Principessa

18.

                                       

Kai

Az elmúlt egy évben megtanultam kezelni az indulataimat. Muszáj volt, mert már van egy saját családom. A lehető legboldogabb életet érdemelik, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ezt biztosítsam is nekik.
Az irodám széfjéhez sétáltam, és vissza raktam az apró dobozkát, amin Harry Winston neve ékeskedett. A benne lévő gyűrű pedig a Stephanie iránt érzett szerelmem záloga.
Igen, meg fogom kérni a kezét. Azt akarom, hogy együtt éljük le az életünket, és itt az idő, hogy ezt ki is mutassam. Nem kívánhatnék nála jobbat, semmilyen téren. Csodás anyja a lányunknak, és csodás otthont teremtett nekünk.
Most mégis nyugtalanított az a hívás, amit az apjától kaptam két nappal ezelőtt. A hétvégén találkozni akar, de csak velem, és azt kérte ne szóljak róla senkinek, még Stephnek se. A legutolsó dolog volt a világon amit akartam, az az, hogy hazudjak neki. De az apja már így sem kedvelt túlságosan, gondoltam ezzel szerzek nála egy jó pontot.
Holnap kora délután indulok, így ma hamarabb haza indultam, hogy egy kicsit még velük lehessek. A délutánt hármasban töltöttük, kint játszottunk a hátsó kertben. Izzynek rengeteg energiája volt, alig lehetett lefárasztani. Este, amíg Steph lefektette, összepakoltam pár holmit. Két napot terveztem távol lenni, többet nem. Hallottam, ahogy a víz elkezd folyni a kádba, így a fürdőszobába mentem. Gyengédem átöleltem a kedvesem, és csatlakoztam hozzá. Milliószor láttam már a meztelen testét, ismertem a bőre minden milliméterét, de mégis minden alkalommal olyan volt, mintha először érnék hozzá. Kibaszott tökéletes. És az enyém.
Másnap feszülten járkáltam a nappaliban, és vártam, hogy a sofőr megérkezzen értem. Steph észrevette, hogy valami nincs rendben, de tudta, hogy vannak rázós találkozóim, így nem kérdezősködött túl sokat, szerencsére. Borzalmasan éreztem magam, hogy a szemébe hazudtam. Amíg én távol leszek, ők elmennek anyámékhoz.
Sok időt töltünk ott, és Steph is nagyon jól kijön a szüleimmel.
Monaco nagyjából egy órás repülő útra volt. A reptéren már várt az autóm, amivel egyenesen a palotába mentem. A szülei normálisan viselkedtek, közös vacsora és legalább egy órányi sablonos jó pofizás után az apjához fordultam.
- Nagyon köszönöm a vendéglátást, minden nagyon finom volt, de most már megtudhatnám miért is vagyok itt pontosan?
- Persze, gyere a szivar terembe, kérlek.
Az anyja kényszeresen mosolygott, mikor ránéztem.
Követtem Geraldot a szivar terembe, ahol megkínált egy pohár whiskeyvel és egy szivarral.
- Stephanieról lenne szó.
Magamtól ki sem találtam volna. Barom.
- Hallgatom, uram.
- Nos, a feleségemmel úgy gondoljuk, hogy kellő időt hagytunk, hogy azt csináljon amit akar. Tűrtük a kicsapongásait, a rengeteg szégyent, amit ránk hozott, és eltűrtük a megbotránkoztató kapcsolatotokat is. Most, hogy lediplomázott, ideje, hogy elfoglalja a helyét az uralkodói családban. Elég a bohóckodásból.
- Értem, uram. És hogy jövök én a képbe?
- Hát épp ez az, hogy sehogy. Szakítanod kell a lányommal.
Akaratlanul is hangosan felnevettem. Ez az öreg nem komplett, az tuti.
- Sajnálom, de ez nem fog menni.
- Mennyit kérsz? - kérdezte a lehető legkomolyabb arckifejezéssel.
Na itt már egy kicsit kezdett eldurranni az agyam.
- Maga tényleg azt hiszi, hogy lefizethet? Kétszer annyi pénzem van, mint az egész országának összesen. De még ha szegény lennék, akkor sem kellene a pénze.
- Kai, látom nem érted. Itt a végkimenetelbe nincs beleszólásod.
- Nem, Gerald, maga nem érti. Csak vesztegeti az idejét. Sosem hagynám el Stephaniet.
- A lányomnak itt van a helye, ide született, erre neveltük, a vérében van. Lehet, hogy boldoggá tudod tenni ideig-óráig, de sosem lesz igazán boldog. A magunkfajtának egy hétköznapi élet hosszútávon nem kielégítő.
- Ebben nagyon nagyot téved. Stephanie sosem választaná magukat. Sajnálom, hogy ezt tőlem kell hallania.
Gerald hátra sétált, az asztaláról egy mappát hozott nekem. Kinyitottam. Képek voltak benne, Stephről és Izzyről, a játszótéren, a boltban, a fagyizóban, és végül otthon. A saját otthonunk kertjében.
