the kids in the dark |HU!larry™|

29

BOLDOG ÚJÉVET!❤

Harry egyedül ül Louis ágyának szélén. A fiú percekkel ezelőtt hagyta itt. Mikor reggel felébredtek, s az idősebb kinézett, őrök mászkáltak, így Harry lemondott a reggeliről, hiába ajánlotta fel Louis, hogy hoz neki.

Most vár, hogy minden elcsendesüljön, és átmehessen a saját szobájába, itt gyakorlatilag épp életveszélyben van, főleg Louis nélkül. Bárki benyithat, az őrök közül.

Az idősebb fiú idegesen hagyta itt, mást nem is tudott csinálni, az pedig, hogy nem az ő kezében volt az irányítás, nagyon zavarta; kinézett, és ha már meglátták nem tudott visszamenni és Harry se mehetett ki, így tehetetlenül csak ez az egy járható út volt.

Pont ez az, ami miatt nem akarta vállalni a kockázatot.

A zöldszemű fiú nagyot sóhajtva kel fel az ágyról, hogy elinduljon a saját rezidenciája felé.

Boldog.

Neki nem rontja el a kedvét holmi őr, vagy reggeli-kihagyás.

Kinek rontaná el, ha van egy Louisja!?

Mert van.

Még mindig homályos az elképzelése arról, hogy is lesz kivitelezve kapcsolatuk, de amikor reggel másodszorra kelt fel Louis mellett, (gyakorlatilag már negyedszerre az itt töltött idő alatt) csak ez az egy dolog számított.

Olyan óriási a csend, hogy halk léptei is viszhangot ütnek.

Nem tudja pontosan mikor szeretett bele ebbe a fiúba, aki még mindig távol áll attól a fogalomtól, hogy "normális". Annyi megválaszolatlan kérdést okoz, de ugyanakkor a legerősebb szívdobbanásokat is. Amikor a bőre felmelegszik és a gyomrában van az az érzés... és ebből az ember tudhatja, hogy szerelmes.

Nem akarta bevallani magának, tényleg nem, de tagadhatatlan.

Azt gondolta, ezen a helyen ő sosem lesz boldog, de az. Ebben az elhagyatott beteg kastélyban rátalált a boldogságra és bármi jöjjön ezután, nem fog változtatni ezen.

Biztonságban eljut a szobájáig, ami természetesen üres. Mivel Louisnál aludt, így most pótolja be a tegnapi nap vonalkáját, jelezve, hogy túlélt még egy 24 órát.

Míg a többiek reggeliznek, ő az ágya szélén ül és végiggondolja az előző estét és a hajnalt. Louis rekedt hangját a fülében, Louis puha ajkait, Louis érintését. Nem tudja elégszer újra játszani a fejében. Nem tehet a vigyorról, ami levakarhatatlan az arcáról.

Egy idő utan hangos bemondó jelez, hogy menjenek órára.

Több idő telt el, mint gondolta.

Néhany csapat diákot követ véletlenszerűen, tök mindegy, mire megy be.

Senki ismerőst nem lát az órán. Míg ő oldalt áll, mindenki választ egy helyet, így neki egy sebhelyes arcú fiú mellé jut.

Az asztalon mindenki előtt egy állvány van, amin rajzlap, a feladat pedig: rajzolják le a legnagyobb bűnüket.

Mi is a legnagyobb bűne? Régen azt mondta volna, az hogy elszökött otthonról, mostmár a folytonos lopás. Vagy amit ez a hely mondana: Louis. De egyszer Louis azt mondta, ne hagyja, hogy megismerjék, mert felhasználhatják ellene. Így inkább amellett dönt, hogy a szökést rajzolja le. Sosem volt igazán jó rajzból, az írás volt az ő asztala. Mint mindig, ő megint később kezdi a feladatot, mivel gondolatai elterelődtek. A mellette lévő fiú egy női arc körvonalait rajzolja épp.

Az ebédre menet érzékeli a változást, amit a karácsony okozott, de inkább olyan lappangó érzés, mint a vihar előtti csend.

Az ebéd visszatért a szokásos ehetetlen szarhoz, amit Harry ma főleg nem hajlandó megenni, nem is nagyon éhes. Figyelmét sokkal inkább az köti le, hogy találjon valaki ismerőst, lehetőleg Louist.