[BakuDeku]Te az enyém vagy!

28.rész

Kirishima meglepve,ám örömmel nézte végig ahogy barátja elvonszolta a fiút.
-Ezek ketten egymásnak lettek teremtve!!
Jelentette ki hangosan,majd elmosolyodott.

Ezután körbe nézett a terembe,szeme azonban megakadt az Aizawa mellett unottan álló fiún. Akkor sóhajtott egy nagyot,majd úgy döntött közelebb megy,és megérdeklődi mi a helyzet.

-Sensei....
Kiáltott Aizawa felé. Aki unott tekintetét a fiúra vetette.
-Kirishima! Szeretnél valamit?
-Oh csak azt szeretném hogy....
Vakargatta meg a vörös a tarkóját.
-Áh Haru..észre sem vettetek. 
Kapta rá tekintetét,úgy mint aki nem látta,hogy ott áll.
-Miért nem jössz velem és a többiekkel szórakozni egy kicsit?

Kirishima kérdése után,Haru kíváncsin nézett fel a mellette álló tanárra.
Aki erre sóhajtott egy nagyot.
-Rendben! Menj!
Adta meg rá az engedélyét.

Kirishima ezután megragadta a fiú karját,majd magával vonszolta.Aki mintha nem örült volna neki,de ettől hagyta magát sodródni az árral. A vörös körbe mutogatott mindent,folyamatosan beszélt hozzá,de a fiú végig egy szót sem szólt. Még végül meg nem álltak egy süteményes pultnál. Kiri azonnal be is kapott egyet.
-Hmm...de finom!!
Mondta miközben a süteményt ízlelgette.
Haru nem értette mitől van ilyen jókedve. És miért tapadt rá ennyire.

-Te...Bakugou barátja vagy,igaz?
Szólalt meg végül,amire a vörös felvont szemöldökkel,kíváncsin nézett vissza rá.
-Igen! Barátok vagyunk. Miért?
-Tudod...a barátok sok mindent megosztanak egymással. Örömöt,bánatot....TITKOKAT...
Az utolsó szót külön hangsúlyozta.
-Nem értem mire akarsz kilyukadni..
Ekkor már furcsállta viselkedését.

Haru közben szemével keresni kezdte hogy megfigyelik e őt épp. Majd látja,hogy a tanár beszélget,de ettől még résen van.

-Mi lenne ha....
Szólalt volna meg Kirishima,de Haru a karjánál megragadva magához húzta,majd szorosan átölelte.

-Így olyan mint ha csak megölelnélek! Az a hülye ki se fogja szúrni!!!
Súgta fülébe,hangja félelmet keltő volt.
-Mit csinálsz? Eresz el!
Tőrt volna ki szorításából,de akkor a fiú beletúrt a hajkoronájába.
-Mutasd meg nekem,mennyi mindent tudsz rólam!!!
A fiú turkálni kezdett Kirishima elméjében. Mindent látott,hogy Bakugou miként árulta el neki az igazat róla. Nem állt szándékában ennél többet tudni,de valami nem hagyta őt nyugodni. Talált valamit amit érdekesnek vélt,ezért mélyebben belenézett a vörös emlékeibe.

Mikor már minden tiszta volt számára,elengedte Kirishimát.Aki szédelegve hátrálni kezdett.

-Értem már!!!
Kuncogott fel Haru. Kirishima dühös volt,mégis kíváncsin tekintett vissza a fiúra.
-Haru: Te...elképesztő vagy!!!!
-Mit csináltál az előbb?
Habár tudta mi történt,mégis megkérdezte.

-Haru: Te mindig Midoriya Izuku árnyékában leszel!!! És ezt te magad is nagyon jól tudod! Ezért hazudtál a saját barátodnak...

-Elég lesz!!!
Sújtotta le tekintetét Kirishima.

-Kitaláltál magadnak egy kamu pasit....Hogy ezzel ne derüljenek ki az érzéseid amit iránta érzel!!! Mert te...

-Haru!!!!
Emelte fel hangját Kirishima.

-Szereted őt!!!!

Amint ezt kimondta,Kirishima ölni tudott volna szemeivel. Haru nyakkendőjénél megragadva,húzta arcába a fiúét. Aki rendesen meglepődött a viselkedésén.
-Egyszer mondom el,ezért jól figyelj!!! 
Szállj le róluk! Egymás nélkül az a kettő teljesen megőrülne!!
Igazad van!! Az elején szerettem Bakugout,azért hazudtam neki,mert tudtam hogy ő Midoriyát szereti. Mindig is őt szerette!! És ezt tudtam,már a legelejétől...nem,már hamarabb rájöttem mint ő! Egyértelmű volt...Ezért temettem el magamban az érzéseim. Eleinte nehéz volt,mindig közéjük álltam,és megzavartam őket,de...Már minden érzésem eltűnt!! Túl tettem magam rajta!!!