Principessa

16.

Stephanie

A kihallgatás gyorsan lezajlott, mivel időközben megerősítették, hogy Louis maradványait találták meg a leégett házban.
Miután a rendőrök elmentek, anyám megkezdte a szokásos drámáját.
- Stephanie, drága kislányom, most mond meg, micsoda tragédia! Szegény Louis, ez borzalmas.
- Ez nem tragédia anya, úgy hívják hogy karma.
- Jézusom, hogyan tudsz ilyet mondani? Egy ember halálát sosem kívánjuk!
- Ez az ember megvert és megerőszakolt, hidd el, a halálnál sokkal rosszabbat kívántam neki.
- Ugye, nincs semmi közöd a halálához?
Anyám arca olyan fehér volt mint a fal.
- Ugyan kérlek. Szicíliában tartózkodtam, és holnap reggel vissza is repülök.
- Mikor jön már meg az eszed, és foglalod el a méltó helyedet a családunkban?
- Az eszem akkor jött meg, amikor itt hagytalak titeket, meg ezt az egész képmutatást. Ha azt hiszed megbocsátom, amit akkor műveltetek, nagyot tévedsz. Akár le is húzhatsz a listáról, mert én sosem lépek a helyedbe. Ja, és összejöttem valakivel. Szerencsére egy csepp királyi vér sincs benne, mert már hányni tudtam volna a sok bájgúnártól, akiket rám küldtetek.
Ez volt a végszavam. Ott hagytam, miközben olyan fejet vágott mint aki menten felrobban.
A szobám felé indultam. Engedtem egy kád forró vizet, és felhívtam Kait. Imádtam hallgatni ahogy beszél, annyira megnyugtató volt. Elmeséltem neki, hogy mi történt, és megnyugtattam, hogy holnap biztosan találkozunk.
Nem aludtam túl sokat.
Hajnali négykor meguntam a forgolódást, és kértem a magángépemet.
Hirtelen ötlet volt, hogy meglepem Kait egy reggelivel, mire felébred. Beugrottam egy éjjel/nappaliba, venni pár hozzávalót. Próbáltam a lehető leghalkabb lenni, de ágyba vinni már nem tudtam neki, mert felébredt.
Csak egy fehér boxer volt rajta, én pedig majdnem szétfolytam a látványtól.
Nem volt hálátlan, hogy ilyen korán visszajöttem, bár a reggeli amit készítettem csak a második fogás volt. Az első én voltam.
A napot egy csodás tengerparti házban töltöttük, majd este az ágyban átbeszéltünk pár dolgot velünk és a jövőnkkel kapcsolatban.
Hogyan létezik, hogy egy ilyen csodálatos férfi megkérdőjelezi, hogy vele akarok-e lenni. Szerintem nincs olyan nő, aki erre nemet mondana. Mindent megtestesít, amire valaha is vágytam.
Nem tudtam tovább a beszélgetésre koncentrálni, egyre lejjebb és lejjebb simogattam őt, miközben a nyakát csókolgattam. Bebújtattam az egyik kezem az alsónadrágjába, a farka pedig keményen nyomódott a tenyeremnek. Közelebb húzott, és az ujjaival kényeztetni kezdett. Húzott, játszott velem, és egy örökkévalóságnak tűnt, mire végre bennem volt. Egész éjjel szeretkeztünk.
Reggel, amikor kinyitottam a szemem, egy hatalmas, tetovált kar fonódott körém, ami már lassan megszokott lett. Szerencsésnek és boldognak éreztem magam.
Lassan megfordultam, hogy szemben legyek vele.
- Bárcsak tudnám, hogy mi jár abba a gyönyörű buksidba, amikor így nézel rám. - morogta alig érthetően, és odahúzott a mellkasához.
Elnevettem magam.
- Boldog vagyok nagyon. Miattad.
- Mindig azzá foglak tenni, csak maradj mellettem, és meglátod.
Adott egy apró puszit az orrom hegyére.
A délelőtt folyamán nagy nehezen összeszedtük magunkat, és visszamentünk a lakásba, mert kellett onnan pár cucc, mivel ma megyünk a birtokra.
