022. Március 27. Vasárnap, Szaúd-Arábia 

Miután a célvonalon áthaladtam, egy hatalmas sóhaj hagyta el a számat, mert sajnos Max az utolsó pár körben megelőzött, s fizikai képtelenség volt, hogy visszaszerezzem az első helyet. Persze, nem akartam elégedetlen lenni, ezért megköszöntem az egész csapatnak a munkát, amit belefektettek az autóba, hogy ma idáig eljussunk. Binotto gratulálása után beszéltem még vele egy pár kört, miközben a nézők felé integettem. 

A tiszteletkör megtevése után, ahol folyamatosan integettem a Ferrari szurkolóknak, megálltam a második helyet jelző kis tábla mellett, majd kiszálltam az autóból, lepakoltam magamról a sisakot, és a kesztyűt is, majd Carlos után már rohanhattam is egy tettetett vidámsággal teli interjút adni. 

A legtöbb kérdés persze a futam vége felé terelődött, s arra, hogy a Red Bull-os pilóta milyen manővert indított ellenem, a kegyetlen kérdések megválaszolása után, már fent találtam magam a pódiumon, amint a kezembe nyomták a második helyezettnek szánt kupát, később pedig már pezsgőtől bűzlő emberként siettem a csapatom felé, hogy megünnepeljük a futamot. 

Miután a legtöbb embernek a gratulációját fogadtam, és beszéltem Mattiaval is, megláttam a nagy tömegben azokat a kék szemeket, amelyeket még csak pár hete ismerek. Ő nem vett észre, én viszont annál hamarabb próbáltam a közelébe férkőzni, hogy legalább egy olyan emberrel is beszéljek, akivel ténylegesen is akarok. 

- Gratulálok, Charles! - biccentett egyet, egy kicsit távolságtartóan a kék szemekhez tartozó nő. - Szép volt. 

- Mérges vagyok, de már nem tudok mást csinálni. - fújtam ki magamat. - Lehetett volna jobb is. 

- Sosem elégedsz meg, ugye? - kerülte a tekintetemet. 

- Nem erről van szó, Cora. - sóhajtottam fel. - De..talán mégis. 

- Tudtam. - mosolyodott el diadalittasan. 

- Eljössz a buliba? - tettem fel neki azt a kérdést, amit pontosan egy héttel ezelőtt is. - Tudod, ami most lesz. 

- Úgy, mint múlthéten? - húzta fel a szemöldökét. - Kösz, de azt hiszem, ezt most kihagyom. 

- Hát, akkor rá leszek kényszerülve az öcsémre. - csuktam le szemeim. - Előre látom, hogy szörnyű lesz. 

- Na látod, ezért sem megyek. - nevetett fel édesen. - Sok sikert hozzá, Leclerc. 

- Igazán kösz, Klimmer. - hangsúlyoztam ki én is a nevét. - Nem tudom, hogy mit fogok kezdeni nélküled. 

- Feltalálod magad. - válaszolt, pár percnyi csönd után. - E felől kétségem sincs. 

- De nekem vannak! - fordítottam felé féloldalasan a fejemet. - Légyszi. 

- Nem. - mondta, ellentmondást nem tűrően. 

- Kérlek! - könyörögtem már neki. 

- Semmiféleképpen. - rázta már a fejét is. - Elég volt veled a mai nap, meg a kocsikázás is. 

- Nagyon gonosz vagy. - durciztam be. - Ha elrabolnak, és megölnek, kérlek rendezd majd a temetésemet. 

- Mindenképp. - bólintott, majd felnevetett. - Most már menj, készülj a partidra. 

- Kiállhatatlan vagy! - kiáltottam utána. 

A válaszom már csak egy nyelvnyújtás volt, majd sarkon fordult, és az ellenkező irányba indult el, mint én. A pihenőben gyorsan átöltöztem, összeszedtem a cuccaim, és már a fekete Ferrarim felé vettem az irányt. A boxutcán, és a paddockon is átszáguldva megérkeztem a parkolóhoz, beszálltam az autómba, és elindultam a szálloda felé.