the kids in the dark |HU!larry™|

82

Emberek!!! Augusztus van!!! (elsején lett 500 napos a történet!)

Percek múlva válnak el, de nem tudnak távol lenni egymástól. Harry lehunyja a szemét. Hazaért.

- Hiányoztál -suttogja Harry, mire Louis puha ajkai ismét hozzáérnek az övéhez.

Harry paranoiás félelme nem múlik el, miszerint valaki figyeli minden lépését, ezért elhúzódik Louistól.

- Bárki megláthat, nem? -kérdezi Harry ijedten körülnézve, mire Louis csak megfogja a kezét, hogy megszorítsa. Harry hetek óta nem hallotta a hangját, utoljára akkor, mikor azt mondta sosem fog megbocsátani magának. Szeretné, ha mondana valamit.

- Jó tudni, hogy hordod a gyűrűmet -mosolyodik el halványan Louis ahogy megszólal, és megszorítja Harry kezét, de aztán meglátja a kötést Harry karján - Nem vetted le -érinti meg a fehér anyagot összevont szemöldökkel.

- Nem mertem. Leveheted, ha...

- Azt gondolod, elég bátor vagyok hozzá? -néz Louis Harry szemeibe.

- Remélem.

Louis lecsúsztatja a kezét Harry karján, és újra összekulcsolja az ujjaikat.

- Nem -rázza a fejét.

- Már amúgyis megszoktam -mondja Harry lenézve a kötésre. Louis elkapja a tekintetét, annyi bűntudattal van teli a szeme, amit Harry el akar tüntetni, elmondani, hogy minden rendben, hogy már vége, és nem bánthatják őket. De tudja, hogy ez nem igaz.

- Menjünk -húzza el Louis. Tényleg nem a legjobb döntés itt a folyosón ácsorogni. Harry bólint egy aprót, reméli, hogy Louis szobájába mennek. Egy hónap telhetett el mióta utoljára ott járt. Bár egy évnek tűnik.

Louis fogja a kezét, ahogy sétálnak, sosem csinált még ilyet. Harrynek eszébe jut, ahogy az a lány fogta Louis kezét, de megrázza a fejét, hogy kiűzze a fájó képet. Nehéz lesz ez az út, de küzdenie kell az emlékek ellen. Louis mostmár vele van, őszinte lehet vele és majd együtt legyőzik az akadályokat.

Louis szobájához mennek, a fiú odatartja a kezét, az ajtóhoz, hogy kinyissa és beengedje Harryt.

A szoba kicsit máshogy néz ki, sok minden van szétdobálva a padlón.

- Mit csináltál? -kérdezi Harry összevont szemöldökkel.

- Semmit... -zárja be az ajtót maga mögött Louis -Csak nem volt kedvem elpakolni -rúg arébb egy pólót. Harry megértően bólint egyet.

- Ez a gyűrű -ül le Harry az ágyra, megforgatva a gyűrűt az ujján -A családodé volt? -kérdezi óvatosan, mire Louis is leül az ágyára, úgy hogy a hátát a falnak veti és felhúzza a lábait az ágyra. Cipőjének a talpa az ágyán van, de nem tűnik úgy mintha ez zavarná.

Harry úgy emlékszik Louis elmondta már, hogy honnan van a gyűrűje, de most nem tudja felidézni.

- Aha. Anyukám adta. Az ő családjáé volt.

Harry bólint, és a saját kezét figyeli. Úgy érzi akkora a csend, hogy Louis hallani tudná a zaklatott szívverését.

- Azt mondtad nem tetszik, hogy megváltoztam -motyogja Harry, még mindig a gyűrűt forgatva és figyelve. Csak eszébe jutott és kimondja. Érzi, hogy még közel nem ma van a nap, hogy meggyógyuljon a lelke. De mi van Louisval? Az ő lelkével?

- Igen, próbáltam győzködni magamat... Végül is nem mondanám, hogy változtál, inkább csak fejlődtél. De nekem bárhogy tetszel.

Harry felnéz Louisra halványan elmosolyodik, de ez az első igazi mosolya hetek óta. Megfigyeli Louis arcát, hisz már olyan rég látta. Louis olyan szép, és annak ellenére, hogy Artmenson egyátalán nem néz ki rosszul, nem tudja elhinni, hogy ő a fia lenne. Egyátalan nem tudja elképzelni, hogy Louis egész életében jelen volt. Vagyis Louis azt mondta, nem egészen, de nem tudja értelmezni ezt a választ.