the kids in the dark |HU!larry™|

9

Eleanor, övéhez képest, apró kezét érzi a karján, de tekintetét képtelen elszakítani a látványtól.

Nem a férfi csinálta.

Nem az őrök.

A diákok büntették a társukat.

Louis is.

És ezen pillanatok alatt, Harryben valami változott. Nem igazán dolgozza fel hirtelen az előtte zajló eseményeket, de mély nyomot hagynak benne.

Melanie helyébe képzeli magát, hogy ott fekszik a földön sírva, könyörögve, hogy legyen vége, könyörögve a kegyelemért, könnyes szemekkel nézve Louist.

És igazuk volt a lányoknak, mindenkinek, aki figyelmeztette őt a fiúval kapcsolatban, és végig akarta őt.

Harry Louisra meredve fogja meg a lány kezét, mely a karján nyugszik.

- Mindjárt vége -suttogja El szinte érzelemmentes hangon. Ő ezt hetente láthatja... talán már át is élte... A göndör most Eleanort képzeli a pink hajú lány helyébe. Elborzadva kapja a lány felé fejét.

- Ez... - a fejében túl sok a szó, mindent akar mondani egyszerre, de semmi nem jön.

- Állj -a férfi, aki eddig csak nézte az "előadást", most határozottan leállítja az eseményeket -Melanie, látod egyesek fejlődnek -mutat körbe, azokon a diákokon, akik bántották a lányt -Nem ismerek mindenkit -folytatja, felemelve hangját, ezzel jelzi, hogy most mindenkihez szól -De azt tudom, hogy okkal vagytok itt. A módszerek talán brutálisak néha, de mindez megtanítja nektek, hogy legyetek jobbak. A mai elfajzott világban, a fiatalok azt hiszik övék minden, nem számít senki és semmi. Azt gondolják, ők az egész világ. Túl sokat engednek meg maguknak, és elégnek hiszik magukat. Évekkel ezelőtt létrejött ez a hely, hogy azt kapjátok, amitől jobbak, becsületesebbek, törvénytisztelőbbek lesztek, és ugyanakkor pont ez a bánásmód, amit érdemeltek. Remélem a mai nap is hasznos lecke volt számotokra -az egész teremben síri csend honol, ahogy a férfi mosolyogva beszél - Történt még valami, egyik diákunk lopott a konyháról. A lopás nem megengedett, sőt bűn, az illető minnél később jelentkezik, büntetése annál nagyobb, illetve amennyiben nem teszi meg, minden nap valaki más szenved helyette. Egy hétig pedig nem kaptok vacsorát. Most mehettek hasznosan eltölteni a maradék szabadidőtöket.

Teljes sokk. Döbbenet és félelem.

- Gyerünk innen -pattan fel Eleanor, Harryt is felrántva, döbbenet mennyi erő lakozik benne - Ezt nem kellett volna látnod -rázza a fejét idegesen.

- De -suttogja Harry maga elé meredve. A látvány, ahogy a védtelen lányt ütötték botokkal az agyába vésődött.

Valami megváltozott. Más mikor az embernek elmondják, mire számítson, más mikor látja és teljesen más mikor tapasztalja.

Eleanor újra megrázza fejét, olyan hevesen, hogy tincsei az arcába csapódnak.

Haladnak kifelé a teremből, miközben Harry utoljára hátra pillant. Melanie már áll, karjai mellkasa előtt összefonva, valaki pedig beszél hozzá. Ahogy H végignéz a még ott maradt tömegen, csak egy szempár állja keményen a tekintetét. Hányingere támad Louistól, vagyis nem ettől a gyönyörű fiútól, hanem a romlott belsőtől, ami engedte, hogy megtegye, amit megtett. Ugyanakkor félelem töltötte el, volt már a szobájában, voltak kettesben egy homály lepte folyosón, bármikor bánthatta volna, ha megmentette is, ő nem lehet jó. Itt is más, ha beszélnek róla, ha látja és ha tapasztalja. És az utolsó, amit sosem akar. Nem Louistól. Az fájna a legjobban.

- Miért csinálták ezt? Miért jelentkezett akárki is? -akad ki Harry, mikor végre a folyosóra érnek.

- Mert ez a feladat, ezt diktálják beléd -túr a hajába Eleanor csont vékony ujjaival -A diákok előbb vagy utóbb beidomított kutyákká válnak, kivéve... -egy pillanatra megakad -Ez a feladatunk ilyenkor, egyszer mindenkit kihívnak oda, mindenki jelentkezik, el fogják érni, hogy akarj, sokkal rosszabbat kapnánk, ha nem tennék meg egyesek -El hangja keserű és lemondó.