Principessa

17.

14 hónappal később...

Stephanie

Augusztus eleje van, így Szicíliában még ezerrel tombol a hőség.
A kerti pavilonban ülve néztem, ahogy a szerelmem és a lányunk fogócskáznak a hátsó kertben, miközben a kávémat kortyolgattam.
Minden tökéletes volt.
Az elmúlt évben amíg lediplomáztam Kai és Izzy ideiglenesen Amerikába költöztek, hogy együtt lehessünk. Tavaly ősszel fogadtuk hivatalosan is örökbe Izabelt, és azóta egy családként élünk.
A diplomaosztóm után vissza jöttünk Szicíliába, vettünk egy nagyon szép tengerparti házat, és az idei nyár nagy részét már itt töltöttük, illetve sokat utaztunk. Szeptemberben Izzy megkezdi az óvodát, és miután beszoktattuk én is munkát vállalok, amit persze Kai nevetségesnek tart, és hallani sem akar róla. De nyilván nem azért tanultam ennyi éven át, hogy eltartott, otthon ücsörgő nő legyek. Az nem az én asztalom.
- Anyaaaa, te vagy a ház! - sikította Izzy, miközben az ölembe vetődött.
- Jól van, most már elég a szaladgálásból, apád teljesen kipurcant. - mondtam nevetve.
Kai arcon csókolt, és leült mellénk.
A kapcsolatunk semmit sem változott. Pont ugyan olyan szerelmesek voltunk, mint az elején. Nagyon igyekszik jó családfő és apa lenni, ami tudom, hogy a munkája mellett megterhelő és rengeteg áldozattal jár.
Este elaltattam Izzyt, ezután a fürdőbe mentem engedni magamnak egy kád vizet.
- Csatlakozhatok? - Kai karjai körbeölelték a derekam, miközben a nyakamat puszilgatta.
Szembe fordultam vele, és imádtam, ahogy a tekintete, lassan végigmérte a meztelen testem.
Beszálltunk a vízbe, és azonnal az ölébe húzott.
- Annyira szeretlek. - morogta bele a számba, miközben megemelte a csípőm, hogy belém hatolhasson. Lassan mozogtam rajta, kiélveztem a farka minden centijét, miközben elvesztem a csókjai közt.
Ezt sosem fogom megunni. Ő volt az én kibaszott drogom, és istenemre mondom, a függőségem klinikai eset volt.
Holnap elutazik pár napra munka ügyben, mi pedig a szüleinél leszünk Izzyvel. Sosem voltam nyugodt, ha elutazik, pedig tudom, hogy hozzá tartozik a munkájához.
Eredetileg az anyámékhoz akartunk menni Monacóba, de valami halaszthatatlan programjuk lesz a hétvégén. Izzy nagyon szeretett ott lenni, számára varázsos volt a kastély és az ottani élet.
Számomra meg egy emlékeztető, hogy nagyon becsüljem azt az életet, amit Kaitól kaptam. A szüleim unokájukként szerették a lányunkat, ami hatalmas meglepetésként ért.
Amikor bejelentettem, hogy egy szicíliai gengszterrel szándékozom élni, és örökbe fogadunk egy kislányt, arra számítottam, hogy kitagadnak a családból. Sőt, még az országból is kiutasítanak. Viszont nagy meglepetésemre egyiket sem tették. Bár a viszonyunk nem lett jobb, Kait egyenesen utálják, de a lányunkkal jól bánnak, így megtűrjük egymás társaságát.
Kai a szokásosnál feszültebb volt, annyit mondott, hogy húzós találkozója lesz egy nagyon fontos üzlettársával, így nem is nyaggattam tovább. Miután elindult a reptérre, én is felnyaláboltam Izzyt, és a birtokra mentünk.
Szerettem a szüleinél lenni, sok szép emlék köt ide az első közös nyarunkról. Elisabeth egy tündér, anyám helyett anyám lett, így még nagyobb örömmel tölt el, ha itt lehetek pár napot.
