Principessa

7.

                                 

Stephanie

Palermo belvárosa valami fantasztikus volt.
Imádtam az emberek mentalitását, a forgatagot, ami az utcákon volt.
Körbejártuk az összes luxus boltot, ettünk, ittunk, sétáltunk. Miután haza értünk kipakoltam mindent, lezuhanyoztam, és mivel a Perseidák éjszakája van, a szobám teraszára kuckóztam.
Amikor Kai csatlakozott hozzám, kicsit meglepődtem. Nem számítottam rá.
Egész este csak vicceskesett, úgy hülyéskedtünk, mint a gyerekek.
A hulló csillagok gyönyörűen voltak, átszelték az egész eget, én pedig nem tudtam figyelmen kívül hagyni, ahogy folyton engem néz, szerintem még a kislábujjam is belepirult.
Olyan jó érzés volt hozzábújni. Mint amikor az ember tudja, hogy nem érheti semmi baj. Hogy jó helyen van a világban.
Azt hiszem kicsit becsíptem.
Át akartam nyúlni a mellette lévő kispárnáért, persze az alkohol felbátorított annyira, hogy úgy csináljam, hogy a lehető legközelebb legyek hozzá. A melleim szinte súrolták a mellkasát.
Egy pillanat alatt az ölében voltam.
Imádtam az édeskés, de mégis fűszeres illatát. Amikor a szája végre az enyémhez ért olyan volt, mintha ezer év fuldoklás után levegőhöz jutottam volna. Magam sem gondoltam, hogy mekkora szükségem volt már erre.
Gyengéd volt, lassú, mintha attól félne, hogy összetör. Éreztem, hogy mennyire visszafogja magát, ezért meg akartam neki mutatni, hogy nem vagyok egy mimózavirág, és még jobban hozzányomtam a testem. A férfiassága nadrágon keresztül is hatalmas volt. Amikor megéreztem az érintését magamon, felnyögtem.
Annyira kívántam, hogy arra nincsenek szavak.
Azt gondoltam minden rendben, de egyik pillanatról a másikra ott hagyott.
Ott hagyott az ágyon, egyedül, felizgulva.
Nem tudtam mi történik.
Reggel apró mocorgásra ébredtem, és amikor kinyitottam a szemem, megláttam, hogy Izzy bújt be mellém, és vigyorogva mutogatott a TV-re.
Nagyon megszerettem ezt a pindurkát, és szerintem ő is megkedvelt engem. Korgott a pocakja, éhes volt.
A konyhában még nem volt senki, úgyhogy együtt nekiláttunk reggelit készíteni.
Bekapcsoltam a rádiót, és a kezemben Izzyvel táncolni kezdtem. Hangosan nevetett, nagyon élvezte.
Közben mindenki felébredt, együtt megreggeliztünk, bár Kai nem volt itthon. Talán már az éjjel elment. A gondolatra, hogy máshol, vagy valaki mással töltötte az éjszakát, összerándult a gyomrom.
Mégis mi a fene van velem? Féltékeny vagyok, pedig nem is az enyém. Nem tarthatok igényt rá egy csók miatt.
Délelőtt Emivel és lányokkal a lovardájukba mentünk, a délutánt pedig közös mese nézéssel és babázással töltöttük.
- Izzy nagyon elkezdett ragaszkodni hozzád, szinte egész nap le sem száll az öledből. - mondta Elisabeth a vacsoránál.
- Engem nem zavar, szeretem ha velem van, jól elvagyunk. Egy igazi kis tündér.
A következő három napban egyáltalán nem láttam őt.
Ennek ellenére jól éreztem magam, minden napra jutott valami program. Sok időt töltöttem Izzyvel, furcsa kapocs alakult ki közöttünk. Összeszorult a szívem a gondolatra, hogy nem vihetem őt magammal. Talán felébresztett bennem valami anyai ösztönt.
Az éjjel kiabálásra ébredtem.
- Nem gondolod, hogy elhagyhatsz, nem engedem! Akkor is megtartjuk az esküvőt!
Louis ökle az arcomba csapódott, miközben éles fájdalmat éreztem. Menekülni próbáltam, de nem engedett el. Lelökött az ágyra, miközben a lábaimat feszegette. Sikítottam, próbáltam szabadulni, de sokkal erősebb volt nálam. Az egyik kezével átfogta a nyakam, és annyira erősen szorította, hogy minden forogni kezdett körülöttem. A tüdőm levegőért kapott, akartam, de képtelen voltam rá. Már csak tompán éreztem ahogy belém hatol, minden összemosódott. Már alig fájt. Meg fogok halni.
