[BakuDeku]Te az enyém vagy!

30.rész

Azon az éjszakán hatalmas teli hold tündökölt. A vihar után elképesztő nagy csend honolt.

Midoriya Izuku nem tudta eldönteni,most boldognak,vagy elkeseredettnek kéne lenne. Szemei ugyanis felcsillantak,mikor a hangra oda kapta tekintetét,és meglátta az ajtónak nekitámaszkodó,karjait közben egymásba fonó fiút. Más rész felől pedig,egy része nem hitte el,hogy ez valóság. Azt gondolta,hogy a történtek miatt,kezd megőrülni,és csak hallucinál.

-Most meg mi van? Megnémultál?
Vonta fel szemöldökét a fiú,miután látta rajta hogy teljesen ki van fordulva önmagából.
Ezért azonnal el is indult felé.
De ő erre a földön kúszva lassan hátrálni kezdett.

-Mi a fene ütött beléd?
Húzta össze szemöldökét a szőke.
Majd már a fiú elé lépve,karját felé emelte.

-Ne...Te nem vagy igazi!!!
Húzta össze magát a zöld hajú.
Ekkor Bakugou karja megállt,közvetlen a fiú előtt,szemeit pedig nagyra nyitotta.
-Te...miket beszélsz?

-Nem hiszem el!! Nem tudom elhinni!! Hogy élhetted volna túl a zuhanást? Neeem!! Biztos hogy nem vagy itt,csak képzelődök.
Zavartában össze vissza kezdett beszélni.

Bakugou soha életében nem gondolta volna,hogy valaki ilyen erős érzelmeket fog táplálni iránta. Ugyan is ő,jelen pillanatban,teljesen meg van rémülve,és ez csak is miatta van,ő váltotta ki belőle. Halottnak hiszi őt,ezért nem akarja elhinni,hogy ott áll a szeme előtt. Mert fájdalmasabb lenne ha az egészet csak képzelné. És végül teljesen eltűnne...

Nem is gondolkodott tovább. Azonnal magához húzta a fiút,aki ekkor érezte valódi érintését.

-Itt vagyok!!!
Lehelte el füle mellett,nyugtató szavait,miközben szorosan magához szorította.

-Tényleg...tényleg te vagy az,Kacchan?
Szorította össze fogait,nem akarta elhinni,szemei lassan megteltek könnyekkel.

-Én vagyok!! Mostmár...minden rendben!!
Lágy szavaival folyamatos megnyugvást hozott a fiúra.Aki ekkor,levegőben lévő karjait,azonnal a szőke hátára tapasztva,markolt bele erősen. Majd hangos zokogásba kezdett. Sokáig nem hagyta abba a sírást. Közben egyre erősebben szorította magához,hogy minél közelebb érezhesse őt. Aki ezt egy kicsit sem bánva,várta ki míg a fiú teljesen meg nem nyugszik.

-Kacchan!! Kacchan!!! Nem hiszem el....Én annyira aggódtam!! Azt hittem elveszítettelek!
Hangosan zokogva,vágta hozzá a szőkéhez. Aki erre erősen belemarkolt hajkoronájába.
-Már minden renden!! Itt vagyok!!! Ne haragudj hogy gondot okoztam!

Egy darabig úgy maradtak,egymás karjaiba borulva. Szavak nélkül is megértve egymást. Bakugou közelsége,biztonságot nyújtott Midoriyának.Míg Midoriya aggodalma,örömmel töltötte el Bakugout. 

-Most már megnyugodtál?
Kérdezte meg végül a szőke,mikor már csak szipogásokat hallott.

-U-uhum...
Szipogott Midoriya,majd hírtelen elgondolkodott.

-Kacchan...Hogy lehetsz most itt?
Odébb tolva a fiút,komolyan a szemeibe nézett.

-Huh?
Vonta fel szemöldökét,nem értve a kérdését.

-Hogy élhetted túl a zuhanást??
Értetlenkedett tovább a zöld hajú. Mire a szőkének végre leesett mire akar kilyukadni.

-Az a hülye csirke mentett meg!!!
Vakargatta tarkóját. Mire Midoriya csak értetlenül nézett vissza rá.
-Huh?

##############

Tíz perccel korábban:

Aizawa egy nyugtalan hívást kapott,a kettes számú hőstől,Hawks-tól. Miközben rohant,hogy személyesen is el tudja magyarázni neki a dolgokat,végig azon gondolkodott,hogy lehetett ennyire figyelmetlen. Egy pillanatra vette le a szemét Haru-ról,mert hitte megbízhat a fiúban.