the kids in the dark |HU!larry™|

124

Harry sokszor felébred éjszaka, de mindig csak egy-egy pillanatra. Aztán mikor utoljára visszaalszik, Louis karját érzi a dereka körül, és álmodik is.

Újra be van zárva a padló alá, de ezúttal nincs semmije bekötve, próbál kiabálni, de senki nem hallja. Egyre szűkebb a hely, és egyre kevesebb levegőhöz jut, már fulladozik.

Harry hirtelen riad fel, azonnal fel is ül az ágyban, valamiért arra számít, hogy bele fog ütközni valamibe. Egész teste verejtékben úszik, és remeg.

- Harry? -motyogja Louis, majd egy pillanat múlva, sokkal éberebben, ő is felül - Mi történt?

- Majdnem meghaltam, Louis - veszi a levegőt szaporán Harry, megfordul ültében és átöleli Louist, aki azonnal szorosan köré fonja karjait.

- Shh, semmi baj -motyogja a hajába, miközben a fiatalabb fiú hátát simogatja.

- Majdnem meghaltam -ismétli meg Harry többször is.

- Vigyázok rád - suttogja Louis.

Harry még szorosabban öleli Louist.

- Te voltál az utolsó gondolatom -motyogja alig halhatóan.

- Mi? -kérdezi Louis, majd mikor nem kap választ, kicsit eltolja magától Harryt, de éppen csak annyira, hogy ránézhessen. Óvatosan kisimítja az izzadt tincseket Harry homlokából, és összevont szemöldökkel figyeli az arcát.

- Mikor haldokoltam, te voltál az utolsó gondolatom -ismétli meg Harry lesütve a szemét - Vagyis a mosolyod.

Louis nem válaszol, de Harry érzi a feszültségét, főleg, hogy ilyen közel van hozzá.

- Mikor... -kezdi megismételni a mondatot Louis, hogy felfogja, de abbahagyja.

- Mindegy, aludjunk -szipog egyet Harry, majd elfordítja a fejét.

- Harry, te.... ? -Louis megfogja az arcát, és maga felé fordítja, hogy újra ránézzen.

- Mindegy Louis -rázza meg a fejét Harry, mire Louis hirtelen elkapja a kezét és a mellkasára szorítja. Harry érzi a tenyere alatt Louis dübörgő szívét a mellkasában, olyan érzés, mintha ki akarna szakadni a helyéről, és nagyon gyorsan ver. Louis pár pillanatig bámul Harryre, majd elengedi a kezét, és kiszáll az ágyból. Harry figyeli, ahogy keresgél valamit a szekrényében.

- Lou...?

Harry nem látja mit csinál, de nagyon megijedt, hogy Louis szíve ilyen gyorsan ver, és nem beszél. A fiatalabb fiú belátja, hogy nem kellett volna arről beszélnie, ami történt vele, csak a pillanat hevében, az álom hatására.... nem is fogta fel igazán mit mondott, azt mondta haldoklott, ez Louisnak is ugyanazt jelenti. Harry majdnem meghalt, majdnem elvesztette...

- Louis... sajnálom -mondja Harry, nincs ereje ahhoz hogy kikeljen az ágyból, és utána menjen.

- Mit? - néz vissza Louis hitetlenül - Harry, nyugi. Nem kell mindig bocsánatot kérned.

Louis visszalépked hozzá.

- Fáj valamid? -kérdezi rátámaszkodva az ágyra.

- A karom és a fejem -válaszolja Harry halkan, még mindig értetlenül néz Louisra.

- Csak ezem van -tart felé Louis egy halvány sárga tablettát, amit Harry elvesz - Aludjunk, oké?

Harry beveszi a gyógyszert, de nem fekszik vissza. Louis olyan feszült, és ő nem akar így elaludni.

- Lou... te ismered őket, tudod mire képesek -motyogja Harry.

- Tudom, persze -válaszolja Louis lefekve a hátára.