Principessa

19.

Stephanie

A robotpilóta üzemmódom akkor ért véget, amikor ránéztem a kipakolásra váró bőröndjeimre a szobám sarkában.
Az volt az a pillanat, amikor minden tudatosult bennem. Ez most tényleg megtörténik.
Úgy zúdult rám az elmúlt pár nap, mint egy kegyetlen özönvíz, és elpusztított mindent, ami még maradt bennem.
Elveszítettem Kait.
Egy másik nőbe szerelmes.
Hogyan fogom ezt túlélni? Túl lehet egyáltalán?
Két napig szinte fel sem keltem az ágyból. Épp századjára hallgattam rongyosra a legszomorúbb szerelmes zenéket, amikor a szobám ajtaja résnyire nyílt. A legjobb barátnőm, Emi dugta be a fejét.
- Szia Bella, mond, hogy érzed magad? - ült le mellém lassan az ágyra. Az arca nagyon szomorú volt.
Csak a fejemet ráztam, mire magához húzott. Nem tudom meddig sírtam a karjaiban.
- Gyere, kelj fel, menjünk együnk valamit, aztán sétálunk egyet. Rendben?
- Rendben.
Kézen fogott, és meg sem álltunk a konyháig.
A harmadik falat étel után épphogy oda értem a wcre. Az a kevés kaja is azonnal kijött belőlem. Miután végeztem, megmostam a fogam, és belenéztem a tükörbe. Mintha nem is én lettem volna. Egy teljesen idegen arc nézett vissza rám.
- Voltál otthon? -kérdeztem Emitől.
- Voltam. Nem túl rózsás a hangulat.
- Beszéltél vele?
- Igen. És egész végig az járt a fejemben, hogy ki ez az ember, és hol van a testvérem. Steph, valami nincs rendben vele. Olyan, mintha direkt lökne el magától téged. -mondta hosszú hallgatás után.
- Persze, hogy ellök. Hiszen másba szerelmes.
Ahogy ezt kimondtam, újra megsajdult a szívem.
A kurva életbe.
Emi egész héten mellettem volt, bár nem voltam túl nagy társaság. Próbáltam a lehető legtöbbet kihozni magamból, a családom előtt nem mutatni, hogy mekkorát is buktam. Izabel előtt meg végképp nem akartam szomorú lenni, szegény így is össze volt zavarodva.
Miután a barátnőm vissza utazott Amerikába, találkozót beszéltem meg a család egyik ügyvédjével, hogy össze rakjuk Kai láthatásának a részleteit. Bármennyire is összetörte a szívem, apának nála jobbat nem kívánhattam volna, ezért eszem ágában sem volt akadályozni bármit is. Magam is intézhettem volna a dolgokat, hiszen jogász vagyok, de egyenlőre még ez is megterhelő lelkileg. Jobb, ha egy ideig én nem megyek Szicíliába.
- Felség, mennyi gyermek tartást követel?
- Tessék?
Megdöbbentett a kérdése. Ez még eszembe se jutott.
- Nyilván semennyit. Nincs szükségem a pénzére. -mondtam határozottan.
- Igenis, felség. Innentől én mindent elrendezek, köszönöm a türelmét.
A következő két hónapban hatszor vitte el Kai Izzyt, mindig kínosan ügyelve arra, nehogy összefussunk. Üzenetben írta meg, hogy mikor jön és mikor hozza a gyereket. Olyan volt, mintha sosem léteztem volna számára.
Lassan kilenc kibaszott hete nem láttam őt, nem hallottam a hangját, nem éreztem az érintését.
Azt mondták, az idő enyhít minden sebet.
Kurvára.
Én minden egyes nappal csak jobban és jobban szenvedtem.
Múlt héten sajtó tájékoztatót tartottunk, amiben bejelentettem az egyedülállóságom, és visszavettem a pozícióm a monacói uralkodó családban. Még szerencse, hogy már rutinosan tudom felvenni a közönyös jégkirálynő maszkomat.
