[BakuDeku]Te az enyém vagy!

15.rész

-3 nappal később!

-Reggel az osztály már a teremben várt Aizawa-sensei-re.
-Az elmúlt napokban nem kaptak jó hírt Deku felől,az állapota stabil,azonban kómában van,és nem tudnak róla semmit.

-Aizawa-sensei köszönés nélkül határozottan lépett be az ajtón,majd állt az osztály elé.

-Most két fontos dolgot szeretnék közölni veletek,jól figyeljetek!(Mondta határozott hangon).

-Az osztály keserű arccal figyelt,megijesztette őket a sensei komolysága,remélték,hogy nem rossz hírekkel fog szolgálni.

-Először is...Tudomásomra jutott,hogy idegen emberek árulnak illegális drogot az iskola körül,és valószínűnek tartom,hogy van valami módszerük arra,hogy a diákokat valahogy rávegyék,hogy vásároljanak tőlük.

-Az osztályból néhányan tudtak a dologról így nem lepte meg őket a dolog.

-Izuku Midoriya balesete sem lehet véletlen,ezért úgy döntöttünk bezárjuk az iskolát,a diákok nem mehetnek semerre!
-Másodszor.....Midoriya.....még sajnos nem ébredt fel....Az orvosok szerint,emlékezet kiesése lehet...

-Aizawa körbenézett az osztályon,majd megkérdezte.....Bakugou Katsuki ma sincs itt?

-Az osztály tekintete elárulta a választ,ezért a sensei csak ennyit mondott.....
-Értem!

-Az iskola kórházában!

-Bakugou minden nap meglátogatta Dekut,az órákra pedig nem járt be!

-Tehetetlenül nézte,ahogy szerelme ott fekszik,amitől elöntötte a düh,és szomorúság.

-Rohadt Deku!!! Mégis mi a franc történt veled? (Mondta keserű hangon,majd ráhajolt az ágyra amin feküdt)

-Csak telt az idő...Dekut minden nap meglátogatták a barátai.

-Míg nem egy nap....

-Minden olyan sötét,és üres,egy fény jelent meg..Huh? Ki az? Valami fontos...de...nem emlékszem!!

-Ekkor Deku kinyitotta szemeit,körbenézett,nem tudta mi történt,hogy került oda,vagy hogy miért...

-Hírtelen ideges lett,felpattant az ágyból majd kirohant az ajtón.
-Szédelegve ment végig a kórház folyosóján.

-A kórházban riasztottak mindenkit,hogy egy sérült beteg rohangál össze-vissza.
-Ezért megpróbálták megállítani,és le nyugtatni.

-Egy dolgozó Deku útját állta.
-Te lennél Izuku Midoriya? Most nyugodj le szépen,és feküdj vissza!

-Deku: Tünés!

-Huh? Nem értetted mit mondtam? Beteg vagy,még nem hagyhatod el a kórházat...

-Deku: Azt mondtam tünés!!!

-Majd az erejét használva,eltüntette a zavaró akadályt,ezután tovább menekült,amíg nem...

-Mégis mit művelsz....Deku?

-Nem látott tisztán...minden homályos volt előtte...de ezt a hangot ezer közül felismerné!

-Kacchan! (Mondja,durva hangnemben)
-Te akarsz megállítani? Huh? Hihetetlen,hogy pont téged küldtek!

-Bakugou: Te meg mégis mi a francot hordasz itt össze?
-Deku: Ne csinálj úgy mint ha nem tudnád!! (Kiabálta)

-Bakugou csak közeledett felé.

-Deku: Ne gyere közelebb!
-Bakugou nem hallgatott egy szavára sem!
-Deku: Maradj ott! Hallod? Ne gyere a közelem-

-Ekkor Bakugou magához húzta a fiút,és szorosan átölelte...
-Dekunak semmi ereje nem maradt ellenkezni!

-Deku: Miért vagy most ilyen velem?
-Bakugou: Huh? Miről beszélsz?
-Deku: Te szemét!

-Bakugou hírtelen elhúzódott Dekutól.
-Mit mondtál? Miért is vagyok én szemét? (Kérdezte,furcsállva az egészet)

-Deku: Most meg min lepődtél meg annyira? Mindig is szemét voltál velem!

-Bakugou most már tényleg nem értett semmit...
-Deku....Te....Miért hozod fel ezt? Már nem vagyok olyan,mint régen! Hiszen szeretlek!

-Deku: Huuuuuh? Megváltoztál? Mégis mikor? Nem emlékszem! És mi az,hogy szeretsz? Ezt nem értem! Szórakozol?

-Bakugounak ekkor kellett rájönnie,mennyire naív volt,hogy azt hitte, semmi komoly nem történhetett.Hiszen az orvosok megmondták,hogy emlékezet kiesése lehet.
-Áh, hát így állunk!
-Deku! Emlékszel arra,hogy mi történt mielőtt idekerültél?
-Deku: Nem....igazán...
-Bakugou: Igen,ettől féltem...

-Ekkor felnézett,a plafont bámulva sóhajtott egyet,majd visszanézett Dekura...
-Most kérdezek tőled egy fontos,dolgot! Jól figyelj rám!
-Te...mégis mire emlékszel velem kapcsolatban?

-Deku furcsának találta a kérdést,de nem csak azt, Bakugou arckifejezése is furcsa volt számára...olyan....szomorúnak tűnt..

-Deku: Én... emlékszem,arra a napra amikor megismertelek,mindig piszkáltál...akkor is,és ez most sem változott! Hiába próbáltam menekülni előled,te mindig a sarkamban voltál,és ott ártottál ahol a legjobban fáj! Egy idő után rájöttem,hogy utállak! De mégis...még...így is barátomként tekintek rád,annak ellenére.....hogy....félek...tőled...(az utolsó szavakat még kimondva vesztette eszméletét).

-Bakugou csendben bámult a semmibe egy ideig,nem tudta feldolgozni mi történik...közben Dekut szorongatta,mire egy könnycsepp csordult ki a szeméből,majd megállíthatatlanul folytak a könnyei. Hangosan zokogott!

-Kívülről csend volt,túl nagy csend...Kirishima,Denki,Ida,Todoroki és Uraraka léptek be az ajtón,azonnal oda rohanva hozzájuk!

-De Bakugout semmi nem érdekelte,nem tudta,mihez fog majd kezdeni ezután...hogy felejthette el őt az a személy akit a legjobban szeret...

Ne haragudjatok,hogy így eltűntem.
Nem volt időm írni,de mindenképp be szeretném fejezni ezt a történetet! Még ha kicsit lassan is..😅❤️