Alig vártam már, hogy lássam Izzyt és Emit, de kicsit izgultam, hogy a szülei hogy fognak reagálni ránk.
- Mi a baj kicsim? Egész úton alig szóltál valamit. - kérdezte, miközben leparkoltunk a szülői ház előtt.
- Mi van, ha nem fognak örülni nekem? Mármint, nekünk. Tudod, én nem vagyok szicíliai. Kicsit izgulok.
- Ne nevettess már, nálad jobbat nem is kívánhatnának nekem. Eddig is imádtak téged, ez után meg még jobban fognak.
Gyere, menjünk. - fogott kézen.
Ahogy beléptem az ajtón, Izzy futott elém, én pedig azonnal az ölembe kaptam.
- Szia drága kincsem, úgy hiányoztál.
Agyon puszilgattam az arcát.
A többiek az egyik kinti teraszon voltak.
Kai egyből megragadta az alkalmat, és szorosan összekulcsolta a kezét az enyémmel, miközben feléjük tartottunk. Mintha attól félt volna, hogy elszaladok.
- Szóval, kedves családom, ugyan már ismeritek, de szeretném bemutatni hivatalosan is Stephaniet, mint a páromat. Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
Nem is ő lett volna, ha nem vicceskedi el.
Kivétel nélkül mindenki nagyon örült nekünk, főleg az anyukája.
Közösen megebédeltünk, majd elvittem lefektetni Izzt, mivel Kainak ma dolgoznia kellett.
A délutánt Emivel töltöttem, átbeszéltük az elmúlt pár nap eseményeit, és a holnapi bulit. Ha nem mondja, már el is felejtettem volna, hogy csajos estét tartunk.
Kai üzent, hogy későn jön, ezért Izzyvel egy közös mesenézés után kilenc óra körül lefeküdtünk aludni. Amúgy is, rám fért már egy olyan éjszaka, amit végig is alszok.
Arra ébredtem, hogy Kai bebújt mellénk az ágyba, és átölelte a derekam.
- Sshhh, aludj csak szerelmem, én vagyok az. - suttogta bele a hajamba.
És én már aludtam is tovább.
Másnap délelőtt Emi már az esti bulit tervezgette, amiről én elfelejtettem szólni Kainak.
- Milyen buli? - kérdezte a lehető legszigorúbb hangján.
- Emivel elmegyünk este az eurodance buliba. Csajos este, tudod.
- Ja, csajos este, én meg idegeskedhetek azon egész éjjel hogy hány veréb hajt rá a csajomra. - morgott.
Nehezen bírtam komoly maradni, annyira aranyos volt amikor így duzzogott.
- Ne legyél már ilyen, én sem szaladgálok utánad fegyverrel és lövök le minden nőt aki rád néz. Bizalom, életem, és kompromisszumok.
- Megölök bárkit, aki hozzád ér. Az enyém vagy, hozzám tartozol, és ez mindig jusson eszedbe, mielőtt cselekszel.
Tudtam, hogy most már komolyan beszél, és ez az oldala mindig megijesztett.
- Bántanál engem? - kérdeztem tőle.
- Tessék?
Közelebb lépve úgy bámult rám, mint aki a világ legnagyobb hülyeségét mondta.
- Azt kérdeztem, hogy lenne olyan helyzet, amikor képes lennél bántani engem, Kai?
A tekintete ellágyult, majd lassan megcsókolt.
- Soha. Soha nem bántanálak, ilyen eszedbe se jusson mégegyszer. De ez nem vonatkozik az esetleges udvarlóidra.
- Akkor ugye elmehetek este? - néztem rá szomorúan.
- Elmehetsz este, persze hogy elmehetsz. Mellettem nem kell engedélyt kérned, csak hamar elvesztem a fejem, ha arra gondolok, hogy valami részeg idióta bepróbálkozik. Ne haragudj.
- Szeretlek, neked meg ez jusson eszedbe mindig.
Adtam egy gyors puszit a szájára, és elindultam megkeresni Izzyt.
A nap további részét vele és Elisabethtel töltöttem.
Hét óra körül elkezdtem készülődni a buliba, de épp csak beszálltam a zuhanyzóba, amikor Kai mögém lépett.
- Haragszol még? - kérdezte, miközben apró csókokkal borította be a hátam.