A szüleim rettentő együttérzőek és segítőkészek voltak az elejétől kezdve, ami őszintén nagyon jól esett. Pozitívan csalódtam bennük. Egyedül nem menne, főleg így, hogy van egy lányom is, akiről gondoskodnom kell.
Jövő héten lesz Emi huszonötödik születésnapja, és hatalmas bulit tart Palermo egyik legelitebb klubjában.
- Nem fogadok el nemleges választ, nem teheted ezt velem. Te vagy a legjobb barátnőm. Ha kell oda megyek, és erőszakkal rángatlak el. Megértetted?
Felnevettem a barátnőm fenyegetésén. Tudtam, hogy komolyan gondolja.
- Nem is tudom Em, nem igazán akarok találkozni vele. Meg a barátnőjével. Bleh.
- Szerintem nem jön el. Azt a ribancot meg azóta se látta senki a családból, szóval nem gondolnám, hogy komoly. Ne csináld ezt, kérlek.
- Jól van, rábeszéltél.
- Ezaaaaaz, bebaszuuuunk! Alig várom, hogy lássalak, úgy hiányzol!
- Te is nekem Em. Majd még beszélünk. Szeretlek.
Már abban a pillanatban tudtam, hogy meg fogom bánni, amikor leraktam a telefont.
Amikor pedig a gardróbom előtt álltam, hogy bepakoljak, mivel másnap utazom Szicíliába, már egyenesen elátkoztam az egész világot, de a több órás kemény önsajnálat után felszívtam magam.
Igenis dögös leszek azon a bulin, lássa csak, hogy mit veszített.
A nap további részét a kedvenc szépségszalonomban töltöttem, és a végeredmény nem is lett olyan rossz. Sőt, csak most látom igazán, hogy mennyire elhanyagoltam magam az elmúlt két hónapban.
Mondanom sem kell, szinte semmit sem aludtam az éjjel, borzalmasan izgultam.
Másnap délután a királyi géppel érkeztünk meg Palermoba. Izzyt is magammal hoztam, a nagyszülei vigyáznak rá az éjjel.
Amint megpillantottam a birtokot, a gyomrom véget nem érő tigrisbukfencelésbe kezdett. Remek.
Úgy remegtem, mint a kocsonya.
Elisabeth és Lorenzo már vártak minket. Amint magamhoz öleltem őket, kicsit enyhült az idegességem.
- Cara, istenem, eszel te rendesen? Ha így folytatod teljesen elfogysz, te lány.
- Eszek, Elisabeth, nem fogytam túl sokat, csak régen láttál.
Emi robbant be a helyiségbe sikítva, egy üveg vodkával a kezében.
- Végre itt vagytok! Annyira hiányoztál. Mindjárt mehetünk készülődni, csak még elintézek egy telefont. Addig hangolódj egy kicsit te is. - kacsintott.
Ráhúzott a vodkás üvegre, majd a kezembe nyomta és kiment a teraszra. Mosolyogva csóváltam a fejem, előre láttam, mi lesz az este vége.
- Apuciiiii, sziaaaaa! - kiabált Izzy.
- Szia kisbabám. De hiányoztál!
Amint meghallottam a hangját, majdnem kiesett az üveg a kezemből. Gondolkodás nélkül húztam rá a vodkára, mielőtt kiléptem volna a konyhából.
És akkor megláttam. Két hónap után újra láthattam.
Épp Izzyt tartotta a kezében, és mintha megérezte volna a jelenlétem, azonnal rám kapta a tekintetét. Meglepte, hogy itt lát, és nagyon megviseltnek tűnt, talán fogyott is. Az arca borostás, beesett volt.
Hosszú másodpercekig csak meredtünk egymásra, és mintha egy pillanatra láttam volna megcsillanni a szemében ugyan azt a kiéhezettséget, amit én magam is éreztem.