Emi még mindig Amerikában él, megismerkedett egy menő üzletemberrel, akivel már azóta össze is költöztek. Nagyon sajnálom, hogy keveset találkozunk, de szinte minden este beszélünk video-híváson. Örülök neki, hogy végre ő is boldog, nagyon megérdemelte már hogy legyen mellette valaki.
Kai két nap múlva érkezett meg, és egyből ide jött. Az arca megviselt volt, a szemei karikásak, és olyan sötétzöld volt a tekintete, mintha véget nem érő vihar tombolna benne.
Nagyon megijesztett. Mielőtt bármit is mondhattam volna, a karjaiba vont.
- Kai, mi a baj? Megijesztesz.
- Nincs semmi baj édesem, csak kimerítő volt ez a két nap, és borzalmasan hiányoztatok. Gyertek, menjünk haza.
Két kezem közé fogtam az arcát, és aggódó tekintettel fürkésztem. Lágy csókot nyomott a számra majd kivillantotta az ezer wattos mosolyát, amitől enyhült az aggodalmam.
- Te is hiányoztál. - mondtam.
Miután haza értünk együtt megvacsoráztunk, majd megfürdettük és lefektettük Izzyt.
Minden normálisnak tűnt.
Ahogy becsuktam a szobánk ajtaját, az ölébe kapott, és mohón csókolni kezdett miközben az ágyba vitt. A szája alig szakadt el a bőrömtől, olyan volt, mint egy éhező, aki végre ételhez jutott. Úgy szeretkezett velem egész éjjel, mintha soha többé nem tehetné, mintha nem lenne holnap. Eszelős volt.
Miután elaludt, óvatosan végig simítottam az arcán. Borzalmasan rossz előérzet fészkelte be magát a gyomromba, ami következő két hétben be is igazolódott.
Kai teljesen kifordult magából, rá sem lehetett ismerni. Napokra eltűnt, a telefonját sem vette fel ha hívtam, ráadásul sokszor részegen jött haza. Mivel semmit sem értettem, folyamatosan kérdezgettem, ami miatt még feszültebb lett, és rengeteget veszekedtünk. Szinte hozzám sem ért, kerülte a tekintetem, napokig csak elmentünk egymás mellett. Borzalmasan éreztem magam. Rettegtem.
Napközben felvettem az álarcom, hogy Izzy a lehető legkevesebbet vegyen észre ebből az egészből, de éjszakánként csak rágódtam, és próbáltam rájönni, mi történik velünk. Vele.
Arra gondoltam, hogy van más, hogy talált valakit. Folyton azzal nyugtattam magam, hogy nem lehet, nem tenné ezt velünk.
De mégis minden jel arra utalt.
Mikor ismét második napja, hogy nem jött haza, összeszedtem minden bátorságomat, elvittem Izzyt a birtokra, és elindultam megkeresni.
Először az irodájába mentem, ami üres volt. Szóval valószínűleg nem dolgozik.
Mikor bekanyarodtam a belvárosi lakása utcájába, már a hányás kerülgetett a felgyülemlett feszültségtől. Komolyan, szerintem egész Palermo áram ellátását tudtam volna fedezni.
A portás elkerekedett szemekkel nézett rám, majd neki állt makogni, hogy Kai nincs itthon. Micsoda barom, hiszen itt áll a kocsija amivel eljött otthonról, a mélygarázsban. Még valamit mondani akart, de intettem a kezemmel, ezzel jelezve neki, hogy kár a gőzért.
A liftbe lépve már tudtam..
Tudtam, hogy mit fogok látni. És azt hittem, felkészültem rá. De amikor kinyílt az ajtó, olyan látvány tárult elém, amire képtelenség lett volna felkészülni.
Kai a kanapén ült, nekem háttal, ölében egy meztelen szőke nővel. Talán szexeltek, talán csak csókolóztak, nem tudom.
Az agyam teljesen felmondta a szolgálatot. Ahogy visszaléptem a liftbe, még tompán hallottam, hogy valaki a nevemet kiálltja, de már csak egy valami érdekelt.
Eltűnni innen, ebből az országból, mindentől távol lenni, ami Ő.
