[BakuDeku]Te az enyém vagy!

36.rész (VÉGE)

Az elején egy kis KiriHaru!

‼️Ez a rész erősen 18+ jelenetet tartalmaz‼️
Ezért,aki nem bírja,vagy nem szereti az ilyesmit az inkább ne olvassa el a végét!

Haru és Kirishima a kanapén ülve beszélgetnek.

-Figyelj csak Haru!
A fiú kíváncsin nézett a vörösre.
-Én nagyon büszke vagyok rád,és örülök,hogy ilyen sokat változtál,ráadásul segítettél Midoriya és Bakugou kapcsolatán is. De...Mi volt az amikor elhívtad Midoriyát beszélgetni. Ráadásul láttam,hogy át adtál neki valamit....

-Várj...Te honnan tudsz erről?
Lepődött meg Haru.

-Öhm...
Vakargatta a tarkóját.
-Véletlen láttam meg,azután csak kíváncsi voltam és hát....Na jó ne haragudj! Ki hallgattalak titeket...
Hajtotta le a fejét.

Haru csak mosolygott.

Pár órával ezelőtt:

-Izukuuu!
Kiabált Haru a fiú után,aki a hang hallatán hátra fordult.
-Mielőtt elmész,ezt nektek szeretném adni!
Egy dobozt nyújtott felé.

-Nekünk?
Kérdezte Izuku.

-Haru: Neked és Bakugounak.

A kíváncsi zöld hajú elfogadta az ajándékot,mert nem akarta megbántani barátját.
-Köszönjük!
Mosolygott.
-De...Mi van benne? És miért kaptuk?

-Azt hiszem ez egy "Ne haragudjatok,hogy ennyi gondot okoztam„ ajándék lenne részemről. Nem valami nagy dolog,de ha megkérhetlek,ne nyisd még ki!

A titokzatosságától Izuku kíváncsi lett.
-Hm? Miért?

-Mert nem veszed hasznát! Csak akkor nyisd ki,ha te és Bakugou közelebb kerültök egymáshoz!
Kacsintott.

-Közelebb...?
Izuku bamba tekintettel nézett a fiúra,mert nem értette,mit is akarhat ezzel mondani.
-Közelebb....
Gondolkodott,majd nagy szemekkel felnézett és szépen lassan kezdett kipirulni.
-Haru,ez...

-Ssss....
Tette ujját a fiú szája elé.
-Ne mondj semmit!
Ezután megpaskolta a fejét,majd el indult.
-Örülök,hogy megismertelek téged!

Miután elment,Izuku ott maradt,vörös arccal. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Fogalma sem volt mi lehet a dobozban,de az biztos,hogy nem átlagos dolog. Ezért végül zsebre rakta.

Vissza a jelenbe:

Haru hangosan fel nevetett.
-Ne haragudj Kiri,de nem mondhatom el!
Ne aggódj annyit,rendben!!?
Mondta,miközben a fejét simogatta. Amitől a fiú elpirult.

Haru ezután a telefonjára nézett.
-Oh,már ennyi az idő? Azt hiszem most már ideje indulnom!

-Muszály menned? Tölthetnénk együtt is a karácsonyt...
Mondta a vörös,hangja bánatos volt.

-Nem lehet!
Mondta,majd el indult.

Tíz perccel később:

Kirishima épp az emeleten sétál.
-Még csak el sem tudtam tőle köszönni,de nem baj,hisz ünnepek után újra látjuk egymást. De akkor,mégis...Miért van ilyen rossz érzésem?

Lassan oda sétált az ablakhoz,de amint lenézett,egy fiút látott épp elhagyni az UA területét,hatalmas táskával a vállán. Ekkor megrémült. És azonnal le rohant hozzá.

-Haru!
Kiabált utánna,levegőket kapkodva.

-Basszus...
A fiú a hang hallatán megállt.

-Mi ez az egész? Mégis,miért van nálad az a táska?
Aggódott.