[BakuDeku]Te az enyém vagy!

5.rész

Másnap Bakugou nem ment suliba.Midoriya aggódott.
-Lehet,hogy beteg lett?
-Ha vége az órának,meglátogathatnám.
-Vagy nem,biztos haragudna...De látnom kell!!

Mikor vége lett az óráknak,majdnem az egész osztály meglátogatta,azonban mindenkit elzavart.
Midoriya is vette a bátorságot.
Odaérve Kirishimát pillantotta meg, ajtaja előtt.

-Midoriya? Bakugou-hoz készülsz? Senkit nem akar beengedni,még engem sem.
Szólalt meg Kirishima,bánatosan.

-Deku: Azért megpróbálom én is.
-Lehet ezt mondtam,de félek!!
-Nem kopogtam,mert ha megkérdezi,ki az és meghallja a hangom akkor biztosan elzavarna.

Ezért a fiú csak lassan benyitott,majd látta hogy Bakugou az ágyon összekuporodva ült. Az arca vörösben izzott.
Mikor észrevette,a bizonytalan fiút,haragja az egekbe szökött.

-Bakugou: Ki mondta hogy bejöhetsz?
-Deku: Ne haragudj! Csak aggódtam miattad.
-Bakugou: Huhhh?? Te csak ne aggódj miattam!!! Húzz el!!
-Deku: NEM! "Mondtam erőteljesen". Miért nem hagyod,hogy mások segítsenek? "közben szép lassan közeledtem felé". Miért zavartál el mindenkit? Miért vagy ilyen ellenséges velem?
Ekkor közelebb hajolt, el emelte karját az arca elől,majd a homlokára helyezte kezét..

-Deku: Tiszta láz vagy!!! Tudtam!! Nem akarod,hogy mások gyengének lássanak!!
-Bakugou: Engedj el!!! Menj már ki!!
Lökte erősen odébb a fiú karját.
-Deku: Nem!! Beteg vagy,el kell menned Recovery Girl-hez. Elkisérl......

Akkor Bakugou megragadta a fiú karját,és az ágyra csapta,majd felé emelkedett.Karjait szorosan az ágyhoz nyomta.

-Bakugou: Miért vagyok ilyen amikor a közelemben vagy?!?! Nem bírom tovább...Mind végig kerültelek...De mindig csak...csak.....arra gondolok,hogy....
-Deku: "Össze vissza beszél. Biztos a megfázás miatt"
Kacchan...Nyugodj meg,a megfázás miatt vagy ilyen...mondtam,hogy menj....
-Bakugou: Kussoli már!!!!

Emelte feljebb hangját. Majd lassan a fiú ajkaihoz közeledve,lejjebb hajolt,míg végül egy levegőt nem szívtak. Nyelvével erősen próbálkozott áthatolni Midoriya szájába,aki erősen összezárva ajkait nem engedte át. Próbálta el tolni magától,alatta kapálózott.
-K-kacch...Elég..hagyd abba....
Nyögte ki a szavakat abban a kevés idejében amíg sikerült elválni ajkaitól,de a szőke újból megcsókolta.
Lejjebb hajolt a nyakáig, megcsókolta,ezután erősen szívni kezdte.Midoriya a kezeivel ficánkolva próbált kitörni szorításából,de mind hibába. Végül a szőke egy erőset harapott a fiú nyakába. Amitől hangosan felnyögött. A félelemtől szemeit nagyra nyitotta.
-Kacchan....Ez fáj...Hé!!!
Végül mikor újból megcsókolta, ráharapott a nyelvére. Akkor a szőke elengedte karjait,majd Deku azonnal lelökte magáról,ezután gyorsan kirohant a szobából. Sírva rohant végig a folyosón...

Miután a fiú elhagyta a a szobát,Bakugou felült az ágyra,egyik karját a lábára hajtotta,szemei csillogtak.
-Már megint ez történt,és mivel ma elkerültem....Erősebb volt ez az érzés...amit nem bírtam el fojtani...
Gondolatai közben,össze-vissza cikáztak. Nem bírta le nyugtatni magát. A fiú teljesen megőrjítette.

Egy kis idő múlva,Kirishima lépett be az ajtaján.
Látta,hogy barátja teljesen kétségbe van esve,az arca pedig izzott.Közelebb merészkedett hogy megkérdezze mi a baj. De Bakugou egy szó nélkül az ágyra rántotta...

-Kirishima: Hé!!! Mit csinálsz?
Lepődött meg viselkedésen a vörös.De akkor barátja felé mászott.
-Bakugou: Miért? Nálad nem érzek semmit...Ha a közelében vagyok meg már attól megőrülök...
-Kirishima: Mi van veled haver?
-Bakugou: Ő mitől más?? Nem bírom megállni,hogy ne érjek hozzá!!!
kirishima kiakad,lelökte magáról Bakugout,majd szorosan magához ölelte.