Szinte robot-üzemmódban siettem az autóm felé, amikor valaki elkapta hátulról a karom.
Ő volt az.
Észre se vettem, hogy utánam jött.
- Steph, várj már..én annyira sajnálom. Beszéljünk, kérlek. - mondta.
Magamra öltöttem a lehető legmegvetőbb jégkirálynő álarcom. Nem hagyhattam, hogy akár egy könnycseppemet is lássa, éppen eléggé megalázott már.
- Rendben, beszélj akkor. Hallgatlak.
- El akartam mondani, esküszöm..Nem akartam, hogy így tudd meg. Nem akartalak bántani, csak egyszerűen megtörtént.
Minden egyes szava olyan volt, mintha kést forgatna a szívembe.
- Mióta, Kai? Mióta tart?
Lesütötte a szemét.
- Nagyjából egy hónapja ismertem meg. Próbáltam küzdeni ellene, de beleszerettem.
Ez volt a végső döfés, a szívem ennyit bírt. A könnyeim patakokban folytak az arcomon. Mélyen a szemébe néztem.
- Soha többé ne gyere a közelembe.
Hajnalban lüktető fejfájásra ébredtem.
Nem tudom mikor aludhattam el. Az emlékek úgy záporoztak a szemem elé, mintha csak egy rossz horror filmet néznék.
De ez nem egy film volt. Ez a valóság.
Ordítottam a fájdalomtól, a könnyeim nem szűntek. Nagyjából egy órás sírás után a telefonomért nyúltam, és felhívtam Emit.
- Stephanie, ha jók a számításaim, nálad hajnali négy van, miért hívsz ilyenkor?
Nem tudtam megszólalni, csak zokogtam.
- Jesszusom, Steph, mi a baj? Mondj már valamit kérlek.
- Vége van Emi, vége. Megcsalt, érted? Fel sem tudom fogni.
- Tessék? Az lehetetlen, itt valami félreértés van, a bátyám szeret téged, sosem tenne ilyet.
- Em, a saját szememmel láttam a lakásán egy meztelen szőkével az ölében.
- Hogy a picsába történt ez meg? Azonnal odarepülök. Csak tarts ki, és ne csinálj semmi butaságot. Próbálj meg aludni egy kicsit, jó? Nagyon szeretlek.
Elkezdtem összepakolni a ruháimat, majd délelőtt elmentem Izzyért. Egy dologban voltam biztos, abban, hogy őt magammal viszem.
A szülei döbbent csenddel fogadták a dolgokat, és nem állítottak meg. Már épp indulni készültünk, amikor belépett Kai.
- Mégis hová viszed Izabelt?
- Haza. Monacoba.
Gyilkos tekintettel meredtünk egymásra.
- Nem viheted ki az országból az engedélyem nélkül.
- Ne próbálj megállítani, Kai. Geci szarul fogsz járni.
Szinte köptem a szavaim felé.
- Elég. Az apja hangja zökkentett ki a vitánkból.
- A gyermeknek az anyja mellett a helye. Fiam, te döntöttél, hogy a családod helyett egy idegen nővel töltöd az időd, így most viseld a következményeit.
- Köszönöm.
Hálás mosolyt küldtem az apja felé, majd az autóhoz indultunk.
Kai pár méteres távolságból követett minket.
- Köszönj el apádtól, Izabel. Most egy kis időt a mamiéknál fogunk tölteni, a palotában.
Miután elköszöntek, és bekötöttem Izzyt az ülésébe, és még egy utolsó pillantást megengedtem magamnak.
Valami volt a szemébe, abba, ahogy engem nézett. Valami, ami miatt magam sem értem, de megsajnáltam.
- Bármikor elhozhatod, vagy eljöhetsz meglátogatni. Majd az ügyvédem megkeres ezzel kapcsolatban. A lakásban nagyjából mindent összepakoltam, de majd küldök valakit ezügyben is.
Nem szólt semmit, csak lassan bólintott, én pedig beültem a vezető ülésbe, vettem egy nagy levegőt, a gázra léptem, és elindultunk az új életünk felé.