Mintha nem lenne holnap | KageHina | ✓

22.

Hevesen csattantunk egymásnak, amitől fogaink összekoccantak, de az az apró fájdalom nem tartott vissza, hogy a térdére támaszkodva előrébb nyomuljak. A mellkasom az övéhez simult, miközben a kezem egyre feljebb vándorolt a combján, mígnem az ágyékához ért. Még a fülemben zubogó vér ellenére is hallottam, hogy felnyög  az érintésemre.

A testem reszketni kezdett a benne felgyülemlett feszültségtől, amitől meg kellett szabadulnom, méghozzá gyorsan. Aztán pedig nagyon lassan...

Amint végigdöntöttem az ágyban, keze a fenekemre simult, amitől megugrott az amúgy is hevesen verő szívem. Előre hajolt, szája a nyakamra tapadt, mialatt még szorosabban nyomta teljes testét nekem.

- Ha tudnád, hogy a tegnap este előtt is hányszor álmodoztam ehhez hasonló jelenetekről... - karistolt végig a fogával a fülem alatt, amitől megborzongtam.

A hangjának érdes bujasága bemászott a bőröm alá, hogy egészen kellemes bizsergésbe vonjon. Kezét visszahúzta fenekemről, amitől csalódás uralkodott el minden végtagomon, így panaszosan felnyögtem, amin elnevette magát.

- Kageyama...

- Milyen türelmetlen vagy - simított végig karomon. - Egyébként pedig...Tobio. Inkább a Tobiot hallanám abból a kívánatos szádból - nyalt végig említett részemen.

Pozíciót váltva, én kerültem alulra, majd felmordult, ahogy magamra húztam. Ajka az enyémnek simult, ami forró volt és puha, azonban heves. A nyelve mohón nyomult előre, én pedig boldogan hagytam, hogy birtokba vegye a számat. Másra sem vágytam jobban jelen pillanatban, mint elmélyülni ebben.

Ujjaimmal végigszántottam a hátán feszülő meleg bőrt, mire hüvelyke egyik mellbimbómon simított végig, ami áramütésként hatott a testemre. A fejem hátrahajlott, ahogy a szája az állam vonalán siklott lefelé, hogy a keze kényeztetését, a nyelvéére cserélje. Nem panaszkodtam érte, fenomenális érzés volt minden apró puszi, harapás, szívás, mintha csak erre teremtették volna a száját.

Miután elvált mellkasomtól, átfordítottam őt, majd letérdeltem mellé. Megkapaszkodtam alsója szélébe, majd már rutinosan - és a mai nap folyamán nem elsőre - húztam le róla az anyagot. Amint kiszabadult és ott meredezett előttem, muszáj volt hozzáérnem, amitől apró, szisszenő hang csúszott ki a fogai közül, ami kimondottan tetszett.

Ideje a számba...akarom mondani a kezembe venni az irányítást.

Most nem torpantam meg. Tenyeremet végigfuttattam combján, miközben végignyaltam szerszámán, amit így közelebbről megvizsgálva tökéletes méretűnek nyilvánítottam.

A kéjes hang, melyet hallatott, hideg fuvallatként siklott le a gerincem mentén, hogy lúdbőrössé tegyen. Mosolyogva pillantottam fel rá, miközben a számba vettem.

Kageyama szeme fennakadt, élesen szívta be a levegőt. Hajamba túrt, szemem sarkából pedig láttam, amint térdei megremegnek nyelvem huncut mozgására.

- Te jó ég...honnan tudsz te ilyeneket? - sóhajtotta.

Elégedettséggel töltött el minden elfojtott nyögése, de nem maradt sokáig egy helyben. Gyengéden emelte el fejem magáról, a hajamnál fogva, hogy egy leheletnyi csókot hintsen ajkaimra. Határozottan fektetett az ágyba, ahol pár pillanattal ezelőtt még ő is terpeszkedett. A keze közénk siklott, meg sem állt egészen nemességemig, mialatt pajkos mosollyal nézte arcom minden apró rándulását. A várakozás egyre szorosabban szorongatta bensőm, amint tekintetem a keze és a szemei között cikázott.

- T-Tobio... - suttogtam.

- Legyünk kvittek, mert amit leműveltél a száddal életem végéig a legszebb emlékeim közé fog tartozni.