Principessa

26.

Kai

Miután visszatértünk az otthonunkba, az életem újra normális lett. Rengeteg időt töltöttünk együtt, és én igyekeztem a lehető legkevesebbet dolgozni. Bizonyítanom kell, és ezért jelenleg bármit hajlandó vagyok félretenni. A látszat ellenére tudom, hogy vékony jégen táncolok, és elég egy rossz lépés, hogy mindent tönkre tegyek. Ezért megszerveztem egy meglepetés utazást New Yorkba, csak kettőnknek, hogy feltehessem végre a nagy kérdést, amit már közel fél éve is fel akartam tenni neki. Tudom, hogy ő az igazi, és vele akarom leélni az életem. De jelen helyzetben rettegtem a válaszától. Ha nemet mond, az az egész jövőnkre nézve egy nagy nem, és bármennyire is tragikusan hangzik, megérteném ha nemet mondana. Már az elején sem értettem, hogy mit látott meg bennem. Na persze, azon kívül hogy kurva jól nézek ki, jó a humorom és kurva jó vagyok az ágyban. A pénzem nem számított, hiszen neki is van elég. Sajnos sokkal több a rossz tulajdonságom, mint a jó. De ő mégis maradt, ott hagyta a csillogó palotát, hogy felüljön mellém a véres trónomra, és egy olyan királyságban éljen, ami tele van gengszterekkel, hazugságokkal, fájdalommal és piszkos üzletekkel. Ezért most itt az idő, hogy kimutassam, komolyak a szándékaim.
A hosszú repülőút kicsit jobban megviselte, mint általában, ezért miután megérkeztünk a New York-i tetőlakásunkba, egyből lepihent.
Holnap estére foglaltam asztalt abba a sky bárba, ahova legelőször vittem. Mindent leszerveztem, tökéletes este lesz.
Reggel nyakunkba vettük a várost, bejártuk a kedvenc helyeinket, és ahogy közeledett az este, rajtam egyre jobban eluralkodott a pánik.
Szokatlan érzés volt, idegen tőlem a félelem és az izgulás. Amikor haza értünk, azt füllentettem, hogy megbeszélésre kell mennem, és majd visszajövök érte, de igazából csak szerettem volna mindent én magam előkészíteni és meggyőződni róla, hogy a dolgok a terveim szerint alakulnak.
Este hét óra előtt nem sokkal mentem vissza érte, ő már felöltözve várt rám.
Kibaszott gyönyörű volt, nagyon jól állt neki a várandósság, és a tudat, hogy az én fiamat hordja a szíve alatt, csak még jobban beindított. Az úton a bárba már majdnem elájultam az idegességtől, de megpróbáltam a legjobb tudásom szerint leplezni.
Mikor helyet foglaltunk, nem sokat húztam a dolgokat, egyből rátértem a lényegre.
- Tudod, hosszú hónapokig kerestem a megfelelő helyet erre az alkalomra. Aztán eszembe jutott, hogy melyik volt az a pillanat, amikor biztosra tudtam, hogy feleségül foglak venni. Az a pillanat akkor volt, amikor először ide hoztalak. Tisztán emlékszem, csak néztelek, ahogy teljes beleéléssel nevetve meséltél valamit, és csak arra tudtam gondolni, basszus, nekem kell ez a lány. Feleségül akarom venni. - mondtam, majd elővettem az apró dobozkát és féltérdre ereszkedtem előtte.
- És most hogy újra itt vagyunk, felteszem neked a kérdést. Stephanie Olivia Helena Grimaldi, megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel?
A másodpercek óráknak tűntek, amíg vártam, hogy reagáljon. Aztán végre megtörtént.
- Igen, hát persze. Ezerszer is igen. - mondta, miközben úgy vetődött rám, mint egy rakéta, alig bírtam megtartani az egyensúlyom.
Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor az ujjára húztam a gyűrűt, ami tökéletesen passzolt rá.
- Uram Isten, Kai, ez elképesztően gyönyörű. Még sosem láttam ilyen szépet. - mondta könnyek közt.
