[BakuDeku]Te az enyém vagy!

34.rész

A fiúk már visszafelé tartottak.Már a kollégium ajtaján léptek be,mikor észrevették,hogy még égtek a villanyok.

-Nocsak...Kik tértek vissza..!!??
Szólalt meg Haru a kanapén ülve,karjait hátra csapva támasztotta meg. Kirishima mellette ült,tekintete aggódónak tűnt.

-Haru,hát vissza jöttél!? Jobban érzed magad?
Mosolyodott el Midoriya,miután megpillantotta a fiút. Bakugou ellenben csak gúnyosan nézett rá.

-Hát igen! Jobban vagyok! Az erőm még nem teljesen tért vissza,a hajam is,még mindig fehér foltos...
Közben göndörgette fürtjeit.
-Mellesleg...
Állt fel a kanapéról,majd Izuku felé vette az irányt.
-Ki a fene jött rá erre az egészre?
Kérdezte,Közvetlen Deku előtt megállva. A fiú értetlenül nézett rá vissza.
-Deku: Huh? Mi? Mire...Kicsoda?
Értetlenkedett,de akkor Bakugou, elé állt,közben szúrós szemmel nézett Haru-ra.
-DNS tesztből!!!!
Válaszolt a szőke.
-Nem téged kérdeztelek,hanem Izukut!!
Emelte feljebb hangját Haru,miközben Bakugou arcába ordibált.
-Ehhez neki semmi köze!
Tette ugyan ezt Bakugou.
-Haru: Igen!! De nem akartam veled erről beszélni!!!
-Bakugou: Hát elhiheted,hogy én sem akarok veled!!!
-Na ez az!!! Nem lehet veled beszélni!! Ezért kérdeztem Izukut! És még csak meg sem kértem,hogy jöjjön velem...hogy két szem közt tudjam megkérdezni,mert tekintettel voltam rátok!!!!
Ordította el magát Haru,mire Bakugou hírtelen elhallgatott,majd odébb lépett.
-Én sem tudtam róla! Elhiheted,hogy nem volt egy kellemes érzés,miután közölték velem,hogy igazából rokonok vagyunk...Ráadásul-
-Na jó,elég lesz!
Vágott Bakugou szavaiba,Haru.
-Igazából! Mindvégig azt hittem hogy egy szemét láda vagy,aki csak ártani tud.Azt hittem,azért vagy Izukuval,hogy irányítsd őt,és manipuláld. De ez nem így van! Te tényleg szereted őt és törődsz vele! És erre későn jöttem rá...Én csak...Bocsánatot szeretnék kérni,mindkettőtöktől!! Szóval...Sajnálom!
Emelte feléjük határozott tekintetét.

Ekkor a szőke odébb állt. Midoriya pedig így közelebb tudott lépni Haru-hoz. 

-Rendben van! Én megbocsátok!
Mosolygott rá a zöld hajú. Végül mindketten a szőkére néztek,aki szúrós szemmel meredt rájuk,egy hangot se kiadva.

-Bakugou! Ezzel nem jutunk előre.
Lépett oda Kirishima is. A fiú a hangra oda kapta tekintetét.
-Mi? Te hogy kerülsz ide?
Kérdezte Bakugou,meglepődve,mire a másik három értetlenül nézett.

-Hogy a faszba lehetsz ilyen érzéketlen!!??
Kiabálta el magát Haru.
-Kirishima mindvégig itt volt!!!
Vágta a fejéhez.

-Ugyan Haru,semmi baj!
Nyugtatgatta közben a vörös.

-Kirishima!! Ne legyél már ilyen könyörületes hozzá!!!
Ezután Bakugou felé fordult.
-Te meg törődhetnél jobban a barátaiddal,ahelyett hogy hagyod őket szenvedni!! Ő meghallgatott és segített neked mindenben,de te figyelembe se vetted őt! A valódi érzéseit!!! Hiszen....Kirishima-

-Haru!!!!
Hallgattatta el Kirishima,azzal hogy hangját megemelve a nevén szólította. Ekkor mindenki csendben volt. Bakugou értetlenül nézett arra a kettőre. Legszívesebben megmondta volna a magáét neki. De úgy érezte,most csendben kell maradnia.

-Áhh na jó elég volt ebből mára!! Már késő van ehhez!!
Törte meg a csendet végül Haru.

-Igaz! Már rég aludnunk kellene!!
Szólalt meg Midoriya,majd lassan Bakugou felé fordult.
-Umm...Kacchan...Izé...arra gondoltam,hogy...mostantól mi lenne ha...együtt aludnánk?
Teljesen zavarban volt. A szőke nem számított arra,hogy ilyet fog kérdezni a többiek előtt,ezért a hírtelen kérdésére,kissé megrémült,majd hátra lépett.

-Neked elment az eszed!! Az ki van zárva!!
Vágta azonnal hozzá,mire Haru közelebb nem lépett. 
-Most miért vagy vele is ilyen? Nem látod,mennyire szeretne veled aludni? Tiszta vörös lett,már attól is,hogy megkérdezte.
Ezután Midoriya felé fordult,majd közelebb hajolt az arcához.
-De ha ez az idióta nem akar,alszok én vele-
-Azt elfelejtheted!
Nyomta kezét az arcába Bakugou. Ezután sarkon fordult,és a szobája felé vette az irányt.
-Te nem jössz,Izuku?
Kiabálta neki vissza,amire a fiú szemei felcsillantak,majd azonnal utána eredt.