Principessa

11.

                                      

Kai

Miután visszavittem a birtokra, találkoztam a legjobb barátommal és egyben üzlettársammal Leoval, mivel ki kellett mennünk megnézni egy vidéki szállítmányt, és egyébként is rám fért most egy barát.
- Olyan más vagy haver, történt valami amiről tudnom kéne? - kérdezte a kocsiban.
- Nincs semmi érdekes. Csak a szokásos..
- Na nem, ezt nem veszem be, kamuzol. Gyerünk, ki vele!
- Jól van na. Szóval az van, hogy megismertem valakit. Egy lányt. És ez a lány talán jobban kell, mint eddig bárki.
- Na ne, ezt nem hiszem el, te szerelmes vagy. Ember, annyira vártam már, hogy végre eljöjjön ez a pillanat. Hogy-hogy nem jöttem rá már egyből, nem is értem.
- Nem igazán tudom, hogy milyen az, amikor az ember szerelmes.
- Hát, ezt könnyen kideríthetjük. Milyen amikor vele vagy?
- Ez most komoly? Ne csináld már, tudod, hogy ez nem az én műfajom.
- Most mi bajod van? Barátok vagyunk, én is elmondok neked mindent.
Nagyot sóhajtottam. Nem is tudom, hogyan tudnám szavakba önteni.
- Vele olyan könnyű minden, érted. Megállíthatatlannak érzem magam, tele vagyok energiával. Folyton rá gondolok és mindent úgy akarok csinálni, hogy neki jó legyen. Boldoggá akarom tenni, mert kurva jó érzés amikor látom őt nevetni.
- Lefeküdtetek?
Önelégült arcából egyből tudtam, hogy mire is kíváncsi.
- Igen. És igen, igazad volt. - forgattam a szemem.
Évekkel ezelőtt hülyének néztem, hogy leragadt egy nőnél. Akkor még nem értettem, hogy miért jó mindig ugyan ahhoz vissza menni, ha minden nap megdughatsz mást.
Akkor azt mondta, hogy egyszer majd én is megtapasztalom, hogy mi a különbség nők és A Nő között.
És azt hiszem most már én is tudom miről beszélt. Azon az éjszakán csak arra tudtam gondolni, hogy milyen kibaszott gyönyörű, és hogy milyen kibaszott szerencsés vagyok, hogy ezt láthatom.
- Szerelmes vagy belé.
Úgy mondta ki, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, számomra viszont nagyon is új volt a helyzet.
- Kitudja, talán csak egy fellángolás, és elmúlik majd. Amúgy is tök mindegy, mert nem kellek neki.
- Miből gondolod?
- Ő saját maga mondta, sőt, hibának nevezett. - mondtam keserűen.
- Auu, haver. Az szívás. Egyébként ki az a csaj, találkoztam már vele?
- A húgom egyik barátnője.
- Ugye nem az a barátnője?
Nem válaszoltam, gondoltam a hallgatásom bőven elég.
- A kurva életbe, ezt most nem mondod komolyan? Te nem vagy normális! Jézusom, te megdugtad Monaco hercegnőjét, és bónuszként még bele is zúgtál! Az a csaj nem a mi súly csoportunk.
- Nem lesz gond. Megoldom.
- Megoldod, mi? Kurva nagy szarban vagy, haver.
Mintha nem tudnám.
Képtelen voltam haza menni, pedig tudom, hogy holnap hazarepül. Borzalmasan éreztem magam, dühös voltam, csalódott és reményvesztett.
Szánalmas volt az egész szituáció.
A klub ma is tele volt, az emberek beszélgettek körülöttem, de én meg sem hallottam, hogy miről. Nem is érdekelt. Nem így terveztem ezt az estét.
Már nem számoltam a whiskeyt, amikor hozzám simult egy szőke nő. Nem volt rossz, talán el is vihetném egy körre. Igen, ma erre lenne szükségem. Meghívtam egy italra, nem kellett sok idő és már rám is mozdult, kezét a belső combomra tette.
Nem megy, a farkam meg se mozdul.
Mi a franc?
Hátulról belemarkoltam a hajába, és az ölembe húztam, mire hangosan felnyögött.
- Boccs, ez ma nem fog összejönni. - mondtam a nőnek, miközben eltoltam magamtól.
Picsába az egésszel.
A pulthoz mentem és kértem még egy italt.
Valaki meglökött, és amikor hátra fordultam, egy férfi dühösen meredt rám.
- Tartsd magad távol a csajomtól, mert szétverem a fejed, te barom.
Először nem tudtam miről beszél, majd elkapta az egyik kezét a kis szöszi, és türelmetlenül toporzékolt mellette. Így már értettem.
- Inkább te figyelj jobban a csajodra, szinte könyörgött, hogy hagy szopja le a faszom. Ha nem tudod kielégíteni rendesen majd én elrendezem.
Rákacsintottam a csajra, amitől a faszinak majdnem szétrobbant a feje.
Nekem esett, ami lássuk be meggondolatlan döntés.
Négy ütést bírt, egész jó teljesítmény.
- Mi a fasz van Kai? Teljesen elment az eszed?
- Mondtam már Leo, hogy nincs semmi, szállj már le rólam.
Megigazítottam az ingem, és elindultam kifelé.
- Otthon kellene lenned a lánnyal, akiért annyira odavagy, helyette itt randalírozol, mint egy tinédzser. Engem akarsz hülyének nézni?
- Stephanie dobott, mit kaparjak még utána?
- Talán tudok segíteni.
Leonak évek óta felesége van. Lehet, hogy tényleg tudna tanácsot adni.
