The days of our love // Charles Leclerc

18.

Cora Sasha Ophelia Klimmer

2022. Április 17. Vasárnap, Amerika, Melbourne

- Ígérd meg, hogy gyakrabban jössz haza. - szorította meg kezeimet a bátyám.

- Megpróbálok. - bólintottam, majd megöleltem őt.

Miután elbúcsúztam testvéremtől, Édesapám felé vettem az irányt, s mosolyogva néztem, amint a pilótával mindketten nevetnek valamin.

- Apa. - léptem oda hozzájuk.

- Többször kellene idehoznod Danielt. - mosolygott a gödröcskéivel apám.

- Örömmel jövök. - válaszolt, majd nagy vigyorgásba kezdett az ausztrál. - Az autóban leszek.

A válaszom csak egy bólintás volt, majd a másik férfi felé fordulva, egy halvány mosoly terült el az arcomon, amint elnéztem, ahogy apukám csillogó szemekkel néz rám. Az ajkamba harapva pillantottam rá.

- Boldognak tűnsz. - simította meg az arcomat.

- Azt hiszem, az is vagyok. - nevettem fel.

- Ebben nagy szerepe van Danielnek is, igaz? - nézett rám kérdőn.

- Igen, Apu. - söpörtem el a szememből egy tincsemet. - De tudod kell, hogy még mindig nem vagyok együtt.

- Akkor is jó pár lennétek. - erősködött tovább.

- De nem leszünk. - vágtam vissza rögtön.

- Te tudod, kislányom. - mondta, majd ölelt meg egy lemondó sóhaj után.

Pár mondat után barátnőm felé vettem az irányt, s kezeimet a pocakjára helyezve simogattam meg a kis lényt, aki benne élt. Kim csak rátéve kezeit az enyémekre szólalt meg.

- Szeretnénk, ha te lennél a keresztanyja, Co. - suttogta nekem.

- Tessék?! - kérdeztem vissza halkan, s hitetlenül.

- Matthewal közös egyetértés alapján eldöntöttük, hogy senki sem lenne jobb keresztanyja, mint te. - kuncogott fel a döbbent fejemet látva.

- Biztos? - néztem bele a barna szemeibe.

- Ne kérdezd ezt, mert még a végén meggondolom magam. - nevetett fel. - Teljesen, totálisan biztos.

Még néhány szó után az autó felé vettem az irányt, majd beszállva abba csuktam be magam után az ajtót, s heves integetésbe kezdve búcsúztam el a családomtól. A mellettem ülő ausztrál felé vezettem a tekintetemet, majd a vállának dőlve csuktam le a szemeimet.

- Mindenki azt hiszi, hogy együtt vagyunk. - suttogtam neki.

- Tudom, vettem észre. - sóhajtott fel Danny. - Pedig ez hülyeség.

- Az. - értettem vele egyet.

Pár percnyi csend után a külvilágot kémlelve, még mindig Dan vállának dőlve ötlött fejembe az a gondolat, miszerint ha úgy tűnik, mintha az ausztrál pilótával együtt lennénk, miközben egy hét múlva nekem már más barátnőjét kell színlelnem, akkor az igencsak nehézkes lesz.Ez a dolog sokkal jobban aggasztott némi gondolkodás után, mint néhány nappal ezelőtt, még akkor is amikor Charles figyelmeztetett erre.

- Daniel. - fordultam felé. - Tényleg úgy viselkedünk, mintha járnánk?

- Nem hiszem, Cora. - dörzsölte meg a szemeit. - Ne rágódj ezen, nincsenek ilyen szándékaim.

- Rendben. - bólintottam, majd vissza az előző helyemre, s hunytam vissza szemeimet. - Szeretlek.

- Én is, Co. - mondta, majd puszilta meg a fejem tetejét.