- A legszebbet érdemled. Mindent megérdemelsz. Te vagy az életem.
- Szeretlek, annyira szeretlek. Én..nem is tudom mit mondjak.
- Nem is sejtetted?
- Nem, esküszöm, nem is jutott eszembe ilyesmi. - nevetett.
Két napot romantikáztunk még New Yorkban, aminek minden perce csodálatos volt, és amikor visszaértünk Szicíliába, egyből elkezdtük az esküvőnk megszervezését. Meghitt, egyszerű szertartást szerettünk volna, még mielőtt a baba megszületik. A családommal madarat lehetett volna fogatni, hogy végre megléptem a lánykérést, és én is úgy éreztem, végre révbe értem. Mivel Steph júniusra volt kiírva a picivel, úgy gondoltuk áprilisi esküvőnk legyen, így a szervezésre maradt még több, mint egy hónapunk. A tavasz már kellemesen meleg Szicíliában, és az esküvőnk után semmi másra sem kell koncentrálnunk, mint a kisfiunk érkezésére. Több helyszínt is megnéztünk, beszéltünk az esküvőszervezővel, aki hál' istennek rengeteg terhet levesz a vállunkról. Bár, meg is kéri az árát, na nem mintha bármi drága lenne ezzel kapcsolatban. Azt akarom, hogy a nagy napunk tökéletes legyen.
Este dolgoznom kellett, így mire haza értem, a ház már csendes volt. Lezuhanyoztam, és a lehető leghalkabban bújtam be Steph mellé az ágyba. Magamhoz húztam, és szinte azonnal álomba merültem. Reggel, mikor felébredtem, rápillantottam az órára. Alig múlt hét, így még van egy kis időnk mielőtt Izzy felébred. Csókolni kezdtem a hátát, majd végig a nyaka vonalát, mire elégedett nyögéssel adta tudtomra, hogy folytassam. Felém fordult, majd rátapadtam a szájára. Nem voltam követelőző, gyengéden csókoltam őt, kiélvezve minden másodpercét. Rámarkolt a farkamra, és lassan húzogatni kezdte rajta a kezét, amitől egyre türelmetlenebb lettem. Szétnyitottam a lábait, majd közéjük térdeltem. Imádtam az ízét, és hogy így be tudom indítani. Nem kellett túl sokáig dolgoznom, mire megremegtek a lábai, és hangos nyögéssel élvezett el. Nem vártam sokat, szinte azonnal belécsúsztam.
- Jó reggelt, kedvesem. - vigyorogtam, miközben ráharaptam az alsó ajkára.
- Ennél jobbat elképzelni sem tudnék. - mondta két nyögés között.
Határozottan, de óvatosan mozogtam, semmihez sem fogható érzés amikor benne vagyok. Több nővel voltam az életem során, mint amennyivel illik, de ezt mégis csak ő tudja kihozni belőlem.
- Istenem, ne. hagyd. abba.
- Ahogy óhajtod, hercegnőm.
Gyorsabb tempóra kapcsoltam, amit hangos nyögésekkel díjazott.
Miután elélvezett, én is követtem, de nem húzódtam ki belőle teljesen.
- Hogy érzed magad ma reggel? -kérdeztem, miközben a kipirult arcát simogattam.
- Ilyen ébresztő után nem is mondhatnék mást, csak hogy nagyon jól.
Melléfeküdtem, és ő azonnal a mellkasomhoz bújt.
- Mi volt az első gondolatod amikor megtudtad, hogy babát vársz? - kérdeztem.
Nem nagyon beszéltünk eddig erről ilyen részletesen, mert úgy gondoltam nem jó, ha mindent egyszerre egymás nyakába zúdítunk. De most itt volt az ideje, hogy beszéljünk róla.
