the kids in the dark |HU!larry™|

59

- Harry - Louis ujjai végre az arcához érnek - El kéne mennünk innen.

Harry fáradtan felnyitja a szemeit, és erőtlenül bólint. Felkelnek a földről, de Harry lábai még mindig remegnek. Csak egy kicsit mennek, egy hasonló kis belső folyosóra, ahol volt az első csókjuk. Ide általában nem járnak be az őrök.

- Akartam adni neked valamit -mondja Louis halkan, mikor beérnek, s Harry a falnak dől. Ez felkelti kissé az érdeklődését, de még mindig úgy érzi magát, mint egy elveszett kisgyerek - Tudom, hogy múltkor nem fogadtad el, de szeretném, ha a tiéd lenne.

Harry összevont szemöldökkel néz le, mikor Louis megfogja a kezét, és belerak egy hideg kis tárgyat. A gyűrűje. Év elején Harry nézegette a kis ékszert, Louis azt mondta az övé lehet, de nem vette komolyan.

Harrynek eláll a lélegzete, ahogy felemeli az ezüst karikát.

- Bármi történjen velünk... -suttogja Louis -Ez mostmár a tiéd.

Ezt hogy érti? Harry zavarodottan néz fel, de közben boldogságot érez.

- Nem fogsz elhagyni, ugye? -kérdezi meg ma már másodszor Harry, csak hallani akarja, mert nem bírná ki ismét.

- Nem foglak, Harry -hajol közelebb Louis, összeérintve ajkaikat. Harry tenyerébe szorítja a gyűrűt, ahogy viszonozza Louis lágy csókját. Őszinte hangja ellenére sem volt meggyőző a hangsúlya. Louis picit hátrébb húzódik, így ajkaik épp nem érintkeznek.

- Átjössz hozzám ma este? -kérdezi az idősebb, mire Harrynek elszorul a szíve.

- Artmenson őrt állított a szobám elé -suttogja lehunyt szemmel Harry. Annyira szüksége lenne Louisra - De nem tudok ott maradni -Harry légzése felgyorsul, Louis pedig ad egy puszit a szája sarkára nyugtatásul.

- Rendben leszel -suttogja neki. Harry pedig megrázza a fejét. Ő nincs rendben. És nem is lesz.

Harry kinyitja a szemeit, hogy belenézzen a megnyugtató kékségbe, de Louis nem hagyja, hogy sokáig így maradjanak, újra megcsókolja. Olyan kétségbeesettnek tűnik és szomorúnak, Harry pedig nem érti miért.

- Louis...

- Csak engedd meg -motyogja Louis a csókukba - Kitudja lesz-e holnapunk.

Harry alig tudja kivenni a szavakat, a jelentésük elszorítja a szívét.

- Louis... mi a baj? -húzódik el kicsit Harry.

- Nincs semmi - hajol oda az idősebb, hogy adjon egy puszit az arcára.

- Kérlek, mond el -Harry megérinti Louis arcát, hogy ne tudja újra elhajolni.

- Megváltoznék érted, ugye tudod? -a kék szemek figyelik a zöldet - Megtenném, ha tudnám.

Harry nem válaszol, csak bólint egy aprót, majd magához húzza.

- Meg akarom tenni érted -bizonygatja Louis -Tudnod kell ezt.

Harry ismét bólint. Tudja. Felhúzza balkezének középső ujjára a gyűrűt. Louis ellép tőle, hogy lenézhessen a kezére.

- Bárcsak mindig itt lenne -motyogja, ahogy megsimítja a gyűrűt, Harry ujján.

- Itt is lesz.

- Lefogod venni, ha történik velünk valami... -viszi fel a hangsúlyt a mondat végére, amitől kicsit úgy hangzik, mint egy kérdés.

Harry erre nem tud és nem is akar válaszolni. Miért beszél ilyenekről Louis? Valami nincs rendben.

- Miért adtad ezt most nekem?