the kids in the dark |HU!larry™|

12

Nem barátilag.

Akkor mégis hogyan? Egyszerűen nem bírja felfogni az agyával, mégis mire célozhatott.

Vagyis, persze, van egy tippe, de az annyira szürreális számára, bár jobban belegondolva, akkor talán értelmet nyerne Louis néhai segítőkézsége.
Holnap mindenképp kikérem Eleanorék véleményét gondolja.

Viszont, mi lesz most? Hogyan a csudába jut vissza így a saját helyére? Louis akármennyire is van jobb kedvében, nem hisz abban, hogy mennyasszony pózban el is cipelné Harryt a "lakosztályáig".

Aztán újra azon kezd tanakodni, amit a kékszemű mondott neki az imént, és észreveszi, hogy őt nézi, így idegességében észhez kap, miszerint jé, válaszolni is kéne valamit!

-Ümm...mármint... - kezdene bele, de félbeszakítják alakulóban lévő mondatát.

- Mivel széttéptem a nagyon dizájner nadrágodat, bocsi, tudom milliókba kerülhetett - vigyorog rá - adok neked egy újat. Nem tudom, jó lesz-e rád, de azért erre az éjszakára megfelel, azt hiszem. Utána majd szalajtunk, vagyis, szalajtasz egy újat.

Odaballag a szekrényéhez, matat egy ideig, majd egy megfelelőnek ítélt darabbal sétál oda hozzá.

- Tessék, vedd fel! - utasítja, miközben lerakja mellé a ruhadarabot, ami egy fekete csőnadrágot takar. Azon mereng vajon, hogy fogja magára húzkodni. - Amúgy, ugye nem vagy nagyon mocorgós az ágyban?

Mi van? - Harry teljesen összezavarodva, tátott szájjal és összehúzott szemöldökökkel mered rá az idősebbikre.

- Mármint, egyszemélyes ez az ágy, és nem szeretnék minden percben felriadni arra, hogy motoszkálsz.

Na jó, ez már túl sok neki egy napra. Ez azt jelenti, hogy itt kell aludjon? Egy ágyban Louisval? Már megint azon kapja magát, hogy van egy megválaszolatlan kérdése, szóval kinyögi a válaszát.

- Nem, nem vagyok. De figyelj, nincs valami módszer visszajutni az én szobámhoz? Nem szeretnék a terhedre lenni, meg azért kicsit érdekes is lenne ha együtt aludnánk, izé... - és már megint megszakítják, mielőtt befejezné.

- Megőrültél? Dehogy mész most sehová, még csak az kéne. Megleszünk mi itt, vedd fel azt az átkozott nadrágot, aztán alszunk, reggel elmegyünk enni, szigorúan külön utakon, senkinek, mondom senkinek nem szólsz semmit erről, újdonsült csajodnak, vagy mit tudom én, örök legjobb jótévő angyali barátnődnek sem, és aztán mész amerre látsz. De most nem hagyom, hogy mászkálgass, földre nem raklak, és hát igazából franc se akar ezen a hideg szaron aludni, szóval ez a szitu.

Már megint úgy érzi, mintha teljesen lekezelően beszélne vele, de hallgat rá.

Szép lassan feltápászkodik, megragadja a fekete anyagot, majd a még ott álldogáló másik fiúra pillant.

- Hé, annyi kérésem még lehet, hogy elfordulj addig? - néz rá teljesen vörösen, mindig is kissé szégyenlős volt.

- Ki küldeni nem akarsz? Oké, ha ezek után befejezed a nyavajgást, akkor tessék, semmit sem látok belőled. - fordít neki hátat.

Nagyot sóhajtva kezdi kigombolni a régi farmerét, majd lehúzni magáról, miközben néha - néha Louisra, pontosabban a hátára, pillant.

Mégis, hogy fog ez az egész alakulni? Ha kétszemélyes lenne akkor még talán belemenne, de így? Biztos, hogy legalább egyszer hozzá fog érni Louishoz, jézusom! A gondolatába is beleborzong, ahogyan elképzeli a meleg bőrét az övéhez érve.

- Mi lesz már? - türelmentlenkedik, ezért Harry sietősebbre veszi a dolgot, és kapodkodva próbálja belegyömöszölni magát a vékony nadrágba. Nem sebesült lábakra találták fel ezeket, az biztos.