Principessa

11.

Kai

Ez után a két nap után számomra egyértelművé vált, hogy mit akarok.
Őt akarom. És én mindig megkapom, amit akarok.
Miután visszavittem a birtokra, találkoztam a legjobb barátommal és egyben üzlettársammal Leoval, mivel ki kellett mennünk megnézni egy vidéki szállítmányt.
- Olyan más vagy haver, történt valami amiről tudnom kéne? - kérdezte a kocsiban.
- Nincs semmi érdekes. Csak a szokásos.
Nem tudtam letörölni a vigyort a képemről.
- Na nem, ezt nem veszem be, kamuzol. Gyerünk, ki vele!
- Jól van na. Szóval az van, hogy megismertem valakit. Egy lányt. És ez a lány talán jobban kell, mint eddig bárki.
- Na ne, ezt nem hiszem el. Aztakurva, te szerelmes vagy. Ember, annyira vártam már, hogy végre nálad is eljöjjön ez a pillanat. Hogy-hogy nem jöttem rá már egyből, nem is értem.
- Nem igazán tudom, hogy milyen az, amikor az ember szerelmes.
- Hát, ezt könnyen kideríthetjük. Milyen amikor vele vagy?
- Ez most komoly? Ne csináld már, Leo, ciki vagy.
- Most mi bajod van? Barátok vagyunk, én is elmondok neked mindent.
Nagyot sóhajtottam. Nem is tudom, hogyan tudnám szavakba önteni.
- Vele olyan könnyű minden, érted. Megállíthatatlannak érzem magam, tele vagyok energiával. Folyton rá gondolok, vele akarok lenni, és mindent úgy akarok csinálni, hogy neki jó legyen. Boldoggá akarom tenni, mert kurva jó érzés amikor látom őt nevetni. Bármire képes lennék érte.
- Oké, csak még egy kérdés. Lefeküdtetek?
Önelégült arcából egyből tudtam, hogy mire is kíváncsi.
- Igen. És igen, igazad volt.
Forgattam a szemem.
Évekkel ezelőtt hülyének néztem, hogy leragadt egy nőnél. Akkor még nem értettem, hogy miért jó mindig ugyan ahhoz vissza menni, ha minden nap megdughatsz mást.
Akkor azt mondta, hogy egyszer majd én is megtapasztalom, hogy mi a különbség a dugás és a szeretkezés között, és utána minden megváltozik.
És azt hiszem most már én is tudom miről beszélt. Amikor Steph először élvezett el úgy, hogy közben teljesen benne voltam, csak arra tudtam gondolni, hogy milyen kibaszott gyönyörű, és hogy milyen kibaszott szerencsés vagyok hogy ezt láthatom. Soha többé nem akarok más nőt.
- Szerelmes vagy belé.
Úgy mondta ezt ki, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Számomra viszont nagyon is új volt a helyzet.
- Kitudja, talán csak egy fellángolás, és el is múlik majd.
Ehhez hasonlókkal nyugtattam magam.
- Rendben, ha te mondod. És mit szólnál, ha mondjuk valaki másé lenne? El tudnád őt képzelni úgy, hogy más férfi csókolja? Biztos nagyon dögös, ha ennyire megfogott.
Már a gondolatától is megfeszültem, az ujjaim elfehéredtek a kormányon.
- Jól van haver, nyugi. Ezzel mindent elmondtál. Szerelmes vagy, még pedig nagyon.
Jót nevetett rajtam.
Haza felé bejött egy kávéra, és jött még két üzlettárs is, aláírni pár papírt és megbeszélni a továbbiakat.
A lányok a kertben játszottak, és én nem is igazán tudtam koncentrálni. A múlt éjszakára gondoltam, és párszor feléje pillantottam. Amikor találkozott a tekintetünk, elmosolyodott, és az alsó ajkába harapott, mintha ő is arra gondolna, amire én.
Basszus, mennyire szeretném már én is megkóstolni újra az ajkait.
- A kurva életbe, ezt most nem mondod komolyan, ugye? Miért pont ő? Te nem vagy normális!
- Miről beszélsz Leo?!
- Arról, hogy megdugtad Monaco hercegnőjét, és bónuszként még bele is zúgtál! A csaj nem a mi súly csoportunk. Gondolkozzál már!
- Nem lesz gond. Megoldom.
- Kurva nagy szarban vagy, haver.
Mintha nem tudnám.
Mire mindenki elment, ezek ketten megléptek. Remek, azzal nem számoltam, hogy a húgom lenyúlja a csajom éjszakára.
Lezuhanyoztam, és az ő szobájába mentem. Legszívesebben utánuk mentem volna, hogy elhessegessek minden nemkívánatos köcsögöt mellőle, de nem akartam hogy azt gondolja, hogy egy kontrollmániás féltékeny őrült vagyok. Így csak bebújtam az ágyába, és vártam, nemsokára pedig Izzy is csatlakozott hozzám. Szegény kis törpikém nem rám számított, de kis habozás után úgy tűnt beéri velem is.
