Principessa

6.

                                       

Kai

El akartam őt kerülni, esküszöm.
Na jó, nem, ez így nem teljesen igaz.
Fejben már vagy ezerszer döntöttem be az ágyamba. Teljesen kikészít a gondolat, hogy milyen lenne végig csókolni a testét, hallani, ahogy elélvez miközben tövig benne vagyok.
Őrület. Megőrjít ez a lány.
Szóval, el kellene kerülnöm őt.
Nincs megoldás arra, hogy az enyém legyen. Nem akarom megbántani, vagy hogy azt érezze, kihasználom, ahhoz túlságosan megkedveltem. Meg amúgy is, Emi kinyírna, ha összetörném a legjobb barátnője szívét.
A tervem mindaddig működött, amíg reggel meg nem láttam a teraszon álldogálni. Rövid selyem pizsama volt rajta. Csodás lábak, a bőre tökéletes volt. Szinte bizseregtek az ujjaim, annyira szerettem volna megérinteni.
Ahogy mögé léptem megéreztem az édes, vaníliás illatát a friss kávéval keveredve, és nekem végem volt.
Mennem kell.
Egy gyors puszi, egy korty kávé és már itt sem vagyok. Nem léphetem át a határt.
Egész nap kísértett az illata, és hogy milyen gyönyörű volt így álmosan, és teljesen ledöbbenve.
Késő éjjel értem haza, a ház már csendes volt, mindenki aludt. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy besurranok mellé az ágyba, főleg úgy, hogy tudtam a tengerparton töltötték a napot, bikiniben. Istenem, mit meg nem adtam volna érte, hogy lássam. Egész más fajta volt ez a kísértés így, hogy csak pár ajtó választott el tőle.
Másnap napközben egyáltalán nem láttam őt, bár azt hiszem ma vásárolni voltak.
Siettem, hogy este korábban érjek haza, hátha még elcsípem.
Az ajtaja csukva volt.
Haboztam, majd kopogtam, de nem jött válasz.
Faszom.
Benyitottam, és megörültem, amikor láttam, hogy még ébren van. A teraszon kuporgott, én pedig letelepedtem mellé a fotelbe.
- Szia bébi, mit csinálsz itt kint egyedül?
Próbáltam a lehető leglazább formámat hozni.
- Ma éjjel csillag hullás lesz. Imádom, és innen nagyon szép a kilátás az égre.
- Mindjárt jövök.
Kimentem a konyhába egy üveg pezsgőért, és felpakoltam egy csomó gumicukrot. Amikor visszaértem nagy szemekkel nézett rám.
- Csatlakozhatok? - kérdeztem.
- De csak ha van savanyúcsík azok között.
Nevetett, miközben odébb csúszott, hogy elférjek mellette.
- Köszönöm, hogy vendégül láttok, csodás az otthonotok.
A hangja kicsit szomorú volt.
- Addig maradsz, ameddig szeretnél. Egyébként én már nem itt lakom, de nyáron legtöbbször innen dolgozom. Szeretem ezt a házat, itt nőttem fel.
- Jövő héten Monacóba kell mennem hercegnősdit játszani egy hivatalos eseményre. Jól jön előtte ez a kis nyugi, előre látom, hogy egy agyrém lesz. - sóhajtott.
- Szerintem egész hercegnős vagy, leszámítva pár dolgot. Mondjuk, a földig érő haj hiányzik. Min fogok felmászni hozzád a toronyba, hogy megmentselek?
- Olyan lökött vagy! Bár egy mentés lehet tényleg rám férne majd. Elraboltathatnál, mint a filmekben, tudod.
- Egy telefon és már hoznak is hozzám, bárhol is vagy a világban.
Nem rémítette meg ez a mondat, sőt, mintha megnyugtatta volna. Nevetett, majd a vállamra tette a fejét, és úgy néztük tovább az eget.
Egy hulló csillag.
Nem vagyok oda ezekért, de lássuk be, ez tényleg szép volt. Steph úgy örült neki, mint egy kisgyerek az új játéknak.
- Uuuuuu, láttad, ugye láttad?! Kívánni kell, kívánj!
Baszki, kívánlak, még szép, hogy igen.
A tekintetem zavarba hozta, mintha tudta volna, hogy mit kívántam.
A csillagok egymás után jöttek, beszélgettünk, nevettünk, a pezsgő közben elfogyott, és vele együtt az önuralmam is.
Valahogy egyre közelebb került hozzám, vagy én hozzá, nem tudom. Át akart nyúlni a mellettem lévő kispárnáért, amikor egy mozdulattal az ölembe húztam. Az egyik kezemet az arcára tettem, a hüvelykujjamat végig futattam az ajka vonalán. Belesimult az érintésembe.
- Stephanie, ti voglio bene, annyira gyönyörű vagy. - suttogtam, miközben apró puszikkal leptem be az arcát.
Szinte alig találtam a saját hangom.
Megcsókoltam.
Gyengéden, lassan mélyítettem el a csókot, ki akartam élvezni minden pillanatát.
Isteni finom volt.
Mindkét kezével belém kapaszkodott, teljesen hozzám préselte a testét, mire a farkam majdnem szétfeszítette a nadrágomat.
Egyre hevesebbek lettünk. Benyúltam a pólója alá, a bőre lágy volt, selymes. Felnyögött, amikor hozzá értem a csípőjéhez.
Le kellett állnom. Nem dughatom meg becsípve, a teraszon. Nem ezt érdemli.
Elhúzódtam tőle.
A testem minden része tiltakozott. A szemébe néztem, és ugyan azt láttam rajta, amit én is éreztem. Vágyat, kiéhezettséget.
Valahol mindig sejtettem, hogy tüzes lány.
Megráztam a fejem és az ölembe bevittem őt az ágyába.
- Nem lehet Steph. Nagyon sajnálom. Jó éjt!
Nem szólt egy szót sem, amikor adtam egy csókot a homlokára és kisétáltam.
Benne volt a 'Top öt legnehezebb döntéseim' listámba.
Tudtam, hogy ez után kerülni fog, és utáltam magam érte.

Ti voglio bene - Nagyon bejössz, kívánlak.