Principessa

14.

Stephanie

Ez az első reggelünk hivatalosan egy párként. Csak néztem, ahogy mellettem alszik. Páratlan férfi, sosem fogok betelni vele. Még most is alig tudom elhinni, hogy mindez megtörténik. Az első találkozásunkra gondoltam, meg azokra a dolgokra, amik eddig történtek velünk.
Nem akartam felkelteni, így kiosontam a konyhába meginni egy kávét, és kicsit rendbe szedni magam. A zúzódásom már sokat javult, tényleg használ ez a kenőcs amit az orvostól kaptam. Épp a reggelihez készültem elő, amikor Emi lépett ki a liftből. Jó alaposan szemügyre vett miután átölelt.
- Jó reggelt napfény, már alig látszik a monoklid. Minden oké babám, hogy vagy?
A jelenléte csak még jobban feldobta a reggelem. Már el is felejtettem, hogy mennyire hiányoznak a közös reggeleink.
- Persze, jól vagyok. Kai még alszik. Bocsánatot kért az este, és láttam rajta, hogy tényleg bizonyítani akar. Nagyon cuki volt, hozott egy csomó kaját meg minden.
- Látod, mondtam én, hogy nem kell aggódni miatta.
- Tegnaptól hivatalosan egy pár vagyunk.
Emi visítva a nyakamba ugrott.
- Úristen, Steph, ez szuper! Annyira örülök nektek, és annak meg főleg, hogy egy család leszünk. Hogy a picsába nem jutott eszembe sosem, hogy összehozzalak titeket, nem is értem.
- Szerintem ez senkinek sem fordult volna meg a fejében. - nevettem vele.
- De ugye nem felejtetted el, hogy szombaton csajos estét tartunk? Az Incognitoban europop buli lesz. Kihagyhatatlan. Addigra talán a pofid is visszatér eredeti színéhez.
- Mindenképpen ott leszünk. Alig várom, jó lesz egy kicsit kimozdulni végre. Jut eszembe, mi van a titokzatos hódolóval?
- Két randi, eddig ennyi. Kicsit több lelkesedést vártam. Még csak meg sem próbált fektetni.
- Szörnyű, nem is értem hogyan hagytad életben ezek után. - forgattam a szemeim.
Kai sétált be álmosan a konyhába. Nem zavartatta magát a testvére előtt, átölelt, és szenvedélyesen megcsókolt, amit persze Emi egyből kommentált.
- Hívjam a biztonságiakat, hogy kísérjék ki? - súgta a fülembe.
Eltoltam magamtól és rámosolyogtam.
- Emi addig marad, ameddig kedve tartja.
- Hát persze.. - mondta beletörődve.
Miután megreggeliztünk, Kai elvonult a dolgozó szobájába. Mi még beszélgettünk kicsit, majd elköszönt, mert találkozója volt valamilyen hivatalos ügyben.
Amikor benyitottam a dolgozó szobába, Kai félmeztelenül ült az íróasztalnál.
Imádtam a testét. Is.
Hamar visszakerültünk az ágyba, miután hangot adott annak, hogy reggel nem voltam ott amikor felébredt. Kaptam az alkalmon, hogy átvegyem az irányítást, és kiengeszteljem.
Magabiztosan térdeltem le elé, és kezdtem el kényeztetni a számmal. Hatalmas volt, így rásegítettem a kezemmel is. Nem akartam sietni, de amikor felpillantottam rá, elkapott a hév. Beleadtam mindent, hogy én legyek nála a legjobb, hogy minden más nő emlékét kitöröljem aki valaha előtte térdelt. Isteni íze volt, pont olyan, mint amilyen ő maga is. Éreztem, ahogy egyre jobban megfeszül, igen, már közel járt.
És akkor hirtelen talpra állított, majd hasra fektetett az ágyon és felhúzta a fenekem kutya pózba. Éppen hogy csak megéreztem a nyelvét, és már bennem is volt. Azt hittem szétfeszít belülről, annyira kemény és vastag volt. Megérezhette, mert nagyon óvatosan mozgott bennem, helyet csinált, megvárta, amíg befogadom. Ahogy kezdett gyorsítani, úgy kerített hatalmába a készülő orgazmusom. Még jobban hozzá toltam a fenekem, és zihálva a nevét kiabáltam. Erősen markolta a fenekem, miközben éreztem, hogy elönt belül a forróság.
Másnap reggel korán áthozta a kisbabámat, akit már úgy hiányoltam. Olyan boldogság volt őt újra magamhoz ölelni, amit nem lehet szavakba önteni. És ez a boldogság elkísért a nap további részében is, amit hármasban töltöttünk.
Kora este volt, mikor Kainak el kellett mennie. Tudtam, hová megy.
Borzalmasan féltettem, fogalmam sem volt, mit tervez, vagy hogy mikor fog haza jönni. Az életének ez a része számomra még nagyon ismeretlen terep. Még az első találkozásunkkor, New Yorkban mesélt róla egy keveset, de azt mondta, sosem szeretné, ha látnám azt az oldalát. Szinte hihetetlen, hogy az a kéz, ami képes brutálisan gyilkolni, mégis olyan gyengéden ér hozzám, mint még soha senkié.