Halk motoszkálásra ébredtem, aztán Stephanie bújt be a másik oldalra. Nagy nehezen rávettem, hogy jöjjön mellém, és végre átölelhettem. Egész nap ezt vártam, olyan jó volt érezni a puha bőrét és az édes illatát.
A reggelt hármasban töltöttük, leginkább Izz diktálta a programot, sokat játszottunk.
Ideges voltam, mert délután be kellett mennem az egyik cégemhez, pedig ez Steph utolsó estéje itt. Valami különleges helyre kellene elvinnem, és valami különlegeset kellene neki mondanom, hogy megérje neki visszajönni. Vagy inkább el se menjen, az lenne a legjobb.
Végül a Szív-hegyre hoztam őt, és megvettem minden édességet, amit szeret.
Tudtam, hogy elő kell varázsolnom egy számomra eddig ismeretlen, romantikus Kait, és be kell dobnom az all-int.
Hát bedobtam, és elbuktam.
Szerelmet vallottam neki, de Stephanie nem kért belőlem. Az este így nagyon gyorsan véget ért.
Az utolsó esténk.
Borzalmasan éreztem magam, dühös voltam, csalódott és reményvesztett.
Szánalmas volt az egész szituáció.
Nem kértem a további megaláztatásból, ezért kiraktam otthon, és bementem a városba az egyik régi törzshelyemre, és találkoztam Leoval.
- Minden oké, Kai? - kérdezte.
- Hagyjuk.
Lehajtottam három whiskeyt.
A klub tele volt, a többiek beszélgettek, de én meg sem hallottam, hogy miről. Nem is érdekelt. Nem így terveztem ezt az estét.
Már nem számoltam a whiskeyt, amikor hozzám simult egy szőke nő. Nem volt rossz, talán el is vihetném egy körre. Talán erre lenne szükségem. Meghívtam egy italra, nem kellett sok idő és már rám is mozdult, kezét a belső combomra tette, és elkezdte csókolni a nyakam.
Nem megy, a farkam meg se mozdul. Mi a franc?
Hátulról belemarkoltam a hajába, és az ölembe húztam, mire hangosan felnyögött.
Stephanie.
Becsuktam a szemem és őt láttam.
- Boccs, ez ma nem fog összejönni. - mondtam a nőnek, miközben eltoltam magamtól.
Picsába az egésszel.
A pulthoz mentem és kértem még egy italt.
Valaki meglökött, és amikor hátra fordultam, egy férfi dühösen meredt rám.
- Tartsd magad távol a csajomtól, mert szétverem a fejed, te barom.
Először nem tudtam miről beszél, majd elkapta az egyik kezét a kis szöszi, és türelmetlenül toporzékolt mellette. Így már értem.
- Inkább te figyelj jobban a csajodra, szinte könyörgött, hogy hagy szopja le a faszom. Ha nem tudod kielégíteni rendesen küldd hozzám, majd én elrendezem.
Rákacsintottam a csajra, amitől a faszinak majdnem szétrobbant a feje.
Nekem esett.
Meggondolatlan döntés.
Négy ütést bírt, egész jó teljesítmény.
- Mi a fasz van Kai? Teljesen elment az eszed?
- Mondtam már Leo, hogy nincs semmi, szállj már le rólam.
Megigazítottam az ingem, és elindultam kifelé.
- Otthon kellene lenned a lánnyal, akiért annyira odavagy, helyette itt randalírozol, mint egy tinédzser. Engem akarsz hülyének nézni?
- Stephanie dobott, oké? És most már tényleg hagyj.
- Hé, haver, mi történt? Talán tudok segíteni.
Leonak évek óta felesége van. Lehet, hogy tényleg tudna tanácsot adni.
Elmondtam neki röviden.
- Szerintem nem kéne feladnod. Amikor összejöttünk Adrianaval az élet elénk is sok akadályt görgetett, hiszen te is tudod. Ha szereted őt, harcolj érte. Faszságnak hangzik, de hidd el, megéri. Láttam, hogyan mosolygott rád.
- Ja, mosolygott, aztán meg közölte, hogy nem kér többet belőlem.
- Biztosan hatalmas nyomás alatt van a pozíciója miatt, ő nem egy átlagos lány, hanem egy hercegnő. Nem gondolod, hogy csak fél a következményektől? Ijesztő lehet a világod egy olyan lánynak, aki egy királyi udvarban nevelkedett. Meg amúgy is, ki látott hozzátok hasonló párt? Senki. Olyan, mint valami fantasy film, amiben a Pokol ura beleszeret egy angyalba.
