The days of our love // Charles Leclerc

30.

Cora Penelope Klimmer 

2022. Szeptember 2. Péntek, Monaco 

- Biztos vagy ebben, Charles? - ráncolom homlokomat, miközben fel alá járkálok. Önkénytelenül is a hasamra tévednek a tenyereim. 

Szinte hallom a fejemben Daniel hangját, ahogy megjegyzést tesz rám, "úgy viselkedsz, mintha már legalább fél éve egy újabb Leclerc növekedne benned". Valahogy észre sem veszem, de ahelyett, hogy aggodalmas képet vágnék, az arcomon egy apró mosoly jelenik meg. 

- Biztos vagyok ebben. - bólint meggyőzően egyet, majd bal karján lévő milliókat érő órájára pillant. - Nem sokára kezdődnek az interjúk, készen állsz? 

- Hogy felneveljek egy gyereket veled, vagy hogy bejelentsük a terhességemet? - húzom fel játékosan a szemöldökeimet, egy ugyanazon pillanatban, amikor Charles feláll. 

- Egymás mellett bármire képesek vagyunk, és mielőtt megkérdezed, igen, ebben is biztos vagyok. - lép elém, majd gyengéd csókot lehel ajkaimra. - Vicc nélkül, készen állsz rá, bolond?

- Arra hogy szinte még egy gyereket neveljek rajtad kívül? - pillantok bele azokba a zöld szemekbe, amilyennek a bennem növekvő babáét is remélem. - De komolyan, és te belegondoltál ebbe az egészbe, Charles? 

- Őszintén? - vesz egy nagy levegőt, majd ki is fújja, mielőtt kezeit derekamról elvenné. - Nem. De azt hiszem, addig jó. 

- Miért is számítottam egy normális válaszra? -forgattam meg szemeimet a letörölhetetlen vigyorommal, mindeközben pedig megfogtam Leclerc kezét. - Amúgy pedig akkora egy paraszt vagy. 

- Fogalmam sincs. - nevetett fel hangosan. - Mellettem már megtanulhattad volna ezt. 

Ahogy egymáséiba kulcsolt kézzel elindulunk interjút adni, a pár perccel ezelőtt érzett pánik szinte teljesen eltűnik belőlem, abban a pillanatban, amikor realizálom magamban, hogy egymás mellett valóban bármire képesek vagyunk. 

A mellettem sétáló Charlesnak valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy egész világ változott meg bennem abban az olyan egyszerűnek látszó, rövid pillanatban, amikor mosolyogva integetett vissza annak a néhány, távozó rajongónak a lelátóról. Bár azt, hogy ezekben a percekben nem mondtam el neki minden érzésemet és gondolatomat, az utána következő huszonnégy órában jobban megbántam, mint bármit az életemben. 

Néhány órával később

"Váratlan hírt közölt a Forma 1 monacói pilótája ma délután: egy újabb Leclerc érkezik a családba. "

"Igaz a hír, Charles Leclerc barátnője várandós közös gyermekükkel." 

"A pletykák szerint Giada Gianni is terhes volt az autóversenyző gyermekével, csak úgy, mint Cora Klimmer! Vajon ez a baba is rejtélyesen eltűnik, s kapcsolatuk is zátonyra fut?"

"Hihetetlen fordulat, a Ferrari autóversenyzője és barátnője bejelentették: szerelmük gyümölcse érkezik." 

"Csak a véletlen folyamán történhetett: újabb baba a Leclerc családba! A monacói pilóta előző barátnőjével is hasonlóképpen értek véget a dolgok." 

Fogalmam sincs mi történik körülöttem. 

Azt hiszem, egy autó motorját hallom elég közelről, de a hangok eléggé halkak, míg a látásom homályos, a fejem pedig erősebben lüktet, mint bármikor. Nem vagyok benne biztos, de valaki talán a nevemet ismételgetheti, s a bal karomat gyengéden, de határozottan foghatja, de akkor is. Ez az érintés annyira ismerős, mégis most olyan ridegnek érzem, hogy megpróbálom a karomat kiszakítani a szorításból.