Próbáltam elterelni a gondolataimat, hogy Izzy ne lássa a gondterheltségem.
Nyolckor elvittem megfürödni, aztán lefeküdtünk az ágyba mesét nézni. Hamar elaludt, én pedig csak vártam.
Vajon hozzá lehet ehhez szokni?
Nem tudom hol jár, mikor jön, baja esett-e. Beleőrülök.
Tizenegy után hallottam, hogy megjött, én pedig atombombaként robbantam bele a karjaiba.
- Hé kicsim, mi a baj? Itt vagyok. Miért nem alszol már?
- Úgy aggódtam, hogy valami bajod esik. Hogyan tudnék aludni, amikor semmit sem tudok rólad?
Rám mosolygott azzal az bajkeverős, bugyi lehúzós mosolyával, és megcsókolt.
- Nincs semmi bajom. És nagyon édes, hogy így aggódsz, de nincs rá okod. Hozzád még fél lábbal is haza másznék valahogy. - kacsintott.
- Ilyet ne is mondj, te nem normális.
Éppen elmélyítettem volna a csókot, amikor eltolt magától. Nagyot sóhajtott, én pedig már sejtettem, mit akar mondani.
- Van valami, ami nem várhat. Nem tudom, meddig fogsz érte büntetni, de muszáj, hogy tőlem tudd. Louis meghalt. Én öltem meg.
Csak álltam, és néztem rá.
Louis meghalt.
Elsőre nem azt éreztem, amit vártam. Nem voltam dühös, se meglepett, szomorú meg végképp nem. Talán megkönnyebbültem.
Az emlékek elkezdtek pörögni a szemem előtt, az ütések, amikor belém hatolt, a vér szaga, a fájdalom.
Lehunytam a szemem, és két könnycsepp folyt végig az arcomon.
Kai mozdulatlanul figyelt.
Hányingerem lett, szédülni kezdtem.
Az egyik kezemmel megtámaszkodtam a konyhapulton, mire automatikusan értem nyúlt. Most nem tudtam elviselni az érintését, így távolabb léptem tőle.
- Miért tetted?
- Érted tettem. Azért, mert szeretlek. És azért, mert az én világomban így mennek a dolgok.
Tudom, hogy mire kértél, de te is tudhattad, hogy nem fogom betartani. Annak, aki bántja a szerelmem, nincs második esély. Amikor láttalak a rémálmod után, már akkor sejtettem, hogy bántott valaki, és azt a valakit meg fogom ölni. Nem kell többet félned tőle. És a következmények miatt se aggódj, a rendőrség elrendezi.
Nem tudtam mit válaszolni, hirtelen túl sok volt ez.
- Ne haragudj, kérlek. Azt tettem, amit mindenki tett volna a helyemben.
- Nem haragszom, én csak..Talán szükségem van egy kis időre.
Pár pillanatig nem szólt, én pedig képtelen voltam a szemébe nézni.
- Rendben. A kanapén alszom, szólj, ha szükséged van valamire.
A hangjától összeszorult a szívem.
Alig bírtam elaludni.
Egyik pillanatban utáltam, mert a lelkem alig bírt el ezzel, a másik pillanatban ki akartam menni hozzá, mert valahol megértettem őt. Érte én is bármire képes lennék. Bármire.
Újra előjöttek a rémálmaim, megint arra ébredtem, hogy a keze a nyakamat szorítja. Ijedten néztem magam mellé, de Izzy szerencsére békésen szuszogott. Óvatosan felkeltem, és kimentem a nappaliba.
Szükségem volt rá, hozzá akartam bújni. Rosszul éreztem magam az miatt is, hogy külön aludtunk.
Meglepetésemre a kanapén ült a sötétben, két kezébe hajtotta a fejét és a földet nézte. Egyből felpattant, amikor meghallotta a lépteim, de nem indult el felém.
- Minden rendben, kicsim?
Nem álltam meg, amint oda értem, mindkét kezemmel átöleltem a derekát.
- Gyere be hozzánk aludni.
Némán húztam őt be a szobába.
Amikor lefeküdt mellém szorosan hozzá bújtam.
- Steph, rosszat álmodtál? - súgta a fülembe.
- Igen. De az még rosszabb volt, hogy nem voltál itt.
- Többé nem fordul elő, csak hagyd, hogy melletted legyek. Tudom, hogy nehéz feldolgozni, és együtt élni azzal, amit csinálok. Nem én választottam, ebbe születtem. De kérlek próbáld meg.
Szembefordultam vele, és lágy csókot nyomtam az ajkára.
- Azt hiszem, menni fog.
Másnap szinte egész nap nem láttam Kait, és reggel amikor elment nagyon megviseltnek tűnt.