Itt már mind a ketten felnevettünk.
Lehet, hogy igaza van. Rázúdítottam Stephre az érzéseimet anélkül, hogy beszéltünk volna az övéiről, és a lehetőségeinkről. Túl hirtelen akartam, hogy döntsön.
- Kössz Leo, most jobb lesz, ha haza megyek, alszok és átgondolom a dolgokat, majd beszélünk.
A belvárosi lakásomba mentem, ha a birtokra megyek, képtelen lettem volna távol maradni az ágyától. A zuhanyzóban a forró víz égette a sebes bütykeim, de még ez sem terelte el a gondolataim arról, amikor pár napja vele voltam ebben a zuhanyzóban. A farkam természetesen azonnal reagált a képre, ahogy az egyik lábát felemelve mozgok benne.
Sosem volt még dolgom hozzá hasonlóval, egy kibaszott istennő.
Egész éjjel csak kattogott az agyam, hogy mit csináljak. Valamikor reggel aludhattam el, ezért kora délután keltem fel.
Csak járkáltam és néztem az órát. Fél óra, és indul a gépe.
Oda kell mennem.
Padlógázzal repültem végig a városon, hogy odaérjek.
Már a gépnél búcsúzkodott Emitől, amikor megérkeztem. Nagyon fáradtnak tűnt, szemei duzzadtak voltak a sírástól. Ahogy közeledtem felé, az öklömre nézett, ami a tegnapi kis balhétól sebes lett. Aggódóan összehúzta a szemöldökét.
Nem akartam, hogy mondjon bármit is. Nem kellett mondania semmit, még nem. Csak azt akartam, hogy tudja, van idő, és hogy én várok rá. Minden szerelmemet, vágyamat beleadtam a csókba, hogy érezze, amit én érzek.
Érezte.
Olaszul beszéltem hozzá, mert tudtam, hogy azzal le tudom venni a lábáról, még akkor is, ha nem ért mindent. Azt mondtam neki, hogy ő a mindenem.
Nem tehettem mást, csak vártam. Vártam, hogy visszajöjjön.
Másnap Emi elküldött egy képet róla, csodálatosan nézett ki abban a ruhában. Csorgott rá a nyálam. Nem bírtam ki, írtam neki egy SMS-t.
Nem válaszolt.
Próbáltam minél több munkát sűríteni az estébe, hogy nehogy utána menjek. Sikerült is, mert hajnali kettőkor még mindig nem végeztem.
Csörgött a telefonom, amikor megnéztem, a kijelzőn Stephanie neve jelent meg. Megijedtem, ösztönből tudtam, hogy valami baj van, így már indultam is a kocsi felé miközben felvettem.
Rémült volt, remegett a hangja, de a lakásomban van. Ez jó jel, ott nem eshet baja. De mi van, ha már esett? Akkor is hozzám fordult. Ez is pozitívum.
Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, és bárhogy nyomom a gázt, innen tuti fél óra kell amíg odaérek hozzá. Egyre idegesebb lettem, sose teltek még ilyen lassan a percek.
Amikor beléptem a lakás csendes volt, csak az éjjeli fény világított a szobába, Steph látszólag nyugodtan aludt. Levetkőztem, és bebújtam mellé. Amikor magamhoz húztam felém fordult, és összegömbölyödve a mellkasomhoz bújt. Nyugtalanul vette a levegőt.
Megsimogattam a haját, és próbáltam kérdezgetni, hogy mi történt.
- Csak ne engedj el, kérlek.
Majd megszakadt a szívem a hangja hallatán, de végül hagytam aludni, egyben van, itt van, és ezen kívül semmi más nem számít. Majd reggel együtt megküzdünk vele, bármi is bántja.
Ugyan úgy keltem, ahogy elaludtam. Még mindig szorosan hozzám bújt, és békésen szuszogott. Pár percig csak feküdtem, és élveztem, ahogy a teste hozzám simul, aztán úgy döntöttem felkelek, és rendelek valami reggelit, biztos éhes lesz amikor felébred.
De arra a látványra legrosszabb rémálmomban sem számítottam, ami akkor fogadott, amikor kisöpörtem a haját az arcából.
Egy csúnya, lila zúzódás volt a járomcsontja felett, végig a halántékánál.
Mi a fasz? A kezem remegni kezdett az idegtől.
Óvatosan lefejtettem magamról a kezét és felültem az ágyban. Akkor láttam meg, hogy a csuklója és az alkarja is tele van véraláfutásokkal.
Na, itt már elszállt az agyam. Valaki bántotta.
Abban a pillanatban lassan kinyitotta a szemét, és nyújtózni kezdett. Ahogy mocorgott, odakapta a kezét a halántékára, és ijedten rám nézett.
- Megmagyaráznád, hogy mégis hogy a kurva életbe került egy hatalmas zúzódás a halántékodra, és miért van kék foltokkal tele az alkarod?
