the kids in the dark |HU!larry™|

55

Első megállójuk, mégsem Louis szobája, hanem a fürdőszoba.

Harry megnyitja a hidegvizet.

- Szét tudod tépni nekem? -mutat a pólójára Louis, neki nincs igazán ereje hozzá. Harry bólint, az anyag amúgy is megégett és el is szakadt. Egy pillanat múlva a szakadt anyag a földön landol. Louis felsőteste tele van sebekkel, néhány, ami nem az égéstől keletkezett, vérzik, a többi pedig elég fájdalmasnak tűnik, nem lehetnek többek másodfokú égési sérüléseknél, kivéve az egyik. Az a legnagyobb, és máris gennyes.

- Lou... -kezdi Harry

- Shh.

Louis úgy ahogy van, a nadrágjában és cipőjében beáll a víz alá. Összeszorítja a fogát és neki támaszkodik a falnak, de nem bírja megtartani magát. A fájdalom miatt, a falnak dőlve leül. A víz a mellkasára folyik.

Harry azt kívánja bárcsak tudna segíteni rajta, de nem tudja elvenni a fájdalmát.

A víz enyhíteni fogja, ha a sérülést már nem is, a fájdalmat biztosan.

Eszébe jut, mikor karácsonykor látta Louis hátán az égési sérülés nyomát, nem lehet új ez az érzés Louisnak, mivel az elég durván nézett ki, pedig már évek óta gyógyult lehet.

Percekig várnak, Louis végig össeszorított szemekkel és fogakkal tűri, hogy a hideg víz a sebeit mossa. Harry pedig mellette, vele szemben ül, úgy hogy ne érje a víz.

Végül Louis megkéri Harryt, hogy zárja el a vizet, aki azonnal megteszi, és felsegíti a másik fiút.

Louis mintha kicsit jobban lenne, a hidegvíztől, meg attól, hogy megszabadult az anyagtól is, ami a sebhez súrlódott eddig.

Harry minden érzékszervét kiélesíti, nehogy szembe találkozzanak egy újabb őrrel. Már így is bajban vannak, Louist keresni fogja Scott, Harrynek pedig csoportos gyűlésen kéne lennie.

Legközelebb csak az idősebbik szobájában lélegezhetnek fel.

Louis eltántorog az ágyáig, és rádől.

- Nem értek az égési sebekhez -motyogja Harry az ajtónál állva, mire Louis egy picit felemeli a fejét, hogy ránézzen.

- Ugye tudod, hogy idejöhetsz? -hajtja vissza a fejét, mivel a mozdulattól megfeszült a hasizma, amitől ismét fájni kezdenek a sebek.

- Én se igazán -válaszolja Louis, Harry kijelentésére, mikor a fiatalabb fiú odasétál az ágyhoz -Pedig volt már.

- Mi történt akkor? -kérdezi meg Harry nyelve egyet, majd óvatosan leül az ágyra.

- Csak egy baleset -sóhajtja Louis lehunyva szemeit -Kísért engem a tűz. Ha van egy kibaszott mód, ahogy nem akarok meghalni, ez az. Esküszöm, még egy gyufán se bírom elviselni. Te hogy nem akarsz meghalni? -néz fel Louis. A szemében még látszik a fájdalom, bizonyára, ezért akarja elterelni a figyelmét, és ezért kérdezte meg.

- Öhm -gondolkozik el Harry - Gondolom, fulladás. Utálom, ha nem kapok levegőt, mármint igen, félek kicsit a víztől.

Louis csak bólint nem válaszol.

- Lou, biztos ne csináljak semmit a sebekkel? Nagyon...

- Szeretem, mikor így hívsz -motyogja Louis, egy halvány mosollyal az ajkain.

- Szeretlek így hívni -mosolyodik el Harry is.

- Meg fognak gyógyulni -mondja aztán az idősebbik.

- Hetekbe is telhet -vágja rá Harry.

- Tudom. Volt már. Neked nem kéne órán lenned egyébként? -Louis hirtelen kérdése megugrasztja Harryt.