[BakuDeku]Te az enyém vagy!

4.rész

Másnap reggel! Deku az ágyában ébredt.

-Huh?
-Mi történt?
-Elaludtam?
-Nem emlékszem semmire...
-Nagyon fáj a fejem és azt hiszem hányn—

Nem tudta,befejezni a mondatot,már rohant is a mosdóba,mert rosszul érezte magát!

Korán volt még,ahogy be nyitott,Bakugout pillantotta meg,de csak egy pillanatra látta,mert sietett a mosdó felé.

Miután mindent kiadott magából,megkönnyebbülve hagyta el a mosdó fülkét. Ahogy kinyitotta az ajtót,Bakugou már ott állt előtte,aggódó szemekkel nézett le rá.

-Deku.....Jól érzed magad?
Kérdezte lágy hangon. Amire a fiú értetlenül nézett rá,mert nem értette,miért kérdezi...biztos nem azért mert aggódik!!! De akkor miért néz rám így?

Akkor Midoriya feleszmélt.
-K....kacc....Kacchan....te tegnap nem valami buliba készültél?
-Bakugou: De igen...És hiába mondtam,hogy nem bírnád,te akkor is követtél engem...
-Deku: Igen,már emlékszem. De mi történt utánna? Hogy jutottam vissza?
-Bakugou: Ittál egy kicsit,amitől össze estél én meg láttam,hogy ott fekszel a földön és vissza hoztalak. Tényleg egy idióta vagy!!!
-Deku: Én...Ittam? És te vissza...Hoztál? "Kacchan tényleg segített?"
Ne haragudj hogy gondot okoztam...jobb is hogy elfelejtettem ,nem érné meg emlékezni...
-Bakugou: Ch...
Mérges arcot vágva,sarkon fordult,majd becsapta maga mögött az ajtót.

-Deku: Most megint mi rosszat mondtam?

#############

Később mindenki megérkezett órára.
Óra közben Uraraka írt egy levelet amit oda adott Denkinek,hogy adja tovább Dekunak.

A fiú kuncogva olvassa a lány üzenetét.
Ezután ő is írt egy levelet amit szintén Denkivel adott tovább.

Bakugou ezt észrevéve,legszívesebben felrobbant volna a haragtól. Ami még jobban idegesítette,az az hogy emiatt miért lett dühös?
-Bakugou...Mi a baj? "Kérdezte Kirishima"
Mert látta barátján,hogy valami zavarja.
-Semmi! Ne szólj hozzám!!!
Vágta vissza neki,morogva.

Mikor vége lett az órának,mindenki elhagyta a termet.
Deku még épp a cuccait pakolgatta,mikor egy ismerős hangra lett figyelmes.

-Hé!! szaros kocka !!
-Megfordult,majd látta hogy Bakugou,állt előtte.

-Bakugou: Jól szórakoztatok azzal a csajjal?
-Deku: Csajjal? Uraraka-SAN ra gondolsz? Igen írt valami vicc......
-Bakugou: FOGD BE!!!! "Kiabált"

Erre a zöld hajú megtorpan. Nem értette,mi baja van megint vele,hiszem nem csinált semmi olyat amivel feldühíthette volna. Vagy igen?

-Deku: Nem értem!!! Nem értelek téged Kacchan...mi bajod velem? ENNYIRE UTÁLSZ?

A szőke akkor szemeit nagyra nyitva,hátrálni kezdett.
-Bakugou: Igen DEKUU utállak!!! Mindig is utáltalak!! És ez így is marad!!!!
Azonban arca teljesen mást mutatott,mint amit mondott.

Midoriya egy szó nélkül rohant el mellette,ki a teremből egészen a szobájáig.
Ledobta a táskáját a földre és az ágyra vetődött.
Fejét a párnájába fúrva,hangosan zokogott.

Kicsit később egy kopogásra lett figyelmes.
-Gyere
Invitáltam be.

Abban reménykedett,hogy talán Bakugou az,hogy bocsánatot kérjen,de mennyi erre az esély?!
Az ajtón Todoroki lépett be.

-Todoroki: Midoriya,ne haragudj,hogy zavarlak,de láttam hogy sírva rohansz fel a szobádba. Jól vagy? Történt valami?

-Deku: Nem,semmi komoly.... Csak elestem és kicsit fáj..azért.....sírtam. Eh...igen...de nincs miért aggódnod.

-Todoroki: Rendben,örülök,hogy csak ennyi.Akkor én megyek is.

Felállt hogy kikísérje barátját,mert ez a legkevesebb,hogy megköszönje,amiért aggódott miatta. Azonban megfeledkezett arról,hogy csak alsó nadrág van rajta.
Todorokit ez nem igen zavarta, ahogy Dekut sem igazán hisz mind ketten fiúk.
Ahogy kísérte az ajtó felé,Todoroki úgy döntött magához öleli őt,mert még mindig aggódott miatta.

-Mi a fene folyik itt?
A hangra mindketten oda kapták a tekintetüket az ajtó felé. Látták hogy egy ketyegő bomba áll velük szemben. Szemei egyszerre sugalltak düht,és félelmet.

-Deku: K....Kaccha.....
-Bakugou:  Mi a francot csináltok? Deku te miért vagy alsó nadrágban?
-Deku: Ez nem az aminek látszik Kacchan!!! Todoroki-Kun csak.....

De Bakugou meg sem hallgatta amit mondani próbál,hezitálás nélkül megindult Todoroki felé,majd épp emelte az öklét,hogy be mosson neki,de abban a pillanatban Deku a két fiú közé állt,és őt sikerült megütnie.

-Bakugou: Deku?? Mi a francért áltál elém?! Hé??
-Deku: Mi bajod van mostanában?
Nézett vissza,haragos tekintettel,miközben kezével az arcát fájlalta.

A szőke bánatosan nézett a fiúra,majd szorosan megragadva karjánál,vonszolta magával.

-Deku: Várj Kacchan!! Ez fáj...Hova viszel? Engedj el!!

A fiú egy szót sem szólva egészen a szobájáig rángatta őt.

Amint beléptek az ajtón Bakugou lecsapta Midoriyát az ágyra...
Elővett néhány orvosi cuccot,majd lehajolva elé,bekente a sebet,amit ő okozott.

-Bakugou: Így már jobb?
Kérdezte,lágy,aggódó hangon.
-Deku: Igen...

Ahogy közelebb hajolt az arcához,a zöld hajú a szemeiben elveszve bámulta,a két vörösen izzó szempárjai megőrjítettek.Akaratlanul is az arcára helyezte egyik kezét.Amire a szőke értetlenül felnézett.
-Bakugou: Mit csinálsz? Deku? Hallasz?
DEKUUU!!!

-Deku: Mi? Oh..ne haragudj..nem akartam..
Tért vissza a valóságba.
A szőke tekintetét lesújtva,markolt bele Deku mellett az ágyba.
-Mostmár húzz innen!!!
Jelentette ki.

El is indult,de akkor Bakugou hírtelen felpattant és hátulról megragadta a karját.
-Bakugou: Deku....
-Deku: Igen?

Egy ideig nem válaszolt,elengedte őt,majd bánatosan oldalra nézett.
-Semmi,nem fontos.

Végül Deku elindult aludni,és azon gondolkodott mit akarhatott mondani akkor. Nagyon komoly arckifejezéssel nézet rá.
Úgy döntött,holnap ki fogja deríteni.