27.rész

653 37 4
                                    

Végül eljött a pillanat. Az osztály szája tátva maradt,mikor beléptek a hatalmas terembe.
Magas mennyezet,vörös szőnyeg,arany csillár. Hamar rá kellett jönniük,hogy ezen a helyen,viselkedniük kell.

Az első egy órában a rendezvény szervezői illetve néhány profi hős tartott beszédet. Sokminden szóba került,többek között az,hogy a top tíz legjobb hős később fog meg érkezni. Mikor befejezték a mondandójukat,kérelmezték a fiatal hős jelölteket,hogy egyesével fáradjanak fel a színpadra és mondják el az elképzelésüket a jövőjükkel kapcsolatban. Egyesek bizonytalanul,mások pedig talán túlságosan is bizakodva álltak ki a közönség elé. Mikor már mindenki végzett,bejelentették,hogy mostantól szabad utat kapnak. Érezzék jól magukat míg a legjobbak meg nem érkeznek.

################

-Kirishimaaa!!!!!!
Kiabálta az időzített bomba a tömeg közepén álló vörös hajú felé. Aki meglepődve rákapta tekintetét.
-Bakugou? Mi a helyzet?

-Bakugou: Segítened kellene!!!
Miközben közeledett felé,a vörös hajú csak kérdőn nézett rá.
-Miben tudnék segíteni?
Kérdezte tőle,bizonytalanul.

A szőke ekkor a hüvelyk ujjával az épp őket szemlélő Midoriya felé mutat.
-Tereld el a figyelmét egy kicsit.

-Kirishima: Miért? Mire készülsz?
-Bakugou: Meg szeretném lepni. Nem szívesen hagyom magára most,mert valamiért elég zaklatott. Azért kérlek téged,mert benned megbízom.

Kirishima nem hitt a fülének. Ő ugyan az a Bakugou akit megismert? Mikor tanult meg ilyen illedelmesen beszélni?

-Mi a faszért nézel rám ilyen bambán? Most akkor segítesz vagy nem?
Kiabálta el magát,türelmetlensége végett.Mire a vörös szemeit le csukva vigyorgott.
-Na igen,túl szép volt ahhoz hogy igaz legyen..
-Rendben, segítek!
Szólalt fel határozottan.

-Kössz!! Jövök egyel!
Válaszolt a szőke,miközben megpaskolta barátja vállát,majd elindult végrehajtani a tervet.

Deku végig őket figyelve látta,hogy Bakugou elindul valahova,amitől megrémült. Azonnal utána eredt volna,de egy akadályba ütközött.
-Oh Midoriya...Ne haragudj hogy neked mentem...nem esett bajod?

-Hova ment Kacchan?
Tért azonnal a lényegre. Szemei félelemmel teltek meg.
Kirishima felvont szemöldökkel nézett a fiúra.
-Ne aggódj Midoriya,mindjárt vissza jö-
Nem bírta befejezni a mondatot,mert a zaklatott zöld hajú a mellkasának ugrott,majd belemarkolt a ruhájába.
-Mondd meg,hogy hol van kérlek...kérlek...azt ígérte nem hagy magamra...megígérte...
Mondta, miközben arcára félelem vetült,kezei remegtek. Fejét pedig rá hajtotta a vörös mellkasára.Mire ő furcsállva,közben aggódva nézte végig a jelenetet.
-Tényleg elég zaklatottnak tűnik! Bakugou...Mit műveltél vele?
Gondolta magában Kirishima. De nem is gondolkodott többet ezen,azonnal le kellett nyugtatnia a fiút.
De hírtelen olyan ötlet ugrott be neki,ami miatt a nevetést alig bírta magában tartani,amitől úgy nézett ki mint egy hörcsög.
-Sajnálom haver!!!
-Figyelj...Bakugou csak....Tudod neki..Fájt a hasa,ezért elment a mosdóba...A dolgát végezni...érted...
Alig bírta kinyögni a mondatot,a szavak között mindig felkuncogott.
Deku ekkor egy határozott mozdulattal,komoly tekintettel nézett fel a vörös hajúra.
-Utánna megyek!!!
Miután kimondta,már indult volna,de Kirishima hátulról megragadta a ruhájánál.
-Csak nem nézed végig,hogy kaksizik....
Gyere velem,beszélgessünk egy kicsit..
Ezután elvonszolta magával. Leültette egy székre,és folyamatosan mondta a magáét,hogy elterelje a fiú figyelmét Bakugou-rol.

Egy ideig beszélgettek,Deku kezdett feloldódni és egy kicsit meg is nyugodott. A beszélgetésüket azonban megzavarta egy nyugtalan női hang.

-D-Deku-Kun...
Lépett oda Uraraka a két fiú elé. Arca kipirult volt,ujjaival egymáshoz érintve játszott.

[BakuDeku]Te az enyém vagy!Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang