Principessa

12.

Stephanie

Tudtam, hogy nem kerülhetem el az igazságot. Tudnia kell, hogy mi történt, még ha ezzel azt is kockáztatom, hogy soha többé nem fog hozzám érni.
Dühös, hallottam a hangjából, a szemei sötét zöldek voltak, szinte feketék. Ahogy simogatott, éreztem, ahogy a keze enyhén megremeg.
Csak még egy perc. Bármi is történt, most nem akartam, hogy számítson. A karjaiban voltam ennek a csodálatos, szívdöglesztő férfinak, és boldog voltam. Évekig kerestem ezt az érzést, amikor hozzá bújsz valakihez, és eláraszt az édes mámor. Ki akartam használni, mert nem tudtam, lesz-e még lehetőségem rá.
Elmondtam neki mindent. Persze nem mentem bele minden részletbe, de elmondtam.
Amikor ránéztem, semmit sem tudtam leolvasni az arcáról.
- Most undorodsz tőlem? - kérdeztem.
A pulzusom szerintem az eget verte.
- Hol találom?
Elgyötört arccal nézett rám, a hangja olyan volt, mint a mennydörgés.
- Megkérdezem utoljára Stephanie, hol találom ezt a patkányt?
Felpattant, és fel-alá járkálni kezdett.
- Kai, kérlek, ne csinálj semmit. Ne keveredj bajba miattam.
- Bajba keveredni? Ugyan, kérlek. Elfelejtetted, hogy ki vagyok? Ha azt hiszed, hogy annyiban hagyom azt, ha valaki bánt téged, akkor nagyon rosszul ismersz. A két kezemmel fogom kinyírni, de előtte garantáltan megjáratom vele a poklok poklát.
- Ne menj el, könyörgöm. Ne hagyj itt.
Telefonált, olaszul ordítozott, minden mozdulatából sugárzott a feszültség.
- Emi nem sokára itt lesz, és fog jönni egy orvos is, hogy megnézze a sérülésed. Sietek vissza, addig pihenj.
Futólag megpuszilta a homlokom, és kiviharzott a lakásból. Úgy éreztem, belehalok a tehetetlenségbe.
- Az orvos szerint lehet agyrázkódásod, ezért jobb, ha ágyban maradsz.
Emi odanyújtott egy bögre meleg tejes kávét, és megsimogatta a kezem.
- Ne aggódj Kai miatt, igazi szicíliai, nem tudja elviselni, ha bántódása esik annak, akit szeret. Azt gondolja, neki kellett volna megakadályoznia. A férfiak amúgy is máshogy kezelik ezeket a helyzeteket. Hidd el, nem sokára rájön, hogy mekkora barom volt, hogy itt hagyott.
- Szerinted tud még rám ezek után úgy nézni, mint előtte?
- Jajj, szívem, hát persze. Ezen ne kattogj. A világ egyik legjobb csaja vagy, és ezt ő is tudja.
- Izzy hogy van?
Nagyon hiányzott már a kis tökmag, de nem akartam, hogy áthozzák, amíg szivárvány színű az arcom.
- Izzy is jól van, de azért hiányol téged. Szerintem az anyját látja benned. Tudom, hogy jelenleg ez még nagyon nem időszerű, de ha döntést hoztok, akkor figyelembe kell venni őt is. Lilien szeptemberben iskolába megy, és az apja magához veszi őt. Izz édesapját úgy tudom lelőtték egy utcai lövöldözésben Spanyolországban. Csak mi maradtunk neki. - mondta szomorúan.
Gondolkodás nélkül magamhoz venném őt, pedig ez még sosem fordult meg a fejemben. Hogy mi hárman tényleg egy család legyünk.
- Nem fogom hagyni, hogy bármilyen veszteség érje őt, Em.
- Jól van, most pedig pihenj. Szólj, ha valamire szükséged van.
Folyamatosan a telefonját nyomkodta, és közben mosolygott. Ismerem ezt a mosolyt, van valakije.
- Nem kell bébiszitterkedned felettem, elvagyok egyedül is, ha dolgod van, menj nyugodtan. Nincs semmi bajom.
- Biztos vagy benne?
- Persze, minden oké. Aztán majd írd meg, milyen a pasi. - kacsintottam rá.
Nevetve dobott egy puszit, miközben az ajtó felé ment.
- Holnap reggel jövök, bármi van, hívj.
Nem voltam fáradt, és a fejem sem fájt már. Egész jó gyógyszert adott ez a doki. Emi azt mondta, ő a város legjobb orvosa. Adott két féle krémet is, a zúzódásokra.
Úgy döntöttem, rendbe szedem magam egy kicsit. Lezuhanyoztam, megmostam a hajam, és tetőtől-talpig bekentem magam a kedvenc testápolómmal, amit Emi hozott. Csomagolt nekem pár ruhát is, felvettem egy pamut rövidnadrágot és egy lenge pólót. Rendet tettem a szobában, majd kerestem egy random filmet a Netflixen.
Este fél kilenckor hallottam, hogy nyílik a lift ajtó, én pedig felugrottam az ágyból.
A konyha felé indultam, ahol Kai éppen annyi ételt pakolt ki a szatyrokból, ami egy hadseregnek is elég lenne.
Amikor meglátott, pár pillanatig csak néztük egymást.
Borzalmasan ki voltam rá éhezve, az egész testem remegett a vágytól. Szükségem volt rá hogy érezzem, még mindig kíván-e.
Elindult felém, és a következő pillanatban már a szája alig pár centire volt az enyémtől.
- Kicsim..
Rávetettem magam.
Követelőzően csókoltam, mindkét kezemmel kapaszkodtam belé. Hangosan felnyögött, amikor végig pusziltam a nyakát, majd belemarkolt a fenekembe és feltett a konyha pultra.
Zihálva farkasszemet néztünk. Végigsimította az arcom, a nyakam, a kulcscsontom, majd a mellem felső vonalát. Libabőrös lettem az érintésétől.
- Soha, semmilyen körülmények között nem tudnék undorodni tőled, Steph. Sosem láttam még nálad szebbet.
Bizonyításképp előre húzott a konyha pulton, hogy érezzem a hatalmas erekcióját.
Morogva a számba haraptam, mire felkapott, és a kanapéra vitt.
A ruháink gyorsan tűntek el. Miután a bugyim is lekerült nem bajlódott túl sokat az előjátékkal, két ujját tövig belém dugta, a hüvelykujjával pedig elkezdte dörzsölni a csiklóm. Hátravetett fejjel nyögtem.
- Olyan nedves vagy, bébi, tisztára megőrjítesz.
Elhelyezkedett a lábaim között, és egy határozott mozdulattal belém hatolt.
- Úgy hiányoztál nekem, Kai..meg a farkad is. Imádom, amikor bennem vagy.
Féloldalasan rám villantotta a mosolyát.
- Még szerencse, mert nem szándékozom egyhamar abba hagyni.
Elvesztünk egymásban, elélveztem egyszer, kétszer, háromszor, aztán már nem számoltam.
Majdnem éjfél volt, amikor elégedetten elnyúlt mellettem. A mellkasára húzott, és megvárta amíg egy picit lecsillapodik a légzésünk.
- Ne haragudj, kicsim. Egy igazi barom vagyok. Nem lett volna szabad magadra hagyjalak ma reggel. Én csak..borzalmasan dühös voltam. Tudom, hogy ezen még dolgoznom kell, de gyorsan tanulok a hibáimból, hidd el. Meg tudsz nekem bocsátani?
Felkönyököltem, hogy lássam az arcát.
- Mind hibázunk, de most itt vagy, és ez a lényeg. Rettegtem tőle, hogy a történtek után nem kellek majd neked.
- Attól a pillanattól kezdve, hogy megláttalak, csak te kellesz nekem. Amíg élek, téged foglak akarni. És ha adsz nekem egy esélyt, megígérem, hogy mindig vigyázni fogok rád és nagyon boldoggá teszlek. Bármit megadok, amit csak kérsz. Én cserébe téged kérlek.
- Szerinted működhet ez? Te meg én?
- Részemről már holnap összeházasodhatunk, és akár abba is hagyhatod a gyógyszert, mert legalább három gyereket akarok.
Felnevettem. Csak ő képes még ilyen komoly beszélgetést is elvicceskedni.
- Komolyan Steph, szeretlek. Adj nekünk egy esélyt.
Megcsókoltam.
- Akkor ez most egy igen?
- Ez most egy igen.
Hatalmas mosoly ült ki az arcára, csak úgy csillogott a szeme a boldogságtól. A hátamra fordított és össze-vissza puszilgatott. Amikor a zúzódásomhoz ért, egy nagyon óvatos, puha kis puszit nyomott rá.
- Hogy van a buksid?
- Már el is felejtettem, egyáltalán nem fáj. A doki nagyon rendes volt.
Hangosan megkordult a gyomrom, emlékeztetve, hogy még ma nem ettem semmit.
- Jajj, bocsi. A pocakom figyelmet kér.
Nevetett, majd egy gyors puszit nyomott rá és magával húzott. Már szinte rutinszerűen vettem magamra az ingjét, aztán a konyhába mentünk.
- Hoztam egy csomó kaját, csak valaki elterelte a figyelmem a vacsoráról.
Magam elé tartottam mindkét kezem.
- Ártatlan vagyok.
- Persze, az ártatlanok pont ilyen apró nadrágban és rövid fehér pólóban mászkálnak a pasijuk lakásában. Melltartó nélkül.
Kinyújtottam rá a nyelvem, és neki láttam a kajának. Annyira finom volt, és annyira éhes voltam, hogy szó szerint faltam.
- Különben te mit ettél ma? - kérdezte, és összehúzott szemekkel nézett rám.
- Hát, én izé, eszegettem, mindenfélét..
- Szóval egész nap nem ettél semmit?
Lesütöttem a szemem.
- Lehet. De most majd bepótolom.
- Jézusom, ilyet nem csinálhatsz még egyszer. Így is olyan picike vagy, hát még ha nem is eszel.
- Nem is vagyok picike. Na jó, hozzád képest lehet.
A magam százhatvanöt centijével és negyvennyolc kilómmal nem számítottam kicsinek, de Kai mellett mégis eltörpültem.
Vacsora után gyorsan lezuhanyoztunk.
- Várj, gyere ide.
Felültetett a mosdó szélére, és eltűrte a hajam a fülem mögé. Elővette a krémet, amit az orvos adott, és gyengéden bekente a halántékom.
- Nagyon fáj?
- Nem, nem igazán.
Zavarban voltam. Gyűlöltem, hogy így lát. Vajon mit gondol, ha rám néz?
Lehajtottam a fejem.
- Az embereim rátaláltak Louisra. A napokban Szicíliába hozzák.
- Nem akarom, hogy miattam kezdj háborúba Kai. Befolyásos a családja, bajba kerülhetsz. Nem ér ennyit az egész. Beleőrülök, ha miattam bajod esik.
- Tudom, hogy ki a családja. És azt is megtudtam, hogy a szülei és a te szüleid hogyan tusolták el az ügyet. Louist az itteni törvények szerint fogjuk megbüntetni. Az én törvényeim szerint. Engem nem kell féltened kicsim, hidd el, tudok vigyázni magamra. Főleg, ha ilyen dögös csaj vár rám itthon.
Alaposan végigmért, megnyalta a száját és kézen fogva a háló szobába húzott.
- Ne gyilkolj, csak erre az egyre kérlek. Miattam ne ölj embert. Az én lelkiismeretem nem bírja el az ilyesmit.
- Ebben a témában sajnos nem tudok ígérni semmit.
Összebújva feküdtünk, gyengéden simogatta a hátam.
- Kai?
- Mondjad, bébi.
- Szeretlek.