29.rész

622 29 8
                                    


A távolból sötét fellegek gyülekeztek.Vihar közeledett. Messziről látni lehetett a villámcsapásokat. Az ég zengése egyre hangosabb lett. A szél csak úgy süvített a betört ablakon keresztül.

-Kacchan?!
Ijedt meg Midoriya,miután feleszmélt arra hogy mi is történt az előbb. Hiszen pár másodperce még minden rendben volt.
-Kacchan...te vérzel!!
Aggódott az éppen őt körülölelő fiú miatt.

-Ez semmiség!!! Csak egy kis üveg szilánk!!!
Nyugtatta meg őt,miközben eltávolította a szilánkokat.

-Engem védtél,igaz? Miért? Miért csináltál ekkora hülyeséget?!
Emelte feljebb a hangját,mire a szőke lágyan rámosolygott.
-Bármit megtennék érted!!!
A zöld hajú ekkor,nagyra nyílt szemekkel nézett fel a fiúra.

-Haruuuu!!!! Rohadt sokáig kerestelek!!! De végre megvagy!!! Mooond...emlékszel rám?
Szólalt meg végül a lény,amire mind hárman oda kapták tekintetüket. Haru különösen rémült volt. Végignézve a szörnyetegen,megakadt valamin a szeme.
-Azok a szárnyak...te...

-Igeeen!!! Én vagyok!!! Bár a külsőm nem a régi...Hiszen úgy nézek ki mint egy sárkány...Tudod miért? Mert már halott vagyok!!! Azért végeztem magammal,mert nem bírtam elviselni,amit a barátommal tettél...De hogy,hogy lehetek mégis életben? Azt magam sem tudom...egyszer csak ilyen külsővel ébredtem. És csak a bosszú vágy hajtott,hogy ki nyírjalak végre téged!!!

-Kosuke!
Mondta ki végül a nevét,közben egész testét átjárta a félelem.

-Hé..Haru,te ismered a tagot?
Kiabálta feléjük Bakugou.

-Hogy ismer e??? Haru!!! Hogy van mostanság Yuta? Meglátogattad őt egyáltalán a kórházban,miután tönkretetted?
A lény dühöngve kérdezősködött,amitől Harut egyre jobban átjárta a félelem és megbánás.

Midoriya a rémült fiút figyelve,tudta hogy miről van szó.
-Ki vagy te?
Kérdését a lény felé címezte. Aki ekkor figyelembe vette őt.

-Te Haru barátja vagy? Érdekes!! Soha nem voltak barátai!! Mert,elég idegesítő egy képessége van!!! Éppen ezért kellett neki egy kis jó modort tanítanunk!!!

-Fogd be!!!
Lett egyre idegesebb a zöld hajú.

-Meg kellett neki tanítanunk,hogy hogy is viselkedjen!!! De végül tudod mit csinált? Egy életre lenyomorította a legjobb barátomat!! Mindezt csak azért,mert néha szórakoztunk vele egy kicsit.....

Akkor...Midoriya Izuku habozás nélkül a szörny felé vette az irányt.

-Dekuuu!!!
Kiáltott utána a szőke.

-Ne menj!!!
Parancsolt rá Haru,mire a fiú megtorpan.
Ezután lassan feltápászkodott a földről.
-Ez nem a te dolgod!!! Ne avatkozz bele!!!
-Bakugou,vidd innen Izukut,és tűnjetek el!!!
Kiabálta a fiú felé,akinek esze ágában sem volt otthagyni őt azzal a szörnyeteggel.

-Látom továbbra is használod azt az igesegítő erőt...De ennek most véget vetek!!!
Szólalt meg a lény,majd megindult Haru felé.

-Ne gyere közelebb!!
A fiú,az erejét használva megállította. De akkor, történt valami. A haja lassan kezdett kifehéredni. Amit a két fiú kíváncsin nézett végig. Akkor tudta,hogy nincs tovább...Vége van.
Elmosolyodott,majd visszanézett rájuk.
-Sajnálom!!
Végül a szörnyeteg kitört parancsa alól és felé vette az irányt,felkapta,majd kirepült vele az ablakon.

-Haruuuuu!!!!
Kiáltott utána Midoriya. Majd indult volna,hogy megmentse,de Bakugou gyors visszahúzta őt.

-Mire készültél? Mond hogy nem akarsz utánuk ugrani? A levegőben nem tehetsz semmit!!
Kiáltott rá idegességében a szőke.

[BakuDeku]Te az enyém vagy!Место, где живут истории. Откройте их для себя