Principessa

20.

Kai

Üres voltam. Nem maradt semmim, így már nem is számított semmi. Elveszítettem a számomra két legfontosabb embert. A szerelmemet, és a lányomat, akik a családomat jelentették. A szüleim bár nem mondták ki, de éreztették, hogy nem kívánják támogatni a további döntéseim. Emi szinte semmit sem beszél velem, a puszta nézésével meg tudna ölni.
Az elmúlt két hónapban talán csak azokban a napokban voltam tiszta, amikor elhoztam Izabelt. Alkoholba, drogokba, és kurvákba fojtottam a bánatom.
Szánalmas.
De semmi sem volt elég, semmiből nem volt az a mennyiség ami hosszabb időre enyhítette volna azt a kínt, ami úgy mardosott belülről, mintha a pokol tüzén égtem volna. Egy nő sem elégítette ki azt az éhséget, amit éreztem. Mindig őt látom, mindenkiben őt keresem. Az iránta érzett szerelmem semmit sem vesztett erejéből, az idő múlásával csak még jobban tombolt bennem.
Két kibaszott hónapja nem láttam, és majd belepusztultam.
Ma ide utazik, a húgom születésnapjára. Megígértem Eminek, hogy távol maradok, de képtelen voltam rá. Ahogy beléptem a szülői házba, egyből meghallottam a hangját. A bőröm minden millimétere vibrált, a szívem hevesen vert, mintha a lelkem érezné, hogy itt a másik fele.
Ahogy Izzy meglátott, szaladni kezdett, és úgy csapódott az ölembe, mint egy miniatűr rakéta.
- Apuciiiii, sziaaaaa!
- Szia kisbabám. De hiányoztál! -mondtam, miközben agyon puszilgattam az arcát.
És amikor felnéztem, megláttam őt.
Teljesen leblokkoltam, olyan volt, mintha pár percre megállt volna az idő, és én képtelen voltam elszakítani a tekintetem az övéről.
- Szia Kai.
Hangja bátortalanul csengett, de mégis akkorát dobbant tőle a szívem, hogy majd kiesett a mellkasomból.
- Stephanie, szia. Jó újra látni.
Alaposan végigmértem őt, lassan, tetőtől talpig.
Akaratlanul is elmosolyodtam. Fogyott, ebben biztos vagyok, de még így is páratlanul gyönyörű.
Bizonytalanul hátrált egy lépést, mintha megijesztettem volna.
Ekkor jelent meg Emi, hogy indulhatnak.
Ez a két vele töltött perc is elég volt ahhoz, hogy kockára tegyem az elmúlt két hónapot.
Éjfél előtt nem sokkal érkeztem meg a buliba, ahova igazából meg sem lettem hívva.
De képtelen voltam tovább otthon ücsörögni, amikor ennyire közel volt hozzám.
A tekintetem azonnal megtalálta őt a táncparketten. Kibaszott szexi volt, csak úgy ragyogott a tömegben. Tudta, hogy ott vagyok, tudta, hogy nézem, és a játék, amibe belekezdett nagyon rossz véget fog érni. Minden perccel, ahogy valami csicska egyre erősebben markolta a csípőjét, csak fogyott a türelmem. Amikor a szája Steph nyakához ért, és én már épp pattantam volna fel a székből,  leállította. Ellépett tőle, és sietősen a pulthoz ment. Szomorú volt, láttam abban, ahogy rám nézett.
Nem tehettem ezt vele. Nem lehettem ilyen önző, hiszen már nem az enyém. Tudtam, hogy amíg itt vagyok, nem fog igazán szórakozni, pedig megérdemelte, hogy jó estéje legyen.
Így haza mentem.
Ébren feküdtem a plafont bámulva, percekig, órákig..Nem tudom.
Mozgást hallottam kintről, az ajtók nyíltak, majd csukódtak, és én egy hirtelen ötlettől vezérelve a szobájába mentem.
Egy életem, egy halálom.
Képtelen vagyok úgy feküdni, hogy csak pár fal választ el a szerelmemtől. Leültem az ágyára, és vártam.
Amikor kinyílt a fürdő ajtaja, kilépett rajta egy apró törölközőben, a farkam egyből vigyázzba vágta magát. Meglátott, a szemei egy pillanatra elkerekedtek.
- Mit keresel itt?
A hangjából csak úgy áradt a gyűlölet.
- Beszélni akarok veled, Steph.
- Nekünk nincs miről beszélnünk, úgyhogy takarodj a szobámból, Kai.
Nevetnem kellett.
- Jézusom, olyan átkozottul gyönyörű vagy, hogy egész este le sem tudtam venni rólad a szemem.
Száz százalékig biztos voltam benne, hogy úgy rúg ki innen, hogy a lábam sem éri a földet.
De nem tette.
Lassan indult el felém, és amikor hosszú, feszes combját kivillantotta közvetlenül előttem, nekem végem volt. Az illata átjárta mindenem, a farkam szinte szétrobbant.
- Mész, vagy maradsz? - kérdezte, miközben lassan szétnyitotta a törölközőt, és hagyta, hogy a padlóra essen.
Ahogy elém tárult a meztelen teste, már nem számított se alkum az apjával, se az elmúlt két hónap fájdalma. Gondolkodás nélkül gyűrtem magam alá az apró testét az ágyon, és foglaltam el a helyem a lábai között, erősen neki nyomva az ágyékom, hogy érezze, mennyire kívánom. Fújtatva néztünk farkasszemet, majd a szám az övére tapasztottam.
Nem voltam gyengéd, vadul, féktelenül csókoltam a száját, haraptam, markoltam a testét ahol csak értem. Olyan érzés volt, mintha sose lenne elég. Csak annyira szakadtunk el egymástól, amíg áthúztam a fejem fölött a trikómat és lerúgtam a nadrágom.
Az éjjeli lámpa fénye tompán megvilágította a szobát, így tökéletesen láttam minden gyönyörű testrészét, ami annyira hiányzott már. Nem húztam az időt, a hasát csókolva lejjebb haladtam, és nyalni kezdtem. Amikor megéreztem az édes ízét, olyan volt, mintha részeg lennék, pedig egy korty alkoholt sem ittam az este. Hangosan nyögött, és kezeivel a lepedőt tépte. Pont olyan türelmetlen volt, mint én. De amikor felemelkedtem a szájához, a szemei megálltak egy ponton. A mellkasomat nézte, a bal oldalt, közvetlen a szívem felett.
A picsába. A tetoválás.
Teljesen elfeledkeztem róla. Kezeivel lassan simított végig a betűkön, a saját keresztnevének betűin, és hallottam, ahogy elakad a lélegzete. Gyorsan cselekedtem, kezeit a feje fölé szorítottam, és egy határozott lökéssel beléhatoltam. Mindketten hangosan felhördültünk. Könyörtelenül dugtam, tövig elmerülve benne.
- Kaaaiiii.
Alig érthetően nyöszörgött alattam, de nem lassítottam a tempón.
- Kai, állj le. Gumit kell húznod. Abba hagytam a gyógyszert.
Egy pillanatra megálltam. A testünk remegett, zihálva vettük a levegőt, már mind a ketten közel voltunk.
- Tíz kibaszott hete nem éreztelek. Ha azt hiszed, abba hagyom, nagyot tévedsz, Stephanie. Kurvára nem tudok leállni. - leheltem az ajkára, és újra mozogni kezdtem benne.
Pár perc múlva a hátamba kapaszkodva élvezett el, miközben a nyakát szívtam, majd én is követtem, hangosan nyögve. Semmihez sem hasonlítható ez az érzés. Ezt csak ő tudja kiváltani belőlem, senki más.
Nem húzódtam ki belőle, gyengéden kezdtem el simogatni és csókolni.
Ahogy a farkam újra életre kelt, ezúttal lassan mozogtam benne, kihasználva minden másodpercét ennek az éjszakának. Szenvedélyesen becézgettem, az anyanyelvemet használva vallottam meg neki a szerelmem újra és újra, miközben szeretkeztem vele. Már pirkadt, amikor a karjaim közt szuszogni kezdett. Szorosan öleltem őt magamhoz, miközben kegyetlen csatát vívott a szívem és az eszem. Tudtam, hogy nem maradhatok, és azt is tudtam, hogy amikor felébred, újra össze fog törni a szíve.
Utáltam magam, amikor lassan kibújtam mellőle, és még mielőtt felébredt volna, a belvárosi lakásomba indultam.
Egész nap nem találtam a helyem, csak feszülten mászkáltam fel-alá. Folyton őt láttam magam előtt. Kibaszott csodálatos volt ez az éjszaka. Még csak délután négy volt, de én kivégeztem fél liter whiskeyt és két utca kólát.
A lift ajtaja kinyílt, és legnagyobb meglepetésemre Stephanie lépett be a lakásba.
A csillogó szemei alatt fekete karikák, a nyakán pedig egy hatalmas lila véraláfutás tátongott, aminek látványára nagyot nyeltem. Lepergett a kép, amin épp elélvez, miközben ilyen barbár módon megjelölöm őt.
- Beszélnünk kell. - mondta.
- Ahogy az éjjel te is fogalmaztál, nekünk nincs miről beszélnünk.
- De..az éjjel..
Nem hagytam, hogy befejezze.
- Dögös voltál, én meg felszívtam pár csíkot, aztán megdugtalak. Nosztalgiának elment, de semmi kiemelkedő. Ne láss bele többet, mint ami volt, kislány.
Próbáltam a lehető leghidegebb lenni vele, amire felszegte az állát, és összehúzta a szemeit.
- Miért van a nevem rátetoválva a mellkasodra?
Meglepett a kérdése, és hirtelen nem tudtam rá mit mondani. Reméltem, hogy nem emlékszik.
- Válaszolj, te rohadék! - emelte fel a hangját, majd egy határozott mozdulattal meglökte a mellkasom.
- Elég legyen, Stephanie! Menj el. Nem mondom mégegyszer. És ne próbálj meg kezet emelni rám többször.
- Baszd meg, Kai. Gyűlöllek.
Csak úgy köpte a szavakat.
- Az éjjel még nem ezt mondtad, bébi - kacsintottam rá, amitől végképp elborult az agya.
A keze hatalmasat csattant az arcomon, mire automatikusan ráfogtam mindkét csuklójára, és a legközelebbi falhoz szorítottam. Az egyik kezemmel felszegtem az állát.
- Azt mondtam, ne próbálj meg kezet emelni rám még egyszer.
Akkorát ütöttem a falba, közvetlenül a feje mellé, hogy az egész előtér zengett.
- Eressz el, Kai, részeg vagy. Kérlek, ez fáj.
A hangja remegett, és a szemében félelmet láttam. Pont azt a félelmet, amit még régen, az elején, amikor Louis bántotta. Csak most ezt a félelmet én váltottam ki belőle.
A francba.
Azonnal elengedtem, és hátrálni kezdtem.
Még utoljára visszanézett rám, a szemei megteltek könnyel, majd belépett a liftbe.
És én a lehető legjobban gyűlöltem magam.