The days of our love // Charles Leclerc

19.

Charles Leclerc

2022. Április 22. Péntek, Olaszország

- Menni fog, ugye? - kérdezte az előttem álló nő, miközben a fejemre húztam a sisakomat.

- Mióta aggódsz értem, Cora? - húztam fel a szemöldökeimet.

- Aztán úgy csináld nekem, olyan szögbe legyél, hogy jó fotókat tudjak csinálni! - fenyegetett meg nyíltan az amerikai, kikerülve a kérdésemet.

- Ha bukok is, mert jó szöget akartam neked biztosítani , de kiestem miatta, sem fogom bánni. - hajoltam közelebb hozzá.

- Pimasz vagy, Charles. - húzta össze a szemeit.

- Remélem ezt a szöges dolgot Carlosnak is elmondtad. - vágtam még jobban bele a dolgokba.

- Ne aggódj, megteszem. - tette nyakába a kameráját.

- Megnyugodtam. - mondtam, s vágtam hozzá egy fejet.

Az amerikai kisétálva a boxomból hagyott egyedül a csapatommal, és az autómmal is, majd egy kis sóhaj után, de beszálltam a piros sportkocsiba, s elfeledve minden gondom hajtottam ki a boxutcára, fülemben hallva a csapatfőnököm utasításait, az autóval és a sprintkvalifikációval illetően is.

Egy felvezető kör megtevése után beálltam a helyemre, majd a bent tartott levegőt kifújva húztam le a szememre a napellenzőt, s néztem fel a lámpákra, amik folyamatosan halványultak el. Amikor a fények kialudtak a gázra taposva próbáltam minél gyorsabban elhajtani a Red Bullos pilóta elől, majd mikor már kellő távolság volt köztünk ahhoz, hogy megnyugodjak, egy pillanatra elrévedt a tekintetem egy kék szempár keresve a nagy tömegben.

A több ezer ember közül természetesen nem találhattam meg őt, s ezért feladva a keresési kísérletemet, koncentráltam a legfőbb feladatomra, hogy simán megnyerjem a sprintet, és holnap az első rajtkockából indulhassak. Olaszország mindig is fontos volt a Ferrarinak, s ezért próbáltam minél jobban hajtani az autót és kizárni a külvilágot a legjob teljesítmény elérése érdekében.

A sprintfutam után

- Ott vagyok holnap az első sorban, ez pozitív. A sprintfutam végén sajnos szenvedtünk az abroncsokkal, remélem, hogy holnap erősebbek leszünk. - mondtam, majd sétáltam el a riportertől, s a boxom felé vettem az irányt.

A verseny utolsó pár körében a Red Bullos pilóta megközelített, így ki tudott előzni az utolsó előtti körben, s elvette tőlem az első helyet, engem a dobogó második fokára száműzve, a másodpilóta hellyel kényszerülve megelégedvén. Egy kis vesztes sóhaj után, de besétáltam a boxomba és a pihenőm felé indultam el, hogy összepakoljak, átöltözzek, és induljak vissza a szállodába.

- Igazam lett. - suttogtam neki, tudván, hogy a hátam mögött van.

- Charles, nem buktál. - hallottam magam mögül a halk hangját. - Második lettél.

- De nem az első. - ráztam meg a fejem.

- Nem lehet mindig tökéletes, ezt Mattia is tudja. - lépkedett egyre közelebb.

- De annak kell lennem. - túrtam bele a hajamba.

- Dehogy kell. - lépett elém, majd a vállaimra helyzete a kezét, s belenézett a szemembe. - Ezt azonnal fejezd be!

- Ne beszélj úgy, mintha az anyám lennél! - szóltam rá egy fokkal hangosabban.

- Te meg ne beszél úgy, mintha a szeretőd lennék, mert nem vagyok az! - suttogta nekem, mérgesen pillantva bele a szemeimbe.