Kinyitottam a szemem. Kellett pár másodperc, amíg rájöttem, hogy csak álom volt.
Ránéztem az órára, hajnali fél kettő.
Már hónapok óta nem álmodtam arról az estéről, ami öt évvel ezelőtt megváltoztatta az egész életemet.
A torkom kiszáradt, remegtem, mint a kocsonya, és a könnyeim akaratlanul is folytak le az arcomon.
Felkeltem, hogy kimenjek a konyhába vízért. Kifelé menet láttam, hogy ég a villany, és Kai a konyhapultnak dőlve nyomkodta a telefonját.
A picsába.
Gyorsan megfordultam, hogy visszaosonjak a szobámba, remélve, hogy nem vett észre.
- Steph, minden oké? Miért nem alszol? - kérdezte.
A picsába, duplán.
Nagy levegőt vettem, megpróbáltam vissza fojtani a zihálásom, és kerülni a szemkontaktust.
- Csak szomjas vagyok.
A hangom mintha nem is az enyém lett volna.
Közelebb lépett, mire én automatikusan hátráltam. Még túl élénk volt bennem minden. Feltette mindkét kezét, ezzel jelezve, hogy nem akar bántani.
- Stephanie, mi a baj?
Képtelen voltam a szemébe nézni. Borzalmas szégyenérzet kerített a hatalmába.
- Minden oké. Azt hiszem, én...én csak rosszat álmodtam. Jó éjt, Kai!
Ahogy elmentem mellette megfogta az egyik kezem és a karjaiba vont.
Összehúztam magam, két kezem ökölbe szorítva a mellkasára tettem, így tartva a távolságot kettőnk között. Annyira remegtem, hogy kocogtak a fogaim.
Nem engedett el.
- Shhhh, semmi baj, kicsim. Ne félj, nem foglak bántani. Nyugodj meg, vigyázok rád.
Közben simogatta a hátam, a hajam.
Nem tudom, mennyi ideig állhattunk ott, mire kezdett elmúlni a remegés, és végre teljes testemmel képes voltam átadni magam az ölelésének.
Megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Jól van, gyere, menjünk vissza aludni.
Könnyedén az ölébe vett, mintha csak egy tollpihe lennék, és bevitt a szobámba. Brutális ereje volt.
Nem kérdezett semmit, csak bebújt mellém, és szorosan magához ölelt.
- Aludj nyugodtan, én itt leszek melletted.
- Köszönöm.
Nem tudtam mi mást mondhatnék.
Adtam egy puszit a szíve fölé, és fejemet a mellkasába fúrtam, miközben hagytam, hogy átjárjon a közelsége és álomba merüljek.
Reggel a szokásos ébresztőm volt, Izzy baba bújt be mellém, de Kainak hűlt helye volt.
Kicsit csalódott voltam.
Amikor kimentünk, már mindenki a konyhában volt.
Ő is.
Izzy a szokásosnál nyűgösebb volt, az egyik kezével a hajamba csimpaszkodott, a másik kezén az ujját szopta.
- Huuhh, de szarul nézel ki. Beszéljünk? - kérdezte Emi.
Le akartam tenni Izabellt, de erre neki állt rugdalózni és sírni, úgyhogy intettem a kezemmel, hogy később.
Vissza indultam a szobába, de Kai utánam jött.
- Minden oké? - kérdezte.
- Nem tudom, nagyon nyűgös, lehet, hogy beteg lesz.
Próbáltam lerázni és kerülni a tegnap éjszakát.
- Nem Izzyre gondoltam, hanem rád.
Mikor nem válaszoltam, elvette tőlem a kicsit.
- Menj, reggelizz meg, igyál egy kávét. Majd én rendezem őt.
Megpuszilta az arcom.
- Azt álmodtad megint, ugye? - kérdezte Emi, mikor kiültünk a teraszra.
- Azt. De minden okés, megvagyok. Ne beszéljünk róla.
- Hát, jobb lesz, ha ma éjjel kialszod magad, mert holnap bulizni megyünk.
Egy lazább, alul passzés, zsebes, fekete bőrhatású nadrágot vettem fel, ezüst, flitteres toppal, ami szabadon hagyta a hátam, és egy ezüst magassarkú szandált.
A hely nagyon elegáns volt, rengetegen voltak.
- Na akkor, egészségünkre! Kezdjük meg az estét!
Emi kikért legalább négy felest, amit egyből lehúztunk.
Aztán még négyet.
Csörgött a telefonom.
Kai hívott, de nem vettem fel.
Aztán egy SMS jött.