De biztos csak képzelődtem. Nem lehetséges.
- Szia Kai.
Én törtem meg a csendet, de alig találtam a hangom.
- Stephanie, szia. Jó újra látni.
Félénken rám mosolygott, és nekem végem volt.
Pont jókor jött vissza Emi, és elindulhattunk végre.
- Érezzétek jól magatokat, de azért csak ésszel, lányok. - köszönt el Elisabeth.
- Úgy lesz.
Oda mentem Izabelhez, aki még mindig az apján lógott, és az ölembe vettem. Kai illata úgy ölelt körbe, mint egy kasmír takaró a leghidegebb éjszakán.
Beleborzongtam.
- Kincsem, fogadj szót a maminak, rendben? Mire reggel felébredsz, már itt is leszek. - pusziltam meg az arcát.
- Kegyetlenül be fogok ma baszni. - néztem rá Emire, amikor beszálltunk a kocsiba, ő pedig csak nevetett.
Három óra múlva talpig sminkben és a létező legdögösebb ruhákban léptünk be a klubba. Minden szem ránk szegeződött, és ezt kibaszottul élveztem.
A VIP részleghez kísértek, ahol egyből elénk toltak legalább négy féle koktélt.
Sokat ittunk, és még többet táncoltunk.
Kai nagyjából fél órája jelent meg pár gorillájával, és mást sem csinált, csak ült egy bőr fotelben, és engem nézett.
Épp jókor simult hozzám a táncparketten a srác, aki a buli eleje óta csapja nekem a szelet, így Kai premier plánba láthatja a műsort. Nem közeledtem a srác felé, de nem is állítottam meg a kezét, amivel a csípőmet markolta. Abban a pillanatban, ahogy megéreztem a nyakamon a száját, mégis elléptem tőle. Nem voltam rá képes. Sőt, hányingerem volt már a gondolatától is. Inkább pulthoz mentem, és kértem egy whiskeyt, amit egy húzásra megittam.
Akaratlanul is arra fordultam, ahol ő ült. Eszembe jutott amikor kézen fogva rángatott fel a lakására egy buliból. Akkor feküdtünk le először. Éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel, így a mosdóba mentem. Vártam pár percet, amíg összeszedtem magam, és mire kiértem, Kai már nem volt ott.
Hajnali háromkor indultam vissza a birtokra, Emi és a barátja a városban maradtak.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd szórakozottan vettem észre, hogy nem hoztam pizsamát, így hanyagul magamra tekertem a törölközőmet.
A fürdőszobából kilépve Kai ült velem szemben, az ágyamon. Egy szürke melegítő nadrág volt rajta, és egy laza fehér trikó.
Az alkohol még bőven dolgozott bennem, így nem éreztem magam kellemetlenül a társaságában. Meg amúgy is, nem volt olyan, amit még ne látott volna rajtam.
- Mit keresel itt? - sziszegtem.
- Beszélni akarok veled, Steph.
A beszéde vontatott volt, ihatott bőven ő is az este.
- Nekünk nincs miről beszélnünk, úgyhogy takarodj a szobámból, Kai.
Felnevetett.
- Jézusom, olyan átkozottul gyönyörű vagy, hogy egész este le sem tudtam venni rólad a szemem.
Egyértelműen részeg. Vagy be van szívva.
Ki kellett volna tennem, ha szükséges, akkor erőszakkal. De a szavai, a bennem lévő alkohol és a vágy amit éreztem győzedelmeskedtek. Oda sétáltam közvetlenül elé, és az egyik lábammal a lábai közé léptem, hogy kivillanjon a combom.
Hezitált, láttam rajta.
- Mész, vagy maradsz? Ha maradsz, akkor tudod mi a dolgod. - mondtam, miközben egy lusta mozdulattal kibontottam a mellem fölé megkötött törölközőt, ami egyből a földre hullt.
Felnyögött, és két másodpercen belül már alatta voltam az ágyban.