Kérdően néztem. Nem értettem mit akar ezekkel a képekkel.
- Ha fontosak neked, akkor szakítasz vele.
- Most fenyegetni próbál? - emeltem fel a hangom.
- A családom nem visel el több szégyent. Milyen sajnálatos és borzalmas tragédia lenne, ha autóbalesetet szenvednének és mind a ketten szörnyethalnának. Vagy ha valamelyik balul sült üzleted miatt elrabolnák és bosszúból megerőszakolná egy csapat férfi. Soha többet nem tudna rád nézni se. Ugye nem akarod ezt, Kai?
Hitetlenkedve meredtem rá. Hallottam amit mondott, de nem voltam képes felfogni.
- Nem tenné meg.
- Dehogynem. Azt hiszed, csak neked vannak embereid? Azt hiszed, csak te tudod elintézni, hogy egy gyilkosság balesetnek tűnjön? Mert ugye, Louissal is ezt tetted. Nem vagyok hülye.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszél.
- Ha megteszed amit kérek, senkinek sem esik bántódása. Tőlem még te sem tudod megvédeni őt, az apja vagyok. Ahogy már mondtam, választásod csupán annyi van, hogy a könnyebbik, vagy a nehezebbik utat választod.
Nem bírtam tovább hallgatni, szó nélkül ott hagytam.
Alig láttam az idegtől. Az agyam folyamatosan megoldást, kiutat keresett ebből a kicseszett helyzetből. Egy bárba mentem, kikértem egy pohár whiskeyt. Majd még egyet.
De minél több pohárral ittam meg, annál jobban beláttam, hogy Geraldnak igaza van. Mindig is tudtam, hogy Steph túl jó hozzám, és minden egyes nap könyörögtem a jó Istenhez, hogy ne vegye el őt tőlem. De a saját családjától tényleg nem tudom megvédeni. Esténként néha hallottam, ahogy a gyermekkoráról mesélt Izzynek, arról az időről, amikor még tényleg uralkodónak készült. És ettől én fosztottam meg. A származásom, az, hogy csak egy szicíliai senki vagyok.
Reggel borzalmas fejfájásra keltem egy ismeretlen hotel szobában.
Kurva jó.
Az este csúnyán berúgtam, de most az egyszer elég nyomós okom volt rá. A délelőttöm fel-alá járkálással, és agyalással telt. Egyszerűen nem találtam jó megoldást. A keserű felismerés már ott lebegett órák óta a fejem felett, de képtelen voltam róla tudomást venni. Legszívesebben kinyírtam volna az egész kibaszott királyi családot. És még azt hittem, hogy én vagyok rossz ember. Az eszem megáll.
Leültem a kanapéra, elővettem a telefonom, aminek a kijelzőjéről a két legfontosabb személy mosolygott vissza. És közülük az egyiket el fogom veszíteni.
Minden közös képünket és videónkat végig néztem, és közben potyogtak a könnyeim. Gyerekkorom óta nem sírtam, de most úgy fájt a szívem, mint még sosem.
Lassan pötyögtem be az SMS-t.
'Megteszem.'
Kikerestem Gerald nevét, és elküldtem.
Kell egy terv.
Egy terv, hogy hogyan szakítsak életem szerelmével.
Amint kiszálltam a szüleim birtokán a kocsiból, Steph mosolyogva jött elém, de amint össze találkozott a tekintetünk aggodalom ült ki az arcára. Ahogy a karjaimba vontam, abban a pillanatban elhatároztam, hogy a tervem egy napot csúszik. Ezt az estét még muszáj vele töltenem.
Egy percre sem engedtem el az éjjel, kétségbeesetten próbáltam a lehető legtöbbet elraktározni ebből, belőlünk. Minden kibaszott érzelmem beleadtam ebbe a szeretkezésbe. Mert tudtam, hogy ez az utolsó, hogy így érinthetem őt.
A következő két hétben új legjobb barátaim lettek.
Az alkohol és a kokain.
Máshogy képtelen lettem volna végig csinálni.
Azon az estén tudtam, hogy a lakásomhoz fog jönni. Mindent így terveztem. Stephanie okos lány, és nagyon jól tudta, hogy csak úgy nem szakítanék vele. Ezért a lehető legaljasabb és legfájdalmasabb lehetőséget választottam.
A másik nőt.
Tudtam, hogy ezzel egy életre meg fog utálni. Tényleg minden részletet megterveztem, de arra, amit a szemében láttam, amikor utána mentem a mély garázsba, arra nem voltam felkészülve. Ahogy folytak a könnyei, szinte láttam hogy a szíve millió apró darabra tört.
És akkor ott az enyém is. Szerettem volna átölelni, szerettem volna elmondani neki, hogy az egész csak egy hülyeség, és minden rendben lesz.
De nem tehettem.
Többé már nem.