Kai
'Hol vagy???'

- Ki az? - kérdezte Em.
- Kai.
Azzal a lendülettel kikapta a kezemből a telefont, és írni kezdett.
'A Wave-ben vagyunk Emivel, egy pasi már a második italra hívott meg, irtó dögös.'
- Kai meg fog őrülni, ha meg tudja, hogy leléptünk. Ráadásul ide. Az övé ez a hely, az összes valamire való pasi a környékről ide jár, a maffiás haverjai is. Most kiderül, hogy mennyire van rád kattanva. Fogadjuk, hogy fél órán belül itt lesz.
Amikor megláttam, hogy mit írt vissza neki, legszívesebben megfojtottam volna.

Kai
'Ha megtudom, hogy bárki akár csak rád néz, elvágom a kibaszott torkát.'

A válasz tömör volt, és egyértelmű.
Emi diadalittasan vigyorgott.
- Megmondtam. Most pedig irány táncolni, mert neked már nincs sok időd.
Nem igazán értettem, hogy ezt hogyan is érti, de nem is akartam belegondolni. Élvezni akartam az estét a legjobb barátnőmmel, táncolni, berúgni.
Szinte mindenki figyelmét magunkra vontuk. A legjobb R'n'B számokat játszották, imádtam. Amikor táncoltam, megszűnt körülöttem a világ. Emi jelzett, hogy nézzek hátra.
Kai tekintete az enyémbe fúródott, de nem igazán tudtam eldönteni, hogy mérges, vagy inkább tetszik neki az amit lát.
A felesek keveréke, és a tudat, hogy néz, csak még jobban feltüzelt. Úgy táncoltam, mint még soha. De ő mégsem jött oda.
Kis idő elteltével egy férfi közeledett hozzám, és elkapta a derekam. Nem is volt olyan rossz, miért is ne, gondoltam.
Amikor belehajolt a nyakamba, hirtelen valaki elrántotta tőlem.
Kai szeme izzott a dühtől, az ingjénél fogva magához rántotta a férfit, és valamit mondott neki olaszul, erre a táncpartnerem három másodpercen belül köddé vált.
Na, itt már nálam is elszakadt a cérna.
Mit képzel magáról? Semmi köze ahhoz, hogy kivel és mit csinálok.
- Faszfej.
Hátat fordítottam neki, és a kijárat felé indultam. Szükségem volt egy kis levegőre.
Már az utcán voltam, mire utolért.
- Ne gyere utánam, Kai.
- Stephanie, állj már meg. Mégis mi a franc bajod van?
Megálltam, és szembe fordultam vele.
- Kurvára nem volt jogod ahhoz, amit csináltál. Egyértelműen a tudatomra adtad, hogy nem akarsz engem. Miért zavar, ha más esetleg igen?
Nem szólt semmit, csak megfogta a kezem, és elindultunk az utcán.
Olyan volt, mintha valami átszakadt volna benne.
- Hová megyünk? Állj meg, engedj el!
Alig bírtam lépést tartani a tempójával.
- Eszem ágában sincs. Itt van a lakásom, egy saroknyira. Oda megyünk.