[BakuDeku]Te az enyém vagy!

18.rész

A napok lassan telnek,lassabban mint bármikor!
Talán a hiánya? Igen! Hiányzik a mosolya,a hangja,az érintése,mindene! Látni akarom! Meg akarom érinteni,átölelni! Már nem tudom tagadni az érzéseim,képtelen vagyok nem rá gondolni! (Bakugou)

5 nappal ezelőtt:

Harut az iskola kórházában tarják felügyelet alatt.

Aizawa és All Might,Haru szóbája előtt beszélgetnek.

-Aizawa: Szóval ez a fiú a felelős Midoriya állapotáért...
-All Might: Igen! Sajnálom,hogy idehoztuk,de nem volt más lehetőség. Ráadásul,rossz úton kezdett el haladni. Úgy gondoltam talán itt rálelhet önmagára.
-Aizawa: Ezzel nem tudok vitatkozni! Az én felügyeletem alatt szeretnéd tartani. Jól gondolom?
-All Might: Igen! Sajnálom,a te képességeddel meg lehet fékezni,ha rosszra fordulnának a dolgok.
-Aizawa: Rendben...Legyen így! (Majd hátat fordított,és elindult) Ezt még megbeszélem az igazgatóval. Bár nem hiszem,hogy nemet mondana egy olyan gyermekre akinek lehetősége nyílhat megváltozni. (Gondolta).

-All Might Harut nézve egy kis megbánást érzett.
-Sajnálom Bakugou fiú! (Mondta lehajtott fejjel,kezeit ökölbe szorítva.)

Vissza a jelenbe!

Habár öt nap telt el,Haru még azóta is kómában van,mióta idehozták.

Midoriya Izuku négy nappal ezelőtt magához tért. Azt állapítja nem emlékszik semmire az elmúlt pár napból.
Az orvos megvizsgálta. Kikérdezték,mire emlékszik...Mindenre tudott választ adni. A barátai,rokonai,tanárai neveitől kezdve a múltjától,jelenjétől egészen a mai napig.
Kivéve! Azt a napot amikor ez az egész elkezdődött..Nem tudta,hogy került ide,és mi történ előtte...

Valamit azonban elég furcsának talált.

Valaki épp belépett az ajtón.

Igen ez az! Ezt nem tudta mire vélni a négy nap alatt. Hogy lehetséges ez?

Deku hírtelen mozdulattal ült fel az ágyon!

-K...k...k...Kacchan...Hogy,hogy megint itt vagy? (Kérdezte)
-Nem mint ha nem örülnék...csak hát...tudod....

Bakugou minden szó nélkül leült az ágy melletti székre,majd mélyen az előtte lévő fiú szemeibe nézett.

Deku zavarban volt,nem értett semmit. Négy nap alatt minden nap így jött be,és csak ennyit szólt....

-Hogy vagy? Kérdezte Bakugou,szomorú tekintetet sugározva.

-J...jól! (Röviden válaszolt).

Bakugou ekkor a szemeit hunyorítva nézett Dekura.
-Még mindig nem emlékszel igaz? (Kérdezte)

-Deku: Mi? Mire?

-Bakugou: Semmi! Nem fontos..
Szomorú tekintete a semmibe meredt...

Ettől Dekunak össze szorult a szíve,fájt a mellkasa, és nem értette miért. Miért érez így már megint? Miért érez ekkora ürességet!

Bakugou épp menni készült amikor....

-Várj!
Szólalt fel Deku,miközben hírtelen megragadja Bakugou karját.

Mindketten egymás szemeibe nézve,dermedtek le, teljesen szótlanul. Amíg nem...

-Bakugou: Mi az? Mit akarsz Deku?

Abban a pillanatban átjárta a félelem. El akarta engedni Bakugou karját de valamiért mégsem tette..Fejét lehajtva, szólalt meg...
-Kacchan... Majd Bakugoura vetette tekintetét.Az arca vörös volt,szemei könnyesek lettek.....Miért fáj ennyire ha a közelemben vagy?

Bakugou szemei kikerekedtek,nem tudott megszólalni!

Végül Deku elengedte a karját.
-Ne..nem akartam! Ne haragudj Kacchan! Én csak..izé....(szavai zavarosak voltak,arca pedig egyre vörösebb).

-Ch!
(Hökkent fel Bakugou)

Majd kezét Deku arcára helyezve,emelte tekintetét az övéhez.

-Ne vágj már ilyen arcot!
Ahogy kimondta nem bírta magát visszatartani! Lassan ajkai felé hajolt. Pár milliméter választotta el ajkaikat egymástól,amikor...

Deku elcsapta Bakugou kezét arcáról.
Az egész teste remegett,azonban nem Bakugou-tól félt.
-S- Sajnálom! (Szólalt fel,közben össze szorítva kezeit).

Bakugou meglepődve nézte a fiút,míg végül kezeit ökölbe szorítva,hátat fordított.
-Azt mondták holnap már kiengednek!
Miután kimondta már el is indult.

Amint kilépett az ajtón,Deku takaróját megragadva szorította össze kezeit.
-Nem szabad a közelébe mennem!
Ezt gondolta! Mégis az érzései valamiért nem akarták ezt elfogadni!

Bakugou nem tudta magát leállítani,amint az udvarra ért hangos őrjöngésbe kezdett! Az eső zuhogott, az ég dörgött, ő pedig ki eresztette a hangját!

Ezután térdre esett,majd felnézett az égre,az eső mint ha lassított felvételben hullott volna előtte.
-Ez lenne a karma?
Kérdezte. Ezután hátra vetette magát,és hangosan fel nevetett.

Azonban a legrosszabb csak ezután jött!

Dekut másnap kiengedték.

Hiába mondták,hogy pihennie kéne még pár napot, akkor is makacs volt!
Ahogy elkezdődtek az órák ő is csatlakozott.

Amint belépett az ajtón az egész osztály körbe rohanta,mindenki aggódott miatta,de örülnek,hogy jobban érzi magát,és végre újra köztük van.

Ebben az időpontban All Might-ot értesítették,hogy Haru magához tért.