[BakuDeku]Te az enyém vagy!

13.rész

-Deku: Mi ez? Hol vagyok? Minden olyan sötét és homályos...

-Deku!
-Huh mi volt ez?
-Deku!
-Ki szólít?
-Már megint elkövettél egy hatalmas hibát!
-Ez a hang....(Akkor a távoli sötétből az egyre közeledő alak lett egyre felismerhetőbb).
-A legnagyobb hiba amit mindig,és mindig elkövetsz.......
-Kacchan!!! (Suttogta,rémülten)
-Az.....Hogy bíztál bennem.....

-Deku: Tessék? Miről beszélsz?
-Te tényleg azt hiszed,hogy én...pont én szeretnék beléd? Na ne nevettes !!
-Mi? Nem...hiszen te olyan komoly voltál...azt mondtad szeretsz,majd megcsókoltál...

-Mindent azért csináltam,hogy árthassak neked!! Elég hülye lehetsz ha még mindig hiszel nekem. Te egy kis légy piszok vagy...akit egyszerűen szeretek eltiporni! Erre vagy jó,semmi másra!!!

-Ez nem lehet igaz...Hogy tehetted? (A szemei könnyben égtek) Én...hittem neked! Szeretlek! Azt hittem viszont szeretsz!

-Bakugou csak gyilkos szemekkel tekintett le a fiúra.
-Miért nézel így rám?
-Kacchan?
-Bakugou egyre eltávolodott tőle...
-Kacchan várj....
-Ég veled...Deku!
-Kacchaaan!
-Gyűlöllek! Ezt ne feledd! Soha ne bízz meg bennem! Soha!
-Kacchan! Kacchan!

-Ekkor kinyitotta könnyben izzó szemeit,majd a kezét pillantotta meg amint a plafon felé nyúl.
-Huh? Álom...Ez...Csak álom volt....Kacchan...(Szépen lassan lehunyta szemeit).

-Másnap reggel:

-Deku karikás,kisírt vörös szemekkel ébredt.

-Mégis mi történt? (Felült az ágyon). Az,nem volt valóság igaz? Csak egy álom volt...De akkor miért érzem magam tőle ilyen rosszul?

-Erőt vett magán,majd elindult fogat mosni.

-A folyosón ment,végig lefelé hajtva fejét és tekintetét....végül figyelmetlensége végett belebotlott valakibe....

-Oh sajnálom ne haragudj....izé...felfelé haladva tekintetével,a szemei folyamatosan tágulni kezdett.

-Annyira béna vagy! (Mondta neki mosolyogva).

-Deku: Kacchan....

-Deku távolodni kezdett,de Bakugou megragadta a derekát,és magához húzta.

-Lassan le hajolt a füléhez. Menekülsz? (Suttogta neki).

-Deku: Engedj el!!
-Bakugou: De én nem akarlak!!

-Deku hangokat hallott közeledni....egyre csak közeledtek...

-Nem gondolkodott tisztán!
-Egy hirtelen mozdulattal,csapott oda Bakugou arcára! (Adott neki egy pofont).

-Bakugou fel sem tudta fogni mi történt...erre nem számított!
-A kezeit az arcára helyezve nézett vissza Dekura.
-Hé! Te....

-Kirishima és Denki lépett oda hozzájuk.

-Denki: Srácok,ti meg mit csináltok itt? Whoa Bakugou neked meg miért ilyen piros az arcod?

-Bakugou: Pofa be!! Csak leestem az ágyról,és arccal a földre érkeztem... (mondta szomorú hangon).

-Denki csak nevetett egy nagyot,Kirishima viszont sejtette,hogy valójában nem ez történhetett.