- Nem haragudtam eddig se.
- Azért én jöttem, hogy kiengeszteljelek. Tudom, hogy egy féltékeny barom vagyok. Csak még mindig hihetetlen, hogy pont engem akarsz.
- Mhhm, pedig borzalmasan akarlak. Mindig.
Közben egyik kezével a mellemet simogatta, másikkal a lábam közé nyúlt.
- Hallani akarom még egyszer.
Maga felé fordított, majd az egyik lábam felemelte, és belém hatolt. Nem mozdult, én pedig majd' eszemet vesztettem.
- A tiéd vagyok, Kai, mindenem a tiéd.
Mozogni kezdett, én pedig hátradöntöttem a fejem, miközben a nyakamat csókolta.
A fürdőszoba visszhangzott attól, ahogy elélveztem.
- Gyere, majd én.
Kezébe nyomott a tusfürdőmből, és gyengéden mosdatni kezdett, majd én is így tettem vele.
Imádtam végigsimogatni az izmos testét, bizonyos részeken jobban elidőztem.
- Ígérd meg, hogy észnél leszel, és senkitől nem fogadsz el italt! Nekem lesz pár találkozóm, de igyekszem haza érni. És bármi van azonnal telefonálj.
A szememet forgatva hallgattam Kai hegyi beszédét.
- Oké, értettem, apuci. Jó kislány leszek. - mondtam gúnyosan.
Nevetni kezdett, majd én is.
Emi már az ajtóban toporgott, úgyhogy indulnom kellett.
- Szeretlek bébi. - kacsintottam rá, majd megcsókoltam.
Nem bántam meg, hogy eljöttünk, a buli fergeteges volt, nagyon jól éreztük magunkat. Emi összemelegedett egy brutál jóképű pasival, én pedig pár lányhoz csatlakozva táncoltam. Nagyon rám fért már egy ilyen este. Épp ránéztem Emire, aki úgy vigyorgott rám és rázta a fejét, mint egy félőrült. Nem értettem mi baja, mindaddig, amíg hátulról hozzám nem simult valaki. Összerezzentem, majd megéreztem Kai karjait magam körül.
- Annyira dögös vagy, ugye tudsz róla? Teljesen megőrjítesz. - mormogta a fülembe, miközben felvette a ritmusom. Hozzádörgölőztem az ágyékához, a merevedése még nadrágon keresztül is tekintélyes volt. Összesimulva táncoltunk és csókolóztunk, teljesen kizártuk a külvilágot. Az elfogyasztott alkohol eléggé felbátorított, így a füléhez hajoltam.
- Le akarlak szopni.
Elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Várnod kell, amíg hazaérünk, kicsi lány.
- Nem tudok. Hol van a kocsid?
A kijárat felé indultam vele, miközben intettem Eminek, és felmutattam a telefonom, jelezve, hogy majd írok. Amikor az autóhoz értünk be akart szállni a vezető ülésbe, de én magamhoz húztam.
- Hátra.
- Mi?
- Szállj be hátra.
Az autó teljesen le volt sötétítve, így senki nem láthatott be.
Rutinosan gomboltam ki a nadrágját, miközben hevesen csókolóztunk.
A kezembe vettem a farkát, majd lejjebb csúsztam és szopni kezdtem. A múltkor nem hagyta, hogy végigcsináljam, így alig vártam, hogy megtudjam, milyen az íze.
- Jesszusom, Steph, bébi, annyira jól csinálod. - zihálta, majd egyik kezével megfogta a fejem.
Gyorsítottam a tempón.
- Stephanie, el fogok menni..
Pár másodperc múlva hangosan nyögve beleélvezett a számba. Lenyeltem minden cseppjét, majd elégedetten nyaltam meg a szám.
- Annyira jó az ízed. - mondtam elnyúlva mellette az ülésbe.
Kai hazafelé is úgy nézett ki, mint aki még nem tért teljesen magához, és ahogy az ágyba értünk, nem maradt el a hálája.
Reggel azzal a gondolattal ébredtem, hogy most már ez lesz az életem.
Minden napom vele fogom tölteni, életem szerelmével.
Az igazival.
Mert hogy itt már tudtam, hogy Ő az..