Délelőtt a közeli játszótérre vittem Izzt, aztán engedtem a csábításnak, és elmentünk a Mekibe, majd kacsákat etettünk a tónál.
Amikor megcsörrent a mobilom, és megláttam, hogy anyám keres, nem lepődtem meg, már számítottam rá.
Louis eltűnt, és a monacói rendőrség engem is ki akar hallgatni.
A picsába.
Azonnal felhívtam Kait.
- Jól van kicsim, ne aggódj. Indulok haza, és megbeszéljük.
Miután haza értünk, neki álltam palacsintát sütni, mivel Izzy azt kért. Nem aggódtam túlságosan, elvégre jogász vagyok, nem félek a rendőrségtől.
Kai hatalmas mosollyal lépett ki a liftből, de még ez sem tudta leplezni, hogy mennyire fáradt. Emi beugrott, hogy haza vigye Izzyt, mivel nekem valószínűleg holnap Monacóba kell utaznom. Csomagoltam nekik egy csomó palacsintát, majd arcon csókoltam mindkettőjüket.
- Hamarosan találkozunk, sietek vissza. - mondtam.
Amint becsukódott a lift ajtaja, meleg kezek ölelték át hátulról.
- Ideges vagy? - kérdezte nyugodt hangon.
- Nem igazán volt még részem ilyesmiben, de nyugi, tisztában vagyok a jogaimmal. Menni fog. De tudnom kell az igazat, a teljes sztorit.
- A testének maradványait hamarosan meg fogják találni Franciaországban egy sajnálatos lakástűzben. A ház amit kiégettem, egy illegális bordélyház volt. Nem igazán volt más lehetőségem. Neked annyi a dolgod, hogy szépen lesminkeled a pofid, és megmondod, hogy az estélyen láttad őt utoljára. Senki nem fog semmit hozzád vagy hozzám kötni, erről már gondoskodtam.
- Rendben. Tudhatják, hogy veled vagyok? Mármint..érted.
- Tudhatják. Mivel Emi hivatalosan a lakótársad Amerikában, és mivel itt töltöd az időd nagy részét. Hamarosan ígyis-úgyis nyilvánosságra kell hoznunk.
- Oké.
- Sajnálom, hogy keresztül kell menned ezen miattam. Ezzel sajnos nem számoltam, még szokatlan, hogy a tetteim másra is kihatással lehetnek.
- Ez csak egy apróság ahhoz képest, amit te teszel értem.
Végre megcsókolt. Nagyon hiányzott már.
- Mi lenne, ha beülnénk a jaccuzziba egy kicsit lazítani? - dobtam fel az ötletet.
Az ölébe kapott, és elindultunk a teraszra. Először ő vetkőzött meztelenre, és szállt be.
- Na, nem jössz? - incselkedett.
Lassan vetkőztem le, játszottam vele. Amikor beszálltam, azonnal magára húzott.
A férfiassága keményen lüktetett a lábam között. Éhesen csókoltuk egymást, miközben az egyik kezemmel benyúltam kettőnk közé, és magamba igazítottam a farkát. Hangosan nyögött, amikor lassan ráereszkedtem. Nem vadultunk, gyengéden, lassan vesztünk el egymásban. Nem szállt ki belőlem, még percekig simogattuk egymást, majd mindkét kezével megfogta az arcom.
- Steph, ugye nem haragszol rám? Ugye visszajössz?
- Dehogy haragszom, életem. Túl leszünk ezen is. Hozzád mindig megéri vissza jönnöm.
Az arcára kiült a boldogság.
- Mondd újra. - vigyorgott.
- Mégis mit?
- Ugye tudod, hogy még sosem becéztél? Mindig csak a nevemet mondtad.
- Szeretem a neved mondani, olyan különleges. De attól még az életem vagy, a szerelmem, a mindenem. Nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek kicsim.
- De ha szeretnéd, hívhatlak nyuszikámnak is, vagy mackónak. - cukkoltam.
Egyszerre nevettünk fel.
- A nyuszikám eléggé testhezálló lenne.
A repülőn ülve ért el az idegesség. A hátam közepére nem kívántam ezt az egészet. Nem akartam Louisról beszélni. El akartam felejteni őt örökre, és végre boldog akartam lenni. Ha ennek vége, szombaton tényleg pokolian berúgok Emivel a buliban.
A kihallgatás a palotában lesz. Azért vannak előnyei annak, ha hercegnő vagy. Amint odaértem, anyám három millió kérdéssel bombázott, apám meg kísérte a szigorú tekintete bevetésével. Időközben megtalálták a leégett házat, de még nem érkezett meg a DNS teszt eredménye.
- Szóljatok, hogy jöhetnek. Legyünk túl rajta, aztán beszélgetünk. - sóhajtottam fel unottan.
Nagyjából egy óra múlva megérkeztek a hatóságok. Három rendőr jött, és a társalgóba mentünk.
-Őfelsége Stephanie hercegnő, nagyon köszönjük, hogy időt szán ránk, ígérem gyorsak leszünk. Gondolom már tudja, miről van szó.