Principessa

2.

 

Kai

Semmi kedvem nem volt a húgom családi vacsorájához. Két tárgyalásomat is el kellett halasztanom miatta. De mivel anyámnak fontos volt ez az egész, megpróbáltam jó képet vágni hozzá. Elvégre is mindig arra nevelt, hogy a család az első. Szent és sérthetetlen. De amióta Bethany elment, és itt hagyta a lányokat, semmi sem volt a régi. Az apám rám hagyta a hálózat vezetését, és ezután átértékelődött a család fogalma.
Kibaszott Bethany..ha nem lenne az anyám, már biztosan halott lenne. Szicíliában az ilyet általában komoly megtorlással büntetik. Hamarosan leszáll a magángépünk.
Csodáltam New York város fényeit, mindig is a második otthonomnak tekintettem. Bár amióta elvégeztem az egyetemet, és én vezetem a hálózatot, sajnos kevesebbszer jövök, mint azt szeretném. Az apám egész életemben erre a pozícióra készített, előbb tanultam meg fegyvert fogni, mint járni. Talán ezért is vagyok ilyen hideg és közömbös mindenkivel. De az én világomban ez kell, hogy jó legyek, hogy túléljek. Nem engedhetem meg magamnak a gyenge pontot.
Elvégre is, én vagyok Capo di tutti Capi, vagyis a legfőbb. A Cosa Nostra családjainak feje.
A vezér. Az egész világ tiszteli, és féli a nevem.
Ez olyasfajta hatalmat ad, amit egy átlag ember fel sem tudna fogni.
Miközben a gép leszállt, a szüleimet figyeltem. Harminc évnyi házasság után is tiszta szerelemmel néztek egymásra.
Közel a harminchoz, egyre kevésbé hiszek ebbe az egész szarságba. A szerelem nem nekem való. Nincs szükségem nőre és a vele járó állandó gondokra. A védelméről ne is beszéljünk, hiszen az ellenségeim alig várják, hogy legyen valaki az oldalamon, aki meggyengít.
A húgom az Upper East Side-on bérelt lakást az egyik barátnőjével, aki valamilyen hercegnő. Remélem ő nem lesz ott a vacsorán, mert nem igazán bírom az elkényeztetett, hisztis kislányokat. Amikor Emi összeköltözött vele, utána jártam, ki is ez a lány pontosan.
Az egész élete makulátlan. Tökéletes nevelés, elit iskolák, tiszta előélet, sehol egy botlás. Szinte biztos vagyok benne, hogy ezt valaki egy kicsit megtisztogatta. Eszembe jutott a kép, amit láttam róla, igazán szép lány. Persze, ki látott már ronda hercegnőt.
Az unokahúgaim, Lily és Izzy teljesen be vannak zsongva, szerintem azt gondolják, hogy egy mesefilmbeli hercegnő fog ajtót nyitni, és lesz repülő szőnyeg meg beszélő állatok.
Kellemes májusi este volt, a város nyüzsgött amikor kiszálltunk az autóból.
Emi szinte ránk vetette magát az ajtóból, és igazából eddig fel sem tűnt, hogy mennyire hiányzott. Kicsit örültem, hogy anyám mégis elrángatott. A szemem sarkából vettem észre az ajtó mellett álló lányt, éppen vette a kabátját. Emi hozzá fordult, és bemutatta a szüleimnek, a lányoknak, majd nekem.
Stephanie.
Bassza meg, teljesen leblokkoltam. Olyan érzés volt, mint amikor egy fába belecsap a villám. Visszavonom, hogy szép. Ő volt a leggyönyörűbb nő akit valaha láttam. Nem zavartattam magam, tetőtől talpig végigmértem, lassan, pontosan.
Picike és vékony volt, de mégis formás, látszott, hogy foglalkozik a testével. Napbarnított bőr, telt ajkak, hosszú, fényes fekete haj és tengerkék szemek, amikbe teljesen elvesztem.
Egész este nem tudtam másra koncentrálni, a farkam folyamatosan állt attól, ahogy a nadrágja ráfeszül a világ legjobb fenekére.
Mégis mi a franc van velem?
Tudtam, hogy össze kellene szednem magam, de mégsem tudtam levenni róla a tekintetem.
Úton a new yorki lakásom felé már háromszor néztem meg a képet, amit csináltam róluk. Látszott rajta, hogy nagyon szereti a gyerekeket, és az a mosoly, tényleg tökéletesnek tűnt.
Furcsa volt újra itt lenni, rég voltam már. Nem is igazán tudtam mit kezdeni magammal, hiába volt lassan éjfél, mégis úgy éreztem, tele vagyok energiával.
A gondolataim pedig tele voltak Stephanieval. Egy hívásomba került, és megvolt a telefonszáma. Hirtelen ötlettől vezérelve elküldtem neki a képet, és szinte egyből visszaírt.
Szóval még nem alszik.
Egyszer élünk.

Kai
- 'Van kedved meginni valamit?'

Stephanie
- 'Mii? Most?'

Nem utasított el, így gondoltam most vagy soha, már vettem a kabátom miközben írtam neki.

Kai
'Tizenöt perc múlva ott vagyok érted.'

Fogalmam sincs, hogy mit művelek. Hiszen ő a húgom legjobb barátnője, és hercegnő. De muszáj megismernem. Valami olyan ösztönös erő hajtott felé amit még sosem tapasztaltam.