- Nagyon boldog voltam, amikor megláttam a pozitív tesztet, de aztán eszembe jutott, hogy az apa nem kér belőlem, egy egyéjszakás kalandból fogant amire valószínűleg nem is emlékszel, a szüleim ki fognak nyírni, és nem utolsó sorban huszonnégy évesen egyedülálló két gyermekes anyuka leszek. Príma. Nagyon sok mindenben bizonytalan voltam akkor, de az első pillanattól kezdve szerettem ezt a gyereket, és tudtam, hogy bármi lesz is, meg fogom oldani.
- Miért nem mondtad el előbb?
- Az első trimeszterben nem repülhettem, és egy ilyen dolgot nem tudtam volna telefonon elmondani. Aztán amikor megjelentél Karácsonykor, valahogy nem ment. Rettenetesen féltem, még nem álltam készen.
- Féltél? De mégis mitől?
- Kai, nagyon csúnyán bántál velem abban a pár hónapban, fogalmam sem volt, hogy mit fogsz reagálni. Meg akartam várni a tizenkettedik hetet, hogy senki ne tudjon..tudod, abortuszra küldeni. Ezért mondtam el a családomnak is csak utána.
- Borzalmasan sajnálom, hogy megfordult a fejedben, hogy képes lennék rá. Jesszusom, Steph..
Felültem az ágyon, és idegesen végig simítottam a fejemen.
- Bármire képes lennék a gyerekeimért, ugyan úgy, ahogy te is, Kai. Akkor így láttam a legjobbnak. Mivel te nem voltál mellettem, az én feladatom volt döntést hozni a biztonságával kapcsolatban.
Igaza volt, tudtam, hogy én sem cselekedtem volna másképp, de mégis nagyon fájtak a szavai.
Nem válaszoltam, ezért folytatta.
- Egyébként nagyon jó baba volt, talán kétszer hánytam az elején, szerencsére elkerültek az első trimeszterrel kapcsolatos sztereotípiák. De hidd el, akárhányszor végigsimítottam a hasamon, arra gondoltam, hogy vajon milyen érzés lenne, ha te csinálnád. Borzalmasan hiányoztál nekünk.
Felült, és adott egy puszit a vállamra.
- Te is nekem, minden egyes percben. És köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám, a sok szarság ellenére itt vagy, kitartasz. - mondtam, majd visszadőltem az ágyba, őt is magammal húzva.
- Hamarosan két gyerekes szülők leszünk, most már nem menekülsz előlem. Nem engedlek el. - mondta nevetve.
Az idő szinte repült, Steph pocakja egyre nagyobb lett, és az esküvőnk időpontja is hamarosan elérkezik.
A munkámban sokaknak nem tetszett, hogy megházasodom, páran fellázadtak, amit csak nem kevés munkával tudtam helyretenni. Amíg egyedül voltam, sosem érdekelt hány haragosom van, hány ellenséget szerzek magamnak. De amióta lett egy családom, folyton ébernek kell lennem. Az ellenségeim szemében lett általuk egy gyengepontom, és nem hagyhatom, hogy bármilyen veszély is fenyegesse őket. Az én feladatom biztosítani számukra mindent, és gondoskodni a biztonságukról. Így adódott, hogy vitába keveredtem egy olasz család Capojával, aki szerint az apám és én nem tiszteljük más családok territóriumát, és túl gyorsan terjeszkedünk.
- Mit szólnál, ha pár emberem meglátogatná a csinos menyasszonyodat? - hergelt.
- Előbb halsz meg, minthogy legyen időd a telefonodért nyúlni.
Villámgyorsan kaptam a fegyveremért, és tartottam a fejéhez.
Erre az emberei tüzet nyitottak az én embereimre, és pillanatokon belül vérre menő tűzharc alakult ki.
Éreztem a belém hatoló éles golyót, ahogy végig megy a hasamon, és elöntött a szúró, semmihez sem hasonlítható fájdalom. Éreztem a vérem melegét, majd a hideg betont. A legutolsó kép amit láttam, az Steph volt. Kezében tartotta a fiunkat, másik kezével pedig fogta a lányunk kezét, és így sétáltak felém. Mosolyogtak, és én is.
Majd hatalmába kerített a sötétség.