Gyorsan felpattant az ágyból, és a fürdőszobába ment, én meg mentem utána.
A tükör előtt állt, tágra nyílt szemekkel.
- Stephanie!
A kelleténél jobban felemeltem a hangom, mire összerezzent, és az arcán legördült egy könnycsepp.
Azonnal magamhoz húztam.
- Kicsim, figyelj rám, ezeken kívül van más sérülésed?
- Nincs.
- Biztosan?
- Biztosan.
Felkaptam, és vissza vittem az ágyba.
- Elmondod nekem, hogy mi történt?
Simogattam és puszilgattam a feje búbját.
Hosszú percek múlva elhúzódott, és a szemembe nézett.
- El. De van valami, ami ennél is fontosabb. Ami miatt igazából vissza jöttem.
Mi lehet annál fontosabb, hogy valaki kezet emelt rá? Próbáltam higgadt maradni, de nagyon nehezen ment.
- Szeretlek, Kai. Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak, mert rosszul reagáltam. És sajnálom, hogy el kellett mennem ahhoz, hogy rájöjjek, nagyot hibáztam. Mert amit akkor ott mondtál, az nekem a világot jelenti. Te jelented a világot nekem.
Ezt most tényleg kimondta? Olyan boldogságot éreztem, mint még előtte soha.
Egy pillanatra elfelejtettem minden gondot, és az ölembe húzva megcsókoltam.
Borzalmasan hiányzott már. Amikor a keze lejjebb vándorolt a hasamon megálltam.
Mit művelek?
A szerelmem megsérült, tudnom kell, hogy mi történt.
- Steph, elég. Megsérültél. Erről beszélnünk kell. Nincs terelés, kislány.
Nagy levegőt vett.
- Rendben, de meg kell ígérned, hogy megpróbálsz higgadt maradni, rendben?
- Tudod, hogy ilyet nem ígérhetek. Szicíliai vagyok. De azt megígérem, hogy téged semmilyen körülmények között nem foglak bántani, soha.
Megsimogattam az arcát.
- Hát jó. Hosszú és undorító sztori, de megpróbálom összefoglalni.
Az ágy legtávolabbi részébe húzódott, ami egy nagyon rossz előjel, de tiszteletben tartottam.
- Tizenhat éves koromban ismertem meg az előző párom, a szüleim által. Franciaország egyik legbefolyásosabb családjába született. Apám és az ő apja fontos diplomáciai kapcsolatot tartottak fent a két ország között.
Onnantól kezdve mindent úgy alakítottak, hogy Louis és én egy pár legyünk. Ez így is lett, minden nagyon jól alakult, kivéve azt, hogy nem tudtam szerelmes lenni. Folyamatosan azt sulykolták belém, hogy nem fontos, majd kialakul, ez a kötelességem, gondoskodni az országomról. Két évig bírtam, és amikor betöltöttem a tizennyolcat, megmondtam a szüleimnek, hogy Amerikába szeretnék menni tovább tanulni és szakítok Louissal. Az összes lehetséges módon megpróbáltak szabotálni, szépen és csúnyán is.
Idegesen felpattant, és a konyha felé indult.
- Innom kell valamit, te kérsz?
- Kérek.
Visszatért két pohár whiskeyvel a kezében. Nagyot kortyoltam belőle, és folytattam.
- Szóval, szombat este volt, amikor elmondtam Louisnak, hogy nem tudom ezt tovább csinálni, és legyen vége. Normális voltam, beavattam a jövőbeli terveimbe, észérveket használtam, ő nem volt ennyire lojális hozzám.
Az első két ütés nagyon fájt, pontosan emlékszem rá. A többi már tűrhető volt. Küzdöttem, ahogy csak tudtam, de annyira szorította a torkom, hogy egy idő után már alig láttam, és volt pár pillanat, amikor azt sem tudtam, hogy ez most a valóság-e. Még tompán érzékeltem, ahogy szétfeszíti a lábaim, meg az elejére..Annak..
Az utolsó gondolatom az volt, hogy meg fogok halni. A kórházban tértem magamhoz, ő maga vitt be, azt mondta, hogy így talált rám. A szüleink eltussolták az egészet, rengeteg pénz cserélt gazdát, de mindig bennem volt az az érzés, hogy engem hibáztatnak mindenért.
Tegnap este ott volt, utánam jött a mosdóba, és sarokba akart szorítani, de elmenekültem. A fejemet akkor ütöttem be, amikor meglökött és neki estem a mosdó szélének. Más nem történt, azonnal ide jöttem utána.
Lehúzta a maradék italt, és könnyes szemekkel rám nézett. Semmit sem tudtam kiolvasni a tekintetéből.
- Most undorodsz tőlem? - kérdeztem.