the kids in the dark |HU!larry™|

210

A KASTÉLY

Kimondatlan ígéretekkel van tele Louis tekintete, ezekbe kapaszkodik Harry, ahogy elindul. Annak ellenére, hogy elviselhetetlenül fájni fog, ha bármelyiket megszegi, szüksége van ígéretekre.

Perrie követésével hagyják el a lenti barlangokat. Innentől van két órájuk, hogy feltűnés nélkül kiürítsék a szobákat, és ha találkoznak őrökkel; ártalmatlanítsák, vagy valahova bezárják őket.

- Ha túl korán csináljuk, Artmenson rájöhet, és ha túl későn csináljuk, Artmenson rájöhet. Minden az időzítésen múlik -mondja Perrie, mikor elmennek az ő szobájába, ami a keleti szárnyban van. - Szabályok a következőek. Nem megyünk sehova egyedül, de ha szétválunk, gyorsabban sikerül, szóval ketté kell válnunk. A biztonság kedvéért fél óránként találkozzunk a szobornál, ami mellett eljöttünk. Minden diákkal beszélünk, de nem a mi dolgunk meggyőzni őket, oké?

- Mit mondjunk, mikor kell kimenniük? -kérdezi Ed, aki csak később lett beavatva a részletekbe.

- Az elsőknek este tizenegy negyvenötkor kell indulniuk, többieknek mondjatok tizenegy ötvent, ötvenötöt, éjfélt, és így tovább. Az a lényeg, hogy öt percenkénti időpontban hagyják el a szobájukat. Egy időben kábé négy-öt szoba. Mindenki érti?

Mind a hárman bólintanak, mire Perrie elégedetten összecsapja a tenyerét.

- Akkor hát induljon! Pontban fél tizenegykor a szobornál tali. Hogy akartok párban lenni?

- Én megyek Harryvel! -mondja Ed gyorsan, mire a fiú odakapja a fejét, de nincs ellenvetése.

- Oké, tietek minden páratlan szobaszám, mienk a páros.

Ők hagyják ott a szobát először. Harry valamiért biztonságban érzi magát Eddel, hogy a férfi már felnőtt és egy egykori itt dolgozó, aki jobban ismerheti a kastélyt.

Egy pár perce sétálnak már, hogy megtalálják a szobák elejét, és onnan kezdjék.

- Jól vagy? -kérdezi Harry.

- Szabaddá tettél -mosolyodik el Ed. - Persze, hogy jól vagyok.

- Még a neheze hátra van.

- Én már szabad vagyok -mondja a férfi körülnézve. Harry ráeszmél mennyire mást is jelent ez a szó mindannyiuknak.

- Kezdhetjük? -kérdezi Harry, mielőtt keze kopogtatna az első ajtón. Percek telnek el, mielőtt egy lány nyit ajtót.

- Mit akartok? -kérdezi a szőke lány, hátrapillantva a szobájába.

- Egy nagyon fontos dologról lenne szó -mondja Harry visszafogottan, körbenézve a folyosón. Ezen múlik minden, hogy elárulják-e őket ebben a két órában, és hogy sikerül-e kimenekíteniük a diákokat. - Harry vagyok amúgy. Mit szólnátok, ha azt mondanám nem kell többet itt élnetek? Hogy vége lehet ennek az egésznek.

- Hogy érted? -vonja össze a szemöldökét összezavarodva a lány.

- Ma éjszaka a kastély megsemmisül -vág közbe Ed, mire Harry felnéz rá.

- Hogy mi? -kérdezi a lány.

- El kell hagynotok a szobátokat este tizenegy negyvenötkor és feltűnés nélkül lemennetek az udvarra -hadarja Ed.

- Ez most valami vicc? -lép ki egy másik lány is az ajtóhoz.

- Bízzatok bennünk -veszi vissza a szót Harry. - Tudod, hogy nem vagyunk őrök.

- Tudom, hogy nem vagy az, de őt nem is ismerem -mutat Ed felé.

- Mi a nevetek? -kérdezi Harry.

- Lexi és Ruth -válaszol egyikük.