[BakuDeku]Te az enyém vagy!

24.rész

Bakugou a karjánál fogva rángatta Dekut
magával,míg nem egy szoba ajtajához nem érnek. Amint azon beléptek,Bakugou kutakodni kezdett.
Deku végig próbált rájönni mi is ezzel a célja,megszólalni azonban nem mert.
Egyszer csak egy dobozt vett elő. Ezután Deku elé állva kinyitotta azt. Megragadta az előtte lévő fiú karját,aki a kezét a nyakához szorította,majd arrébb tolta.

-Kacchan...Igazán nem szükséges...Jól vagyok.
Mondta Deku,miközben tekintetét le vetette.

-Bakugou: Már megint szarságokat beszélsz! Még,hogy jól vagy....Ne szórakozz!
Majd a dobozból előhúzott egy fertőtlenítő sprayt,amit a fiú nyakára fújt,ezután egy tapaszt vett elő,amivel elfedte a sebet.

-K-köszönöm.
Nyögte ki Deku,mire a fiú ekkor egy dühös tekintetet vetett rá.

-Bakugou: Ne köszönd már meg! Ez mind az én hibám!

-Deku: Sajnálom!
-Bakugou: Ne kérj bocsánatot!
-Deku: Sajnálom!

-Bakugou: Ah,most mihez kezdjek veled!
Mondta,majd magához húzva a fiút,szorosan átöleli.

-Deku: Kacchan...Én csak...Segíteni akarok...Szóval kérlek,bármi bánt most téged,azt mind elmondhatod nekem...én meghallgatlak!

Ekkor Bakugou egy nagyot markol Deku hátán.
-Tudom!
Majd ezután újból megragadja a karját,és vonszolja maga után.

-Mi? Kacchan...Most hova viszel?
Kérdezte,kíváncsin Deku.
-Bakugou: Beszélni akartál nem? Szóval,most egy olyan helyre viszlek,ahol beszélhetünk!

Mondta,majd kivezette őt az udvarra,ahol gyönyörű látvány fogadta. A fű itt zöldebb volt,mint máshol. A levegőbe repülő világító,Szentjános bogarak,és a teli hold gyönyörű fénye,egyszerűen szemet kápráztató volt.Teljesen elveszett a gondolata,miközben a tájat figyelte. Ekkor Bakugou lassan elengedi a karját,majd előre lépkedett,le a fűre.
Dekunak kikerekedett a szeme a látványtól. A gyönyörű táj közepén ott állt az a személy,aki a világot jelenti neki. Elállt a lélegzete,mikor a hold fénye megvilágította arcát.

-Egész este csak ott fogsz állni, vagy még ma közelebb jössz?
Kérdezte Bakugou lágy hangon,mire a fiú visszatért,gondolataiból a jelenbe,majd közelebb ment,és pontosan elé állt.

-Kacchan,én-
-Te ne mondj semmit!
Szólalt volna meg elsőnek Deku,azonban Bakugou szavába vágott.Mire a fiú megtorpan.Ezután egy nagy levegőt vett,majd lassan kiengedte.

-Bakugou: Az igazság az...hogy tényleg nem akartam veled beszélni! Nem akartalak ezzel terhelni,azok után ami veled történt. Hagyni akartam,hogy boldog legyél,és ne miattam kelljen aggódnod. Azonban,ezzel csak az ellenkezőjét értem el. Azt hittem így minden rendben lesz,de elég nehezen kezeltem a témát. Meg akartalak óvni.Erre mit tettem? Ártottam neked! Én...aki...mindig óvtalak,és féltettelek mindenkitől! Francba...(Szorította ökölbe kezeit).

-Deku: Nem csináltál semmi ro-
-Mondtam,hogy ne beszélj!
Vágott szavaiba Bakugou.

-Bakugou: Ne haragudj,csak én...Bassza meg!
Majd hírtelen leguggolt,karjait a combjára helyezte.

Deku erre a mozdulatára,azonnal reagált. Leereszkedett hozzá,majd magához húzva,átölelte. A fiú feje a mellkasához simult.

-Itt vagyok! Nem vagy egyedül! Hallod Kacchan? Szóval ne egyedül cipeld a terhet!
Mondta neki Deku,miközben szemei lassan megteltek könnyekkel.

Erre Bakugou,fogait összekoccintva,vette el a fiú mellkasáról a fejét,majd magához húzta,kezeivel szorosan a hátába kapaszkodott.
-Annyira kibaszottul szeretlek!
Mondta,majd olyan szorosan ölelte,alig kapott levegőt.