the kids in the dark |HU!larry™|

83

- Annyira hiányoztál -suttogja Harry Louis pólójába.

- Nekem is hiányoztál -válaszolja Louis rengeteg fájdalommal a hangjában.

- Lou -húzódik el kicsit Harry -Ugye mostmár rendben vagyunk?

- Nem tudom, hogy rendben leszünk-e valaha. Azt hiszem, ezt már elbasztuk.

- De azért lehet próbálkozni, ugye? -húzza egy gyenge félmosolyra a száját Harry.

- Igen, és fogunk is -ígéri Louis.

- Nem fogsz elhagyni?

- Harry, ezt nem tudom megmondani.

- Csak próbáld meg -kérleli Harry, még most sem érzi magát élőnek, belehalna, ha el kéne veszítenie Louist újra.

- Én egyfolytában próbálkozom. Minden reggel felébredek és erőt gyűjtök, hogy a nap más legyen. De mint mondtam nem megy annyira jól.

- Én... nem akarom, hogy megváltozz. Nem akarom, hogy elrejtsd az igazi éned, vagy harcolj magad ellen. Tudom, hogy nem tudod megtenni, és én nem is akarom. Szeretnélek ismerni, és nem csak a jó napjaidon, nem csak a jó pillanataidban. Az összes pillanatodat akarom. És többé már nem elég, hogy számomra te vagy az otthon, neked is én akarok lenni. Szeretném, ha önmagad lennél, és úgy szerethesselek. Nem akarom, hogy elsétálj tőlem, ha úgy érzed nem vagy elég erős. Mert nem számít nekem, ha néha gyenge vagy, mert ez tesz emberré. Nem számít, az se, ha sosem érzed magad erősnek. Nem számít nekem, hogy ki az apád, és mit örököltél tőle. Mert te nem ő vagy, hanem egy külön személy, és nem függesz tőle. Sajnálom, hogy azt hittem nem vagyok képes veled lenni, de csak azért gondoltam úgy, mert nem hittem, hogy képes vagyok élni, gyenge voltam, és vagyok. De Louis, nekünk együtt kell lennünk. És bármilyen baj van a fejedben, bármire gondolsz, szeretném, ha beszélnél hozzám... Együtt meg tudjuk csinálni.

- Azt hiszem... -kezdi bizonytalanul Louis -Nem érdemellek meg.

- Hagyd ezt abba, mert én sem érdemellek meg, nem érdemlem meg a dolgokat, amiket teszel értem, de tudom, hogy azt érzed, amit én, és ezért jók vagyunk.

- Csak nem tudom, mit tettem, hogy lehet egy jó dolog az életemben... -vonja össze a szemöldökét - Talán azt mondod nem érdemelsz meg, de még mindig én vagyok a rossz, és aki bánt téged.

- Louis, én is bántottalak téged! Nem számít többé, mert amúgy is egy elcseszett kapcsolat a miénk, de ez nem azt jelenti, hogy vége kell, hogy legyen. Most kezdődik. Ígérd meg, hogy nem sétálsz el tőlem többet.

Louis félmosolyra húzza a száját.

- Jól tudsz beszélni. Meggyőztél -neveti el magát Louis egy fél perc múlva.

- Nem veszel komolyan -löki meg a karját Harry.

- Komolyan veszlek, göndörke. Tényleg. És ígérem.

- Nem vagyok göndörke.

- Dehogynem -Louis az ujjára csavar egy tincset, elég hosszú már, túl gyorsan nő a haja - Komolyan veszlek -hajol közelebb Louis, úgy hogy csak pár centi legyen az ajkaik között, majd lenéz Harry szájára, de nem mozdul.

- Mondtam már... hogy olyan... gyönyörűek az ajkaid? -motyogja Louis, mire Harry elmosolyodik, és ajkait az idősebbére nyomja.

Lassan csókolóznak, először nyelveik alig érintkeznek, de túl sokat voltak egymás nélkül, nem bírják ilyen nyugodt és lassú szinten tartani. Louis ledönti Harryt az ágyra, és átveti rajta a lábát, hogy felette legyen, miközben tovább csókolja. Harry az idősebb fiú pólójáért nyúl, hogy levegye róla, emiatt eltávolodnak egy pillanatra.