Elmondtam neki röviden.
- Szerintem nem kéne feladnod. Amikor összejöttünk Adrianaval az élet elénk is sok akadályt görgetett, hiszen te is tudod. Ha szereted őt, harcolj érte. Faszságnak hangzik, de hidd el, megéri. Biztosan hatalmas nyomás alatt van a pozíciója miatt, ő nem egy átlagos lány, hanem egy hercegnő. Nem gondolod, hogy csak fél a következményektől? Ijesztő lehet a világod egy olyan lánynak, aki egy királyi udvarban nevelkedett. Meg amúgy is, ki látott hozzátok hasonló párt? Senki. Olyan, mint valami fantasy film, amiben a Pokol ura beleszeret egy angyalba.
Itt már mind a ketten felnevettünk.
Lehet, hogy igaza van. Rázúdítottam Stephre az érzéseimet anélkül, hogy beszéltünk volna az övéiről, és a lehetőségeinkről. Túl hirtelen akartam, hogy döntsön.
- Kössz Leo, most jobb lesz, ha haza megyek, alszok és átgondolom a dolgokat, majd beszélünk.
A belvárosi lakásomba mentem, ha a birtokra megyek, képtelen lettem volna távol maradni tőle. Egész éjjel csak kattogott az agyam, hogy mit csináljak. Valamikor reggel aludhattam el, ezért kora délután keltem fel.
Csak járkáltam és néztem az órát. Fél óra, és indul a gépe. Próbáltam minél több munkát besűríteni, hogy nehogy utána menjek. Sikerült is, mert hajnali kettőkor még mindig nem végeztem.
Csörgött a telefonom, amikor megnéztem, a kijelzőn Stephanie neve jelent meg. Megijedtem, ösztönből tudtam, hogy valami baj van, így már indultam is a kocsi felé miközben felvettem.
Rémült volt, remegett a hangja, de itt van, Palermoban. Ez jó jel, itt nem eshet baja.
De mi van, ha már esett?
Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, és a szokásosabbnál is jobban nyomtam a gázt, pedig nincs messze a hotel, amiben megszállt. Egyre idegesebb lettem, sose teltek még ilyen lassan a percek.
Amikor ajtót nyitott és megláttam, olyan szintű düh áradt szét bennem amilyet még sosem éreztem.
- Megmagyaráznád, hogy mégis hogy a kurva életbe került egy hatalmas zúzódás az arcodra?
Az egész testem remegett az idegességtől.
- Stephanie!
A kelleténél jobban felemeltem a hangom, mire összerezzent.
- Szeretlek.
Csak ennyit mondott, és a karjaimba vetette magát. Olyan szorosan ölelt, mintha a bőröm alá akarna bújni, de képtelen voltam átadni magam.
- Steph, elég. Megsérültél, és tudni szeretném, hogy mi történt.
Nagy levegőt vett, elhúzódott és visszaült az ágyra.
- Rendben. De előre szólok, hogy undorító sztori.
A lehető legtávolabb húzódott tőlem, ami egy nagyon rossz előjel.
- Tizenhat éves koromban ismertem meg az előző párom, a szüleim által. Franciaország egyik legbefolyásosabb családjába született, a családjaink fontos diplomáciai kapcsolatot tartottak fent a két ország között.
Onnantól kezdve mindent úgy alakítottak, hogy Louis és én egy pár legyünk. Ez így is lett, minden jól alakult, kivéve azt, hogy nem tudtam szerelmes lenni. Folyamatosan azt sulykolták belém, hogy ez nem is fontos, majd kialakul, ez a kötelességem, gondoskodni az országomról. Két évig bírtam, és amikor betöltöttem a tizennyolcat, megmondtam a szüleimnek, hogy Amerikába szeretnék menni tovább tanulni és szakítok Louissal. Az összes lehetséges módon megpróbáltak szabotálni, szépen és csúnyán is.
Idegesen felpattant, és a minibárból kivett egy kis üveg whiskeyt, amit majdnem húzóra ledöntött.
- Szóval, szombat este volt, amikor elmondtam Louisnak, hogy nem tudom ezt tovább csinálni, és legyen vége. Normális voltam, beavattam a jövőbeli terveimbe, észérveket használtam. Nem fogadta jól.
Az első két ütés nagyon fájt, pontosan emlékszem rá. Küzdöttem, ahogy csak tudtam, de annyira szorította a torkom, hogy egy idő után már alig láttam, és volt pár pillanat, amikor azt sem tudtam, hogy ez most a valóság-e. Még tompán érzékeltem, ahogy szétfeszíti a lábaim, meg az elejére..Annak..
Az utolsó gondolatom az volt, hogy meg fogok halni. A kórházban tértem magamhoz, ő maga vitt be, azt mondta, hogy eldurvult a szexjátékunk. A szüleink eltussolták az egészet, rengeteg pénz cserélt gazdát, de mindig bennem volt az az érzés, hogy engem hibáztatnak mindenért.
Tegnap este ott volt, utánam jött a mosdóba, és sarokba akart szorítani. A fejemet akkor ütöttem be, amikor meglökött és neki estem a mosdó szélének. Más nem történt, azonnal ide jöttem utána.
Lehúzta a maradék italt, és könnyes szemekkel rám nézett. Semmit sem tudtam kiolvasni a tekintetéből, teljesen üres volt.
- Most undorodsz